2016. augusztus 29., hétfő

Mindenes Book Tag... vagy mi... (Book Tag #5)


Helló, Mindenki ! ^^ Először is szeretném leírni, hogy lassan, de biztosan,  a Goodbye Agony átlépte a 2000-es oldalmegjelenítést. Szóval köszönöm a megtekintéseket! :D Másrészt mivel néhány kedves vérszívó miatt meghiúsult a szabad levegőn olvasásom, ezért gondoltam, kitöltöm Blonde_Fairy, a Crazy Reality blog bloggerének a saját készítésű Mindenes Tag-jét, amire kihívott. Jó olvasást! :)

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-08-29 19:12:06
1.) Volt könyv, amit véletlenül, vagy netán szánt szándékkal földhöz/falhoz(/tesóhoz/szülőhöz) vágtál?
A könyveim számomra szentek és sérthetetlenek, így szánt szándékkal semmiképpen sem dobálnám őket, még a tankönyveket se. Viszont  véletlenül egyszer repült egyet a Harry Potter és a tűz serlege. Két éve volt egy olyan szokásom, hogy minden apró olvasásra fordítható másodpercet kihasználtam, így a sétálást is. Rövidre fogva sikerült közelebbi ismeretségbe kerülnöm egy ilyen alkalommal az iskola előtt a betonnal, miután rágyalogoltam egy szép nagy jeges felületre január körül. De legalább kiderült, hogy mi a gond Mordon-nal...
2.) Melyik volt az első könyv, amit félbehagytál?
Nem nagyon szoktam félbehagyni könyveket, inkább csak "félretenni egy kicsit", pl.  a Lauren Weisberger: A bosszú Prádát visel c. könyvét olvastam vagy 3 évig, mire már annyira idegesített, hogy csak ott ül a polcomon, hogy átnagyoltam a végét. Ha jól emlékszem, akkor még a Cassandra Clare: Hamuváros és Üvegváros voltak azok, amiknek több hónapig tartott a kiolvasása.
3.)  Melyik a legfurább olvasó pózod?
Hadd gondolkozzak egy kicsit... Rám alapból jellemző alvásnál is, hogy olyan nyakatekert pozíciókat veszek fel, amik meghazudtolják a biológia és a fizika határait...  Olvasásnál meg kb. felveszek minden nyakatekert, kicsavarodott testhelyzetet, amihez a kanapén vagy a fotelben van hely. De pl. fejjel lefelé olvasni vagy ilyesmit nem szoktam.
4.)  Milyen könyv az, amit olvastál, és megutáltatta veled a műfaját?
Egy adott könyv miatt nem szoktam elkaszálni egy műfajt, de az eddigi kötelezők miatt finoman szólva nem képezik a szívem csücskét a "nagy magyar klasszikusok" meg úgy alapból a klasszikusok.
5.)  Melyik a kedvenc könyves képed?
Nem nagyon nézegetek a borítókon kívül olyan képeket, amikre rá lehetne fogni, hogy "könyves". Bandákról meg az American Horror Story-ról szoktam átlagban képeket nézegetni. Viszont átlagban azok a képek tetszenek, amiket montázsként szerkesztenek egy könyvhöz.
Pl. az ehhez hasonlók.
6.)  Hol szeretsz a legjobban olvasni?

A nappaliban a fotelben/a kanapén.
7.) Melyik az a zeneszám, amiről rögtön egy könyv ugrik be?
Több ilyen is van, bár többnyire nincs összefüggés a dal és a könyv tartalma között. Csak épp az XY számot hallgattam, miközben olvastam.   A molyon csináltam is egy ilyen egy polcot, arról bemásolok párat:
- The Pretty Reckless: Make Me Wanna Die- > Az ötödik hullám
- Avril Lavigne: Hot- > A hollófiúk
- Skillet: Comatose-> Gyönyörű sorscsapás
- Marilyn Manson: The Evidence- > A démon és a papnő
8.)  Hány darab könyved van?
A molyra felvitt könyvekből (regények + egy filmes könyv és egy manga) jelenleg 89 darab van. Ha beleszámolom a régi mesekönyveket és az enciklopédiákat meg más kisebb, ismeretterjesztő könyvet, akkor körülbelül 200-300 lehet.
9.)  Kit tetszik jelölni, hogy megcsinálja ezt a taget?
Most nem vagyok túl jelölgetős kedvemben... Szóval vigye nyugodtan, akinek megtetszett forrásjelöléssel.
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. augusztus 26., péntek

Leigh Bardugo: Shadow and Bone- Árnyék és csont (Grisa trilógia 1)

Helló könyvmolyok! :) A legújabb kritikámat az Árnyék és csont című regényről hoztam. Előre is elnézést az esetlegesen félregépelt részekért, de egy bizonyos szereplő enyhén szólva beszőtte a fejemet... xD

Fülszöveg:
 
Alina ​​Starkova sosem várt túl sokat az élettől. A határháborúk során elveszítette a szüleit. Árvaként csupán egyvalakire számíthatott. Egy másik kis földönfutóra, Malra, a legjobb barátjára. Ám mostanra már rá sem számíthatott. Mindkettőjüket besorozták hazájuk, Ravka anyácska hadseregébe. A két fiatalnak életveszélyes küldetésre kell indulnia az Árnyzónába. Ezen az iszonyatos helyen a földöntúli sötétség az úr, ahol valósággal hemzsegnek az emberevő szörnyetegek. Amikor támadás éri a katonai konvojukat, mindannyiuk élete veszélybe kerül. Ám Alina ekkor olyan titokzatos erőnek adja tanújelét, amiről mindaddig még ő sem tudott. A csodálatos megmenekülés kiszakítja a hétköznapok világából.. . Meg sem áll a fővárosig, az uralkodó udvaráig, ahol az árva lány is a Grisa testvériség tagja lesz. Vezetőjük, a titokzatos Kom úr úgy véli, Alina az, akire oly régóta vár Ravka sokat szenvedett népe. A legfőbb varázsló szerint az Alinában rejtőző erő képes lesz elpusztítani az Árnyzónát. A cári udvar fényűző forgatagában sokan Kom úr új kegyeltjének tartják a lányt, aki csak nehezen tud beilleszkedni Mal nélkül. Miközben hazája egyre nagyobb veszélybe kerül, feltárul előtte egy hajmeresztő összeesküvés. Dönteni kell. Szembeszáll a birodalom leghatalmasabb nagyuraival? Egyedül a múltja mentheti meg… hogy Alina megmenthesse a jövőt.
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-08-26 17:22:17
Egy pöttyös könyvemhez adott katalógusban láttam meg először ezt a regényt, később sokszor botlottam bele, de valahogyan mindig elsiklottam felette, elkerültem. Legutóbb egy molyos kihívásnál jött velem szemben a teljesítéseknél és megint ránéztem. A fülszöveg kíváncsivá tett és az is érdekelt már ekkor, hogy mit szeretnek rajta ennyire
na meg Éjúron. Szóval az utolsó könyvvásárlásomkor velem jött a kicsike. :D A fantasy világ sajátos hangulatú, tetszettek benne a különféle orosz vonások
bár eleinte párszor meggyűlt a bajom a kissé kivitelezhetetlen városnevekkel. xDRavka hosszú ideje harcban áll a környező területekkel, ráadásul az országot kettészeli az Árnyzóna, amiben örök sötétség uralkodik és emberevő szörnyetegek élnek. Ezt érdekes ötletnek találtam és örömmel csaptam le minden apró kis morzsára, ami az Árnyzóna kialakulásával foglalkozott. A történet lassan indul be, az első 150-200 oldal inkább csak felvezetésszerűség, ami felvázolja a grisák hierarchiáját, a képességeiket, az alaphelyzetet és előkészíti a „nagy dolgokat”. Igaz, hogy akkor még sokszor "csak úgy állt egy helyben a sztori, de az említett előkészítés is tetszett, miután pedig megindulnak az izgalmak, nem bírtam letenni. :D A lezárás szerintem kifejezetten jól sikerült, nem is lett függővég, de nyitva maradt annyi szál, hogy a maradék két kötet se legyen eseménytelen. Külön imádtam a térképet a regény elején, gyakran odalapozgattam olvasás közben, nagyon szépre meg lett csinálva, a fejezetekhez hasonlóan. *--*
Alina Sztarkova, a főhősnő egy olyan karakter volt, akivel sokáig nem tudtam úgymond zöld ágra vergődni. Voltak jobb és kissé elmebajos pillanatai is, amikor lehet, hogy jót tett volna, ha kap a szemei közé egy hógolyót, hogy észhez térjen. Sokan örültek neki, ahogy a többi értékelést olvastam, hogy végre nem egy mindenki álma típusú bombanő a csaj, hanem átlagos, sőt néha-néha már úgy volt beállítva, átlagon aluli. Ezzel nekem sincs bajom, de azt máig nem fér a fejembe, hogy az ilyen kis „szürke egér” típusú főszereplő csajoknak miért kell rögtön irigykedni vagy undokoskodni ok nélkül, ha összeakadnak egy olyan női karakterrel, aki szebb náluk. >.< Zója-t is ismeretlenből kezdte utálni
nála a személyisége megismerése után is jogos volt ezés kezdetben Zsenya is ellenszenves volt neki a külseje miatt. Én sem nézek úgy ki, mint mondjuk Sztella Tziotziosz vagy Cindy Crawford, mégse kezdek el magamban átkozódni, hogy a fene enné meg őket, mert nekem miért nem ilyen a bőröm meg, ami éppen eszembe jut , amikor meglátok róluk egy képet… Ők olyanok, amilyenek és ő is olyan, amilyen. Akár fejre is állhat a nagy irigykedésében, Zója akkor se lesz rondább és ő sem lesz szebb, mint amilyen… Jó párszor volt naiv és szépen fogalmazva lassabb felfogású. Azok után, hogy mennyire nem akarta elhinni, hogy ő is grisa, kicsit fura volt nekem, hogy szinte azonnal benyelt mindent, amit mondtak neki. A képességét mindenképpen egyedülállónak találtam és az is tetszett eleinte, hogy meggyűlik a baja a használatával. Amikor viszont kiderült, hogy miért is nem remekelt a fénycsinálásban, akkor szintén jól megdobáltam volna pár hógolyóval… >.< Ennyi időn keresztül csinálta ezt a hatalmas önsanyargatást a nagy semmiért?! Mert, hogy nem volt értelme, az biztos. Mint ahogy annak se, hogy felvezetéses rész nagy részében Mal után nyavalygott. Minek kellett hozzá ennyire ragaszkodnia, amikor kertelés nélkül mondva: a srác le se sz*rta mi van vele, ameddig a közelében volt… Ez a nagy szerelem címszó alatt csomagolt, gyerekes rajongás sem jött át nekem Mal irányába, főleg azt figyelembe véve, amit az Éjúr is mondott a srácnak… De szerencsére ezek ellenére is többnyire egy hellyel-közzel semleges karakter volt.
Zsenya-t azonnal megkedveltem, jókat nevettem a nem éppen szerénységgel telt beköpésein, a cárné kifigurázásán és azon, hogy folyton át akarta szabni Alina arcberendezését. xD Sokkal belevalóbb csaj volt, mint a főhősnő és határozottan jót tett neki a vele töltött idő. Az uralkodó és amiatt, hogy hiába volt rengetegszer megemlítve a szépsége, aki igazán érdekelte mégse vette normálisan észre. :/
Marie és Nágya viszonylag sokszor szerepelt, de a személyiségüket mégse lehetett igazán megismerni. Azon kívül, hogy szeretnek pletykálni és olyanra fújni az illető háta mögött, akivel amúgy bájolognak. Ők ketten inkább „csak úgy voltak” Alina mellett, mint egy-egy utánfutó.
Baghra Alina kiképzése alatt minden kétséget kizárva egy hajcsárként viselkedett és érdekes módszerekkel ösztönözte a lányt, de volt a nőnek egy bizonyos stílusa. :D Néha-néha jókat nevettem, amikor a katlan hőmérsékletű kunyhójának a kihűlése miatt nyavalygott vagy, amikor lekölyöközte Éjúrat. Nem gondoltam, hogy ő fogja ledobni azt a bizonyos bombát meg azt sem, hogy miért pont ő teszi, de tetszett a fordulat. Egyedül az időzítése nem tetszett, hogy nem várt reggelig…. :D Nem panaszkodtam volna , ha Alina mégis kap egy látogatót estére, na :D
Mal-t, Alina imádatának a tárgyát nem nagyon tudtam megkedvelni. Az első felbukkanásakor azonnal ellenszenves lett. Ez a marha nagy önteltsége nagyon nem jött be, mert nem jött hozzá az a személyes varázs , ami lehetővé tette volna, hogy ez ne legyen idegesítő. Mint írtam, nem értettem, mit szeret rajta annyira a főszereplő csaj, mert a srác szigorúan véve észre sem vette, nem törődött vele. Természetesnek vette, hogy Alina ott van és, hogy odamehet hozzá, amikor éppen olyan kedve van. Amikor a palotában megjelent, akkor szintén nagyon hülyén viselkedett… >.< Belátom, hogy később, amikor helyre rázódtak közöttük a dolgok Alina-val, néha jó fej és egész aranyos volt, még mosolyogtam is pár megjegyzésén. De nálam ne álljon sorba elismerésért vagy szimpátiáért valaki olyan, aki csak azok után képes értékelni azt, akivel egész életében barátok voltak, hogy időlegesen elveszíti… -.-
Végül, de semmiképpen sem utolsó sorban, rátérnék Éjúrra *-* Mit is mondjak róla? Az olvasás előtt eldöntöttem magamban, hogy csak azért se fogom szeretni . De a fenébe is, teljesen behálózott! <3 Egy idő után már azon kaptam magam, hogy vártam, mikor pillantom meg újra a nevét. xD Benne megvolt az a titokzatosság meg kisugárzás, amit az előzőleg kivesézett egyedből hiányoltam
plusz még a szemszíne is teljesen okés….. A részek, amiknél jelen volt sokkal… hogy is mondjam… élőbbek voltak és ez nagyon ellent fog mondani a képességével, de minden túlzás nélkül „ő volt a fény az éjszakában”. Azonnal éreztem, hogy valami nincs vele rendben és kifejezetten örültem is, amikor kiderült, hogy igazam van. Ja, és egyem az én eszement logikámat: utána csak még jobban bírtam. :D Végre kibontakozhatott és a teljes személyisége teret kapott. Annyira ordított róla korábban, hogy több rejlik benne, mint amit eleinte látni lehetett, hogy az még csak egy lejjebb csavart verzió…. Igen, a tábornál a vége felé szemét volt.
Nem is kicsit, főleg, amikor Mal-t húztaDe annyira jól állt neki, hogy nem lehetett miatta utálni. xD Először sajnáltam, hogy nem vele jött össze Alina, de valamilyen szinten jobban járt így. Ezzel az idétlen nőszeméllyel csak az a tipikus, „az egyik fél visszahúzza a másikat” felállás lett volna. Nagyon remélem, hogy a későbbiekben is megmarad valahogy… ^^
Derüljön ki, hogy nem menthetetlen vagy a többiek essenek ki a képből, csak lehetőleg ne nyírja ki az írónő… :D
Borító: 5/5*- Csodálatos. *o* Alapjában véve egyszerűek a rajzok, mégis nagyon mutatósak és ezek az árnyalatok is illenek egymáshoz. *-* A belső kidolgozás is gyönyörű.
Történet: 5/4,5
Kedvenc szereplők: Éjúr, Zsenya
Legutáltabb szereplők: Mal, az uralkodó és a felesége
Kedvenc részek: a bemutató a bálon és az utána történtek, amikor Baghra felfedte a nagy titkot, amikor Alina már tudta irányítani a képességét, Zsenya próbálkozásai Alina csinosítgatására, a leírások a szarvasról, amikor a vége felé újra képbe került Éjúr, Alina meg Mal viccelődései
Mélypontok: Alina féltékenykedése a többi grisa külsejére és a nyavalygása Mal után, úgy alapjában véve Mal viselkedése a regény nagy részében, Zsenya része az uralkodócsalád életében.
Szerelmi szál: Vannak valamivel hevesebb jelenetek, de marad a YA kereteiben.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. augusztus 25., csütörtök

Extant: A létezés határa (Első+ Második évad)

Sziasztok! ^^ Pont tegnap értem az Extant című sci-fi sorozat második évadának végére és kissé kiakadtam, amikor rájöttem, hogy a harmadik még tervben sincs... Így addig is, gondoltam, hozok egy értékelést a már meglévő évadokról. Szóval a főszereplő, Molly Woods 13 hónapos expedícióra indul az űrbe teljesen egyedül. A magányos hónapok alatt felettesei mellett folyamatosan kommunikál Ethan-nel, a robot kisfiával és a férjével, aki a fiukhoz hasonló, "humanék" elnevezésű robotokat tervez. De 13 órára megszakad a kapcsolat Molly és a Földön maradt családja között. Senki sem tudja, ez idő alatt mi történt, ám az csak a nő hazatérése után derül ki, mennyire komoly jelentősége van ennek a "kiesett" időszaknak....

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-08-24 23:12:25
Figyelem! A kritika enyhébb spoilerek-et tartalmaz mivel máshogy nem is lehet bemutatni sorozat egymáshoz kapcsolódó két évadát rendesen
Megmondom őszintén, ez a robotos dolog sosem volt az én világom, de a tévében látott előzetes alapján felkeltette az érdeklődésemet a sorozat. Az első évadot már nagyon régen néztem, így a történések egy része valamennyire homályos már, de igyekszek egy összeszedettebb irományt kihozni ebből.  A kis ismertetőben már felvázoltam az alaphelyzetet, Molly (Halle Berry) az űrben dolgozik, a férje, John pedig élethű, emberi androidok létrehozásával foglalkozik. A férfinek az a célja, hogy valós, érzelmi kapcsolatokat alakítson ki az emberek és a robotok között, illetve, hogy a humanék-ek is ugyanúgy fejlődjenek, tanuljanak és tapasztalatokat szerezzenek, mint az emberek, ezzel új szintre emelve a mesterséges intelligenciát. A nő visszatérésével visszarázódhatna a család élete a normál kerékvágásba és teljes lehetne az idill. Azonban a nő nehezen tud visszarázódni a hétköznapi életbe és egy orvosi vizsgálat során kiderül, hogy Molly terhes. Mivel teljesen egyedül volt az űrhajón, ez felvet jó pár kérdést a szereplőkben... Ahogy telik az idő, Molly körül sokasodnak a furcsaságok, látomásai lesznek, stb. De John oldaláról sem megy minden zökkenőmentesen, sokan nem értenek egyet a humanék ilyesfajta fejlesztésében ilyen vagy olyan okokból, ami további bonyodalmakat okoz. Innentől lesz egy  hátborzongatóbb feeling-je a sztorinak.  Molly gyermekéről- aki felszívódik a születését követően- kiderül, hogy nem erről a bolygóról származik... Ezek után a "felvezetés jellegű" évad egészen izgalmassá alakul, terítékre kerül a földönkívüli megszállás téma, amit bár valamennyire a megszokott módon, de mégis nagyon érdekesen viteleztek ki a készítők. Hiszen nem egy sereg, hanem csak egyetlen lény garázdálkodott, azaz Molly fia, aki különféle víziókkal könnyen elérte, hogy hellyel-közzel úgy alakuljanak a dolgok, ahogy azt ő szeretné. Az évad utolsó három-négy részére kattantam rá teljes mértékben a sorozatra. A szereplők között nem bukkantam még annyira kiemelkedő karakterre, Molly-t is sokszor találtam kiakasztónak, de a sajátos hangulat és maga a történet ellensúlyozta ezt.
Szóval végül egész jól kialakult az első évad, a második viszont minden tekintetben übereli, így mégiscsak, egyfajta felvezetésnek lehet csak nevezni a nyitószériát.  A második évadban az elsőhöz képest hat hónapot ugrik előre a sztori, így jó sok visszaemlékezős résszel kapcsolják össze a múltat és a jelent eleinte. Rengeteg szereplőtől búcsút mondtak a készítők, köztük Molly férjétől, aminek nagyon örültem, ugyanis az őt alakító színésznek nem sikerült túl maradandót hoznia szerintem... Eleinte a fő problémát szintén Molly földönkívüli fia okozza, akihez és az időközben megérkezett társaihoz jó pár gyilkosságot kapcsolnak. Így vetődik a momentán épp egy szanatóriumban lábadozó főhősnő mellé JD Richter, (Jeffrey Dean Morgan)a nyomozó. Üdítő jelenségnek találtam a karaktert, feldobta a sorozatot a szarkasztikus stílusával, illetve Molly karaktere is sokkal szimpatikusabb lett, miután eltöltött némi időt a társaságában. Tetszett, hogy többet meg lehetett tudni a hibrideknek nevezett földönkívüli lényekről, a pontosabb képességeikről és arról, hogy mi is a céljuk a Földön. Tudom, hogy minden adandó alkalommal megemlítem... de imádom a világítós szemeket, ezért nagyon bejött, hogy a hibrideké is világít, amikor a képességeiket használták. ^^ Molly kezdi megérteni a hibrideket, jobban megismeri az időközben hatalmas fejlődésen keresztülment fiát, de a kormány már máshogy áll a témához. El akarja őket pusztítani, amihez megmozgatnak minden eszközt. Így kerülnek a képbe újra szervesebben a humanék-ek, akiknek a technikáját új magasságokba emelték. Sokkal erősebbek, fejlettebbek és így veszélyesebbek is lettek. Egyesek, mint pl. az Ethan "testvérévé vált" Lucy teljesen embernek érzik magukat, sőt még felsőbbrendűbbnek is az embereknél. Ezzel pedig el is érkezett az újabb világot fenyegető gubanc: a robotok. Ennek az évadnak a szerves részében azzal a problémával foglalkoznak, amiben már az elsőre is rá-rávilágítgattak A John munkásságát ellenzők. Mi történik, ha a robotok annyira önálló akarattal bíró lényekké válnak, hogy az emberek ellen fordulhatnak és teljes mértékben fel is lázadhatnak, ha olyan kedvük van? Ezt a szélsőséges humanék vonalat először kisebb mértékben Lucy-n keresztül mutatták be a készítők és ő,egymaga is baromi nagy káoszt eredményezett. Hiába tűnt fel ez a human-ék jelenlegi fő tervezőinek, Julie-nek és Charlie-nak, a felettük állók nem foglalkoztak ezzel,mert azt a célt, amire létrehozták az új humanék-eket, teljesítették a gépek... És ezzel az "apróságokkal nem törődünk" felfogással valami olyan vette kezdetét, amit már nem biztos, hogy egy könnyen meg lehet állítani... A feladat a főbb szereplőkre, Molly-ra és JD-re, illetve a kis csapatukra maradt. Az évad végig nagyon izgalmas volt, egy percig sem unatkoztam, főleg miután egyre több gond jelentkezett a humanék-ekkel kapcsolatban. Mindig csak pár apróság lett elejtve, amikből a főgonosz kilétére következtethetett a néző. A vége pedig az első évadához hasonló függővég lett, épp ezért kapartam volna legszívesebben a falat, amiért nincs folytatás... >.<
Kitérnék még zárásként bővebben a szereplőkre is. Mint említettem, az első évadban senki sem nőtt túlzottan a szívemhez, Molly sokszor futotta ugyanazokat a köröket feleslegesen. De a második évadra megemberelte magát és nagyon megkedveltem. :) Felnőtt a feladatához és erősebb lett minden tekintetben. Halle Berry hozta, amit várhat tőle az ember egy filmben. Néhány kiborulós jelenetét soknak éreztem, de amúgy remek munkát végzett :)
Ethan-t az első évadban néha már kissé túlzottan is tudálékosnak éreztem és itt is volt pár hülye pillanata, de lényegesen jobban teljesített. Megtette, amit kellett és össz-vissz aranyos volt. Az őt alakító kis srácnak még van hová fejlődnie, de mivel Ethan robot, ezért az alakítása is egész jól sikerült ahhoz.
JD minden jelenetében uralta a terepet, Jeffrey kihozta a maximumot a karakteréből. Sokszor volt vicces és főleg az évad vége felé rengetegszer került már szinte nevetségesen szerencsétlen helyzetbe. xD De végig számíthatott rá a többi szereplő. A szereplésével létrejövő szerelmi szál sem lett eltúlozva, bár végig szurkoltam neki, hogy alakuljon már valami közte és Molly között :D
Julie és Charlie az első évadban szintén laposabbak voltak, de a második évad második felére már kialakultak. Charlie-t valamivel hamarabb megkedveltem, mint Julie-t. A nő sokáig unszimpatikus volt, a színésznő alakítása sem győzött meg igazán. De miután hajlandó volt tenni valamit a fő ügyért, már valamennyire csíptem.
Lucy-nak Charlie-val volt pár aranyosabb jelenete, de összességében végig irritált. Minden részben azt vártam, hogy mikor fog végre eltűnni a színről, de csak maradt... Remek negatív karakter lett, adott volt hozzá minden tulajdonsága. Viszont egy idő után sajnáltam is, hogy mennyire kétségbeesetten ember akar lenni... Utána persze tett valamit, amivel semmivé foszlatta a sajnálatomat, de egy darabig létezett legalább... xD Az utolsó részben érződött a legjobban a személyiségének a kettőssége.
Taalr-ról miden spoiler-t kizárva csak annyit mondanék, hogy egyenesen utáltam. Rég nem találkoztam egy sorozatban sem egy ilyen mértékűen borzasztó szereplővel. Bár az egy másik kérdés, hogy őt mennyire is lehet a dolog klasszikus értelmében szereplőnek tekinteni... :D

Összegezve az 1+2 évad:
Alapötlet: 5/5
A színészek alakítása: 5/4
A karakterek: 5/4,5
Technikai kivitelezés: 5/5

Akik szeretik az enyhébb sci-fiket és van türelmük kivárni, hogy kellően beinduljon a történet, azoknak:

            A J Á N L O M

ééés... tűkön ülve várom a harmadik évadot... :D
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. augusztus 22., hétfő

Ilona Andrews: Magic Bites- Pusztító mágia (Kate Daniels 1)

Sziasztok! :) Ezúttal az első Hard Selection könyvemről hoztam egy értékelést. A Pusztító mágiában egy izgalmas, nyomozós sztori egyesül egy különleges, sok helyen véres természetfeletti világgal, amihez bónuszként talpraesett főhősnő is dukál.

Fülszöveg:

Kate Daniels az Atlanta városában előforduló paranormális problémák felgöngyölítésével megbízott zsoldosként tengeti napjait. A szókimondó lány ereiben is mágia csordogál, de ő jobban bízik a kardja erejében. Ő maga is bármikor célponttá válhat, de nem futamodik meg a kihívás elől. Amikor azonban Kate gyámját meggyilkolják, válaszút elé kerül: vagy megvárja biztonságban, amíg elcsitulnak a kedélyek, vagy a természetfeletti gyilkos nyomába ered.
Kate az utóbbit választja, így akarata ellenére belekeveredik Atlanta két legerősebb természetfeletti körének hatalmi harcába. Az egyik oldal a vámpírokat irányító Halottidézők. A másik a Falka, az alakváltók félkatonai klánja. És mindkét fél azt akarja, hogy Kate találja meg a gyilkost.
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-08-21 14:37:05
Mostanában valamennyire kísérletezgetős kedvemben vagyok a KMK sorozatai terén, nemrég egy Arany Pöttyös, most pedig egy Sötét Örvény kategóriás regényre kerítettem sort. :D Azon belül is erre a szépségre. Az alapötlet rögtön magával ragadott, ugyanis elolvastam már majdnem 90 regényt, de egy ehhez hasonlóval se találkoztam. A főhősnő egy olyan Atlantában él, ahol az általunk ismert modern technológia és a mágia elemei váltják egymást bizonyos időközönként. Amikor a mágia kerül előtérbe, az áram elmegy és a technikai kütyük nagy része kisül. Viszont ilyenkor bekapcsol a paranormális védelem, ami távol tartja a város szörnyeit az ártatlanoktól. Sokat hezitáltam rajta, hogy melyik verzió is jött be a jobban: a megszokott felállás, ahol bármikor rád törhet egy eszeveszett fenevad vagy egy technológiailag szinte teljesen hulla élet, amikor védve vagy ezektől a lényektől, de egyben erősebbek is a jelenlévő mágia miatt.
Végül nem sikerült döntenem. A megszokott természetfeletti lényeket is egyedülállóan, új megközelítésből mutatják be az írók
nem kómás állapotomnak tudható be a többes szám: az Ilona Andrews név két embert takar, pontosabban egy házaspárt. Leginkább az alakváltók nyerték el a tetszésemet *-*. Rátérnék a fő történetszálra, a nyomozásra is. Korábban irtóztam az ilyen szigorúan véve CSI: Természetfeletti típusú sztoriktól, de miután elkezdtem nézni az iZombie-t és a The beauty&The beast-et, kifejezetten örültem is neki, hogy a Pusztító mágiában is van ilyen :D A nyomozás folyamata nagyon izgalmas volt, mindig csak annyi infó lett elhintve, hogy fenn legyen tartva az olvasó érdeklődése, de ne jöjjön rá rögtön, hogy ki a hunyó. Én a magam részéről nagyot néztem, amikor kiderült, ki a gyilkos. Már mindenkit gyanúsítottam
Curran, ezennel nyilvánosan elnézést kérek tőled, hogy végső kétségbeesésemben felvettelek a vádlottak közészinte csak a valódi tettest nem. xD
még jó, hogy semmiképpen sem szeretnék rendőr lenni.Egyedül egy dolog volt, ami az elején kicsit zavart: szinte minden férfi leírásánál meg van említve, hogy jóképű . Oké, hogy ez egy fantasy, de az elég szürreális, hogy minden pasi, akivel Kate találkozik, jóképű a csaj szerint…
Kezdem úgy érezni, hogy elkapott valamiféle sikerszéria a főhősnők terén mostanság, ugyanis alapjában véve Kate is egy olyan karakter, akiben megvan minden olyan tulajdonság, ami miatt egy főszereplő csajt meg szoktam szeretni. Nem szereti, ha parancsolgatnak neki, épp ezért nem csatlakozott a Rendhez, hanem egyszerű zsoldosként dolgozik. Ha felüt valahol egy paranormális gikszer, hívják, ő lerendezi, majd kiperkálják neki a munkájáért járó összeget. Tökéletesen illik hozzá a szakma, a mágikus kardjával
akit mellesleg Gyilkosnak nevezfélelmetes ellenfél. Szókimondó és erős, nem hagyja, hogy egy könnyen ráijesszenek és ahhoz, hogy beköpjön valamit, ami egyáltalán nem passzol az adott helyzethez. Tetszett az elszántsága, hogy akkor se hagyott fel a nyomozással, amikor az reménytelennek tűnt. Nagyon kíváncsi voltam, hogy végül milyen képessége is van, egy idő után rá is jöttem :D Mindenesetre nagyon érdekesnek találtam, hogy nem csak egy harcos amazon a csaj, hanem ilyen extrák is vannak benne. Ezek ellenére sem lett a többi regény viszonylatában akkora kedvencem, a szerelmi vagy inkább randevúzós szál miatt. Volt pár pont, amikor csak pislogtam, hogy ez mégis, hogy jött… O.o Hogy egy ilyen csaj, hogyan tűrheti szó nélkül, hogy így viselkedjenek vele… Ezekre a zavaró részekre majd kitérnék Crest-nél bővebben. Egy „kedvencemet” mégis megemlíteném, ami az volt, amikor kb. harmadik találkozás után kicsit sincs zavarban Kate, amikor meztelenül áll a zuhany alatt és úgy kezeli az ominózus személy a sebeit… Utána meg azzal a gondolattal, hogy mi lenne, ha egyúttal új szintre lépnének, ha már ott vannak a zuhanynál , végképp nem tudtam mit kezdeni…
A mellékszereplők közül kiemelném Derek-et, a farkas alakváltót. Hamar megkedveltem a srácot és sokat mosolyogtam a jelenetein :D Főleg, amikor összekaptak Kate-tel Rowena miatt, nagy bátorságra
vagy őrültségre?vall, ha valaki jó hosszasan azt merészeli ecsetelni a főhősnőnek, hogy azért nem kedvel valakit, mert az illető jobb nő nála. xD Bár eleinte kényszerből segítette Kate-t, de jó kis csapat lett belőlük és megkedvelte a lányt. ^^
Saiman piszkosul keveset szerepelt, talán egyszer jelent meg, de mégis mély benyomást tett ennyi idő alatt is. Egyértelmű, hogy a pali kissé őrült, de bírtam xD A kísérlete is annyira bizarr, abnormális és mégis haláli, hogy arra nincsenek szavak. Remélem, hogy majd a folytatásban is feltűnik, mert kíváncsi vagyok, hogy végül sikerül-e átalakulnia a tökéletes nővé/férfivá. :D
Bono szintén erősen súrolja a nem normális kategóriát,
sőt, ha úgy vesszük, akkor hozzá mérve Saiman totálisan százasbár más okokból, mint Saiman. Eleinte még valamennyire bírtam, de később néha már szabály szerint kivert tőle a víz. :/
Mahon, a medve alakváltó is nagyon szimpatikus lett, olyan mindenki szülője benyomást keltett a falkában és ügyesen lecsillapította a kedélyeket, ha arra volt szükség. :D
Fentebb már említettem Crest-et, a plasztikai sebészt és most kielemezném bővebben ezt a rémes pojácát. Szinte végig ő volt az első számú gyanúsítottam, mert annyira nem értettem, mégis mit akar Kate, a talpraesett, harcos amazon egy ilyen balfácántól… >.<
Főleg, amikor ott van Curran is….Csak a kialakított teóriám szerint lett volna értelme a szerencsétlenkedésüknek, ami végül a fél csillag levonásának az oka lett. Szükség volt a közös jeleneteikre xy okokból, de akkor se jött be ez a vonal. Az első felbukkanásától unszimpatikus volt és egyre jobban fokozódott ez az érzés. Derek jól mondta, a pasas puhány, méghozzá annyira, hogy szerintem csak lenyomja Kate-t, mint Zeke Allison-t A halhatatlanság szabályaiban. De ez most még mellékes is volt valamennyire. Folyton ki van hangsúlyozva, hogy „mennyire tökéletes és figyelmes kis úriember”. Ahhoz képest folyamatosan csak magáról beszélt, amikor együtt volt Kate-tel és az se zavarta, hogy a csaj esetleg nem értheti azt a csomó orvosi szakkifejezést. -.- A figyelmességének a létezése felett már ezzel is rezgett a léc, de amikor folyton olyan helyekre vitte Kate-t,amiről tudnia kellett volna, hogy nagyon nem a főhősnő világa, akkor úgy voltam vele, hogy az említett figyelmessége csak egy mágikus illúzió lehet. >.< Akkor meg végképp bepöccentem, amikor valami olyasmit mondott a lánynak, hogy „ügyes voltál, jól viselkedtél”. A fenébe is, Kate nem egy kisgyerek vagy egy kutya… >.< Szóval Crest nagy vonalakban egy énközpontú, lekezelő barom. A regény vége felé a kis megsértődésén már csak röhögtem. Össze-vissza rinyál, hogy ő azt remélte valami igazán mély és különleges lesz közöttük Kate-tel címszó alatt, közben meg az volt a legnagyobb gondja, hogy Kate nem akart vele ágyba bújni… -.-
Most, hogy ízekre szedtem a sebész urat, áttérnék Curran-ra. ^^ Még nem volt annyi jelenete, hogy teljesen kibontakozzon, de fényévekkel jobb minden tekintetben, mint Crest, neki van egy bizonyos kisugárzása és sokkal jobban összeillenek Kate-tel. <3
Nagyon lassan alakult köztük valami, így egy idő után megfordult a fejemben, hogy csak én akarom őket ennyire összehozni és igazából nem mennek majd olyan irányba xDKülön tetszett, hogy oroszlánná tud átváltozni és azok a leírások, amik ezeket az átváltozásokat mutatták be. *--* Rajta keresztül lehetett jobban megismerni az alakváltókat és a hierarchiájukat, ami már néha-néha szinte nevetségesnek tűnt. Neki is volt pár fura lépése, de összességben látszott, hogy minden elé helyezi a Falkát és a tagjainak a védelmét, mint ahogy az egy jó alfától várható is.Jókat nevettem a kopogtatási szokásain, azon, ahogy beengedte magát Kate-hez és az Epilógusban a tetőjavításán. xD Tetszettek a beszólásai, főleg az, amit Olathe bemutatkozása végén elejtett. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a további kötetekben belőle is mit hoz még ki az írópáros. ^^
(Még a köszönetnyilvánítással kapcsolatban jegyeznék meg valamit: Nem tudom, hogy fordítási hiba miatt van-e, de kicsit furcsának hatott, hogy E/1-ben mennek a sorok, miközben két ember írta a regényt… O.o)
Borító: 5/4,5- Legszívesebben 5 pontot adnék, mert nagyon tetszik *-* Csodálatos az összkép és a különféle részletek is remekül néznek ki, a betűtípus mutatós. De azt be kell látnom, hogy Kate talán egyszer sem viselt ehhez hasonló ruhát…
Történet: 5/4,5
Kedvenc karakterek: Curran, Derek, Mahon, Saiman, Kate
Legutáltabb karakter: Crest
Kedvenc részek: Kate és Derek eszmecseréje Rowena-ról, Kate és Curran első találkozása, a harcjelenetek, a tetőjavítás, Saiman kísérlete, a farkasok alfájának az összetűzése a legókkal
Mélypontok: a Crest-hez fűződő szál és a viselkedés, amit Kate tanúsított a jelenlétében, Kate indokolatlan féltékenysége Rowena külsejére, amikor az alakváltók nem hittek Kate-nek
Szerelmi szál: egy enyhén szólva nem túlbonyolított csókig terjed, így ilyen szempontból egyáltalán nem korhatáros.
Viszont a durvább beszéd miatt már hajlik a 16-os karika felé a regény. Aki nem bírja a káromkodást, annak nem ajánlom.
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. augusztus 18., csütörtök

Julie Kagawa: The Immortal Rules- A halhatatlanság szabályai (Éden-trilógia 1)

Sziasztok!^^ A legújabb értékelésemet Julie Kagawa művéről hoztam, ami egy kicsit disztópia-feeling-es, vámpíros világba kalauzol el minket.

Fülszöveg:

M
egmentheted az emberiséget, ám válj érte azzá, amitől a legjobban rettegtél. Te mit tennél?
Ha életben akarsz maradni e pusztuló világban, át kell adnod magad a sötétségnek…
Allison Sekemoto a fallal körülvett város legkülső körében, a peremen él. Nappal társaival együtt előmerészkednek, és élelem után kutatnak, éjszaka azonban bármelyikükből áldozat válhat, és nem tudják biztosan, megérik-e a holnapot. Ebben a világban a vámpírok két lábon járó vérzsáknak tekintik az embereket, Allie-t pedig az irántuk érzett gyűlölet tartja életben. Aztán egy éjszaka Allie meghal, és maga is szörnyeteggé változik.
Bár maga mögött hagyja a várost, titkolnia kell új énjét. Továbbra is embernek adva ki magát csatlakozik egy elcsigázott felmentőcsapathoz. Allie válaszút elé kerül, és döntenie kell, hogy miért – és legfőképpen kiért – éri meg feláldoznia halhatatlanságát.
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-08-17 19:58:55
Hosszú ideje szemeztem ezzel a könyvvel, így nagyon örültem, amikor végre megjelent. ^^ Miután a BTK-s nyereményjátékon lecsúsztam róla, azonnal lecsaptam rá, amikor a legutóbbi Libri-s körutamon megláttam. Gondoltam, hogy jó lesz, de hogy ennyire… :D Ismételten új kedvencet arattam: A halhatatlanság szabályai-val végre kaptam egy IGAZI vámpíros könyvet, ahol igenis folyik a vér és a vámpírokban megvan az a vadászösztön, ami sok fogságban született egyedből hiányzott. Az írónő megalkotott egy különleges fantasy világot, amire bár nem lehet rámondani úgy konkrétan, hogy disztópia, de van egy olyan sötét beütése, ha lazábban is. Julie Kagawa továbbá létrehozott egy új vérszomjas szörnyeteg fajt, az ún. veszetteket, akiktől talán még jobban félnek a világában élők, mint a vámpíroktól. Magukat a veszetteket amúgy valahogy úgy lehetne jellemezni, mint valamilyen bizarr, vámpír-zombi hibrideket. De nem csak a természetfeletti szál kiemelkedő, hanem maga a történet is, bár sokat utaznak egy pont után a szereplők, mégsem válik unalmassá a cselekmény. Végig izgalmas volt, az akciójelenetek pörögtek, Allison Sekemoto meg már csak hab volt a tortán! *-* Ja, és a különböző számunkra megszokott, de a szereplőknek ismeretlen tárgyakról vagy állatokról származó leírásokat is imádtam. A denevéres vagy a fűnyírós sorokon behaltam xD
Rá is térnék a lányra, aki tipikusan az, az álmaim főhősnője karakter. *-* Minden meg volt benne, ami ahhoz kellett, hogy kényelmesen elfoglalhassa a helyét a főszereplő csajoknak fenntartott páholyomban Deznee, Penryn, Katy és Cara mellett. Igazán életre való, szívós teremtés, könnyen alkalmazkodik az új felállásokhoz és emellett nagyon vagány is, aki nem szorul rá, hogy szócsatában vagy fizikai harcban megvédjék. Az életre valóságát bizonyítja pl. hogy szívből gyűlölte a vámpírokat, mégis amikor úgy menekülhetett meg, hogy ő is azzá válik, nem omlott össze vagy kezdett hülyeséget hülyeségre halmozni. Nagyon tetszett, ahogy az írónő bemutatta az utat, amin a kezdő vámpírok bejárnak, ameddig kellően tapasztaltak lesznek az önálló életre. Ameddig Kanin tanítgatta sokszor nevettem, Allie meg sokszor bizonyította a makacsságát is. Voltak olyan dolgok, amiket látnia kellett hozzá, hogy elhiggye őket. Ügyesen kivágta magát a rázós helyzetekből és igyekezett annyira kontrolálni a vérszomját, amennyire csak tudta ahhoz, hogy ne váljon őrült szörnyeteggé. Ezekről szintén jó volt olvasni, ahogy arról is, hogy hogyan éli meg a vámpírlét dolgait. A határozottsága is bejött benne, nem hagyta magát csak úgy irányítgatni és nem követett vakon minden idióta szabályt, amit valaki odalökött elé. Nagyon eszes, bátor, megvédi azokat, akik fontosak neki és katanával a kezében egyenesen halálos :D Újabb pozitívum a javára, hogy a szerelmi szál indulásával se vált belőle egy idegesítő, ömlengős liba. Elképesztő személyiség, igazi badass csaj :)
Kanin-t, Allison tanítóját is megkedveltem és végig vártam, hogy mikor fog újra felbukkanni. Jól adagolta be a lánynak, hogy miről is kell tudnia és higgadtan állt hozzá, ha Allie kissé kiakadt. Amikor kiderültek dolgok a múltjáról, akkor némileg csökkent irányába a szimpátiám és végül is, valamilyen szinten megértettem, miért utálja annyira a pszicho vámpír, de eléggé utálta magát őt is a történtekért. Nem véletlenül az a rangja a vámpír-társadalomban, ami. Körülveszi az a bizonyos tekintély és elegancia, amihez már csak valamilyen régi kúria fogadóterme hiányozna hozzá a háttérbe. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni vele a későbbiekben ^^
Allison korábbi bandájának a tagjai keveset szerepeltek, de Cingár kiverte a biztosítékot nálam már két oldal után. Idétlen, esetlen és védelemre szorul, oké. Vannak ilyen emberek… De, hogy mennyire erősen elvárta , hogy Allison pátyolgassa az már undorító volt. Legelőször még sajnáltam valamennyire, de később inkább maradtam azon a véleményen, hogy egy szánalmas kis pióca. Egy napraforgó, aki arrafelé pitiz, amerről kaphat egy újabb gazdatestet.
Jebbadiah Crosse, az Édent keresők vezetője az első felbukkanásától ellenszenves volt és az utolsóig is az maradt, nem tudott olyat tenni, ami finomított volna a véleményemen. Ez a nagy elvakult vallási fanatizmus alapból se jött be a részéről, de még sokszor ellent is mondott azoknak az értékeknek, amiket annyira hirdetett. Például ezt az aki lemarad, az ott marad felfogásmódot talán legutóbb A karib-tenger kalózai első részében hallottam… Néha-néha érződött, hogy jót akar, de akkor is egy könyörtelen hajcsár volt az ürge. Ahogy meg Zeke-vel bánt vezetőt akarok faragni belőled címszó alatt az szintén egy gyengébben fogalmazva elítélendő magatartás volt. Én úgy tudom, hogy azért az nem árt, ha egy vezetőnek van tekintélye, különben a csapat nem hallgat rá. Akkor ehhez, hogy jön, hogy folyamatosan megalázta és a földbe döngölte Zeke-t, ha volt némi önálló véleménye? A srác helyében nem csak megmondtam, hanem meg is mutattam volna neki, hogy hová tegye a kocsi antennáját… -.- Amit a toronyban művelt, azzal még jobban kivívta az ellenszenvemet. Hogy lehet valaki ennyire beszűkült látásmódú és idióta?! >.< Szokták mondani, hogy valaki beleharap a kézbe, ami segítséget nyújt. Jeb ebben esetében a tőből kitépte lenne a helytállóbb megfogalmazás. Ezek után az utsó jelenete se nyomott nálam sokat a latba…
Ruth mintapéldánya az olyan szereplőknek, akiknek az arca könyörög érte, hogy vágjanak bele egy gofrisütőt. Sokszor csodáltam Allison önuralmát, amiért nem vonszolta be a bozótba és tépte fel a torkát… Hisztis, rosszindulatú és ő is annyira elvakult, hogy az szörnyű. Nem számít, ha valaki megmenti az öccse életét vagy az övét, akkor is rossz marad, ha a művésznő úgy döntött, hogy alaptalanul utálni fogja… Nagyokat nevettem, amikor Allie eltérítette a gyanakvását vagy kicsit helyre igazította xD
A csapat többi tagját egészen megkedveltem. Bethany nagyon aranyos volt, amikor a folyós eset után Allison nyakába ugrott :D
Ruth-nak lenne, mit tanulnia tőle. Teresa kedves és anyáskodó volt, Darren pedig vicces. Dorothy-nak valóban hiányzott pár kereke és néha ijesztő volt, hogy mekkora meggyőződéssel hiszi valósnak a képzelgéseit, de össz-vissz ő is jó fej volt. Ruth öccsét, Caleb-et végig csíptem, tetszett, ahogy a főhősnőhöz viszonyult. Egyedül a vége felé viselkedett kicsit érdekesen, de érthető volt, hogy miért…
A Sakálra nem fecsérelnék túl sok szót. Egyrészt, komolyabb spoiler-ek lelövése nélkül nem is lehetne, másrészt a jellemzése frappánsan kimerül annyiban, hogy nem tiszta.
Tehát, mint ahogy azt jó párszor megjegyeztem, szinte mindent imádtam a regényben. Az egyetlen nagyobb problémámat a főszereplő srác, Zeke képezte és így a szerelmi szál. Aki már olvasott tőlem pár értékelést, tudja, hogy az ilyen kis nyugis, jófiús karakterek nagyon nem nekem lettek feltalálva. De ettől függetlenül, ha az illető nem jön be, mint pasi, azt el szoktam ismerni, ha a főhősnővel jó párost alkotnak, mint pl. Emma és Galén a Poszeidón-ban. Itt viszont Zeke nem csak nem volt szimpatikus, hanem nem is tartottam őket jó párosításnak Allison-nal. A vagány, bátor és erős vámpírlány mellett ő nem egy azonos súlycsoportban lévő társ volt hanem egy oldalkocsi , aki csak visszahúzta. A srác nekem inkább olyan volt, mint egy folyamatos pátyolgatásra szoruló kisgyerek, mint valaki, akire számítani lehet. Meg sem tudom számolni, hogy hányszor kellett Allie-nek arra várnia az újbóli találkozásuk után, hogy befejezze a sebei nyalogatását és, hogy hányszor kellett ápolni a kis lelkecskéjét… Jebbadiah makacsnak és engedetlennek gondolja, én nem éreztem egy annyira erős akaratú illetőnek. Ebben-abban gyengébben néha lázadozik, de végül ugyanúgy hagyja, hogy lealázzák és a földbe döngöljék. Kimondom, ahogy gondolom: gyengének találtam. Gyengének és naivnak ahhoz, hogy minden jóindulata ellenére is, ne szúrják le egy ilyen világban az első utcasarkon, ahová kikeveredik. Attól a sok mély, érzelgős maszlagtól, meg amiket leadott a falnak mentem xD Rengetegszer komolyan nem értettem, hogy a vérén kívül mit eszik rajta Allison… Szinte folyton azon kellett stresszelnie, hogy ez a szerencsétlen mikor kerül életveszélybe… Zárásként megemlítenék azért pár pozitív tulajdonságát is. Nem annyira beszűkült, mint Jeb, így még akár alakítható is… és viszonylag szívós. Mást nagyon nem láttam benne, ami nem lenne kiakasztó.
Ismét örülök, hogy Allison szinte a szöges ellentéte a srácnak, mert legalább kellően ellensúlyozta így őt
Nagyon stílusos volt a lezárás, érződik belőle, hogy nagy dolgok várhatóak még a következő kötetben, de nem is lett belőle függővég. Alig várom, hogy megjelenjen magyarul a második része is ^^
Borító: 5/5- Gyönyörű *-* Nagyon illik ehhez az egyedi hangulatú regényhez, szépen harmonizál a szürke, a mattos piros és a sötétkék. A könnycsepp és a szem domborúvá tevését külön jó ötletnek találom :D A csaj is nagy pozitívum, ugyanis bár nagyon közelről van az arca, mégsem lett megnyújtva, mint a Méregtan borítóján lévőé, hanem szép arányos maradt :)
Történet: 5/5
Kedvenc karakterek: Allison és Kanin
Legutáltabb karakterek: Jebbadiah, Zeke, Ruth
Kedvenc részek: amikor Kanin meg Allison fegyvert választanak, a harcjelenetek, a vámpírlét bemutatása, a leírások a szereplők számára ismeretlen tárgyakról/állatokról, amikor Allison helyre igazítgatta Ruth-t.
Mélypontok: a szerelmi szál
szerencsére ebben a részben nincs rajta nagy hangsúly, Jeb csak előre, de jobbra vagy balra semmi szín alatt típusú szemléletmódja és, hogy másokra is átragasztotta, amikor Zeke-t pátyolgatni kellett, a pszicho vámpír tettei
Szerelmi szál: Mint, ahogy fentebb említettem, nincs rajta annyira nagy hangsúly, a YA keretei között marad.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. augusztus 12., péntek

On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik (Calderon 1)

Sziasztok! :) Könyvkritikák terén volt egy hosszabb kihagyás, amit majd igyekszek fokozatosan pótolni. Nem most volt, amikor a legutóbb magyar írótól olvastam az Enigma befejezése, ha nem annyira lyukacsos az agyam, talán május eleje körül volt és hatalmas meglepetés ért. Ééés... *dobpergés* a Calderon-nal a molyságom alatt mérföldkőhöz értem: elolvastam az első arany pöttyös könyvemet! :D

Fülszöveg:

Calderon ​​kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-08-12 19:46:13
Miután elolvastam egy pár Rubin és Vörös pöttyös könyvet, arra döntöttem, hogy körbenézek a kiadó Arany Pöttyös sorozatába tartozó regényei között is. Ahogy az ajánlásokat olvastam először kicsit lelapult a lelkesedésem, mert a legtöbb nekem túl érzelgősnek tűnt. A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik viszont első benyomás
azaz a borítójaalapján nem tűnt ilyennek, az alap sztori felkeltette az érdeklődésemet és az már csak hab volt a tortán, hogy még sci-fi is így tudtam, mindenképpen el kell olvasnom :D Már az első oldalon megfogott a fogalmazásmód és az abszurd helyzetek, amikbe az írónő belerántotta Calderon-t, nagyon sokat nevettem. Tetszett, ahogy fel lett építve a történet, a vicces kezdés után belecsöppen az olvasó a Wellston űrhajón folyó életbe és jobban megismeri a főszereplőket. A második fő részre emelkedik a tetőfokára az izgalom és a regény letehetetlenné válik! ^^ A sci-fi-s elemekből pont megfelelő mennyiség lett alkalmazva, nem válnak zavarossá a párbeszédek és a leírások a szerkezetek felépítését és működését magyarázó részeknél
csak, ha valaki totál kómásan akarja megérteni, hogyan is helyezkedik el a szellőzőrendszer, de ez már egyéni szoc probléma… xD. Nagyon tetszett a világfelépítés :)
A főszereplő, Calderon nyitójelenete minden tekintetben egyedi, ugyanis épp egy újabb sikertelen öngyilkossági kísérletet hajt végre. Az ő szemszögéből biztos nem volt ennyire mulatságos a szituáció, de így kívülről nézve… Mint ne mondjak, szakadtam a röhögéstől, amikor elmesélte a korábbi próbálkozásainak a kimeneteleit és, amikor rájött, hogy miért is alakultak azok úgy, ahogy. :D Ehhez a későbbiekben még társult egy jó kis pánikbetegség is, így a nevetségességi faktor végig adott volt. A kezdeti halni vágyása ellenére, amúgy egy nagyon eszes fickó, aki ügyesen tudja úgy alakítani a körülményeket maga körül és az embereket, hogy számára kedvezően alakuljanak a dolgok. Ezzel a képességével hamar megkedveltette magát velem, mindig felüdülés nekem karakterekről olvasnom, akik könnyen feltalálják magukat. ^^ Volt egy-két lépése, amit nem tudtam mire vélni, de többnyire utólag értelmet nyertek ezek is. Kivéve a Mara-hoz kapcsolódó szálnál nem tudtam sehogy se megérteni
persze ebben az is erősen szerepet játszik, hogy bár a nő már a regény kezdete előtt nem élt, a visszaemlékezések alapján piszkosul unszimpatikus volt. :/ Jókat mosolyogtam, ahogy a másodkapitány idegszálain tangózva, meglehetősen egyedien intézte el az űrhajó ügyeit, például a verekedést vagy a papírmunkát. xD Tetszettek azok a jelenetek, amikben meg lehetett ismerni Calderon múltját és ezáltal a Házak egy részének az életét is. A visszaemlékezések alapján a kedves szülők se szereztek nálam túl sok piros pontot
vagy arany pontot?. A Taina-val közös jelenetei is eszméletlenek voltak, ahogy kerülgették egymást, a lányban emberére akadt :D
Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a második kötetben, hogy alakulnak közöttük a dolgokA második fő részben pedig végre igazi kapitányként viselkedett és mindent megtett a legénysége védelmében, így már Hegamon is büszkén felnézett rá :)
Frank-et, Calderon pszichológus sógorát
@Alice_Bertrand, kérlek ne feszíts kínpadra érte xDösszességében kedveltem. Sok poénos beköpése volt és annál több vicces helyzetet eredményezett. És, bár alapból nem kedvelte Calderon-t, Mara kedvéért mégis törődött vele, mint ahogy a családja többi része is. :) Ezt bizonyítja, hogy például felfogadták a szomszédokat is, hogy figyeljenek rá… :D
Ferrero Papa
ahogyan én, a közrendű szemtelenül neveztem magambankezdetben ellenszenves volt, de fokozatosan egyre jobban pozitív irányba billent nála a mérlegem. A személyisége sokban hasonlít a fiáéra, ő is mesterien ért a Játékhoz. Sokat nevettem, amikor a Fay Ház fejével vitatkozott vagy, amikor a felsőbbrendű nemes vagyok maszlaggal szinte nevetséges mértékben átesett a ló túloldalára. xD Miután kiderült, hogy mégis szorult belé némi szülői véna és tényleg aggódni kezdett a fia miatt és igyekezett mindent megtenni, hogy megmentse, akkor végképp hatalmas mértékben változott róla a véleményem. Az már más kérdés, hogy amint elhárult a veszély, megint olyan lett, mint korábban… De legalább krízishelyzetben lehet rá számítani… :D
A Fay Ház vezetőjének a hülyeségétől, már néha a falat kapartam. Ennek az embernek semmiképpen sem való ilyen pozíció
Ferrero papával ellentétben>.< Sorra lökte ki magából a vacakabbnál vacakabb ötleteket. Még szerencse, hogy volt, aki visszafogja, különben a Wellston-ról senki se jött le volna élve…
Hegamon-nal eleinte vegyes érzéseim voltak. Egyrészt megértettem, mert neki járt volna a kapitányság és össz-vissz tényleg egy szabályokat végletekig betartó, becsületes ürge volt, így nem csoda, hogy felkapta a vizet Calderon módszerein. Viszont ez a kis gyerekes szurkálódás, például a lift-ügy, nem jött be túlzottan a részéről. Amikor meg gond volt és leblokkolt, akkor úgy voltam vele, hogy a regény többi részére elásta magát. De azután, hogy elismerte, hogy Calderon végül is csak jól tudja csinálni ezt a kapitányosdit, már nagyon megszerettem az öreget :)))
Adler-t nem fejteném ki túl bőven, a fickó egyértelműen klinikai eset.
Oregon-t alapból nem tartottam egy szerethető figurának, de amikor elege volt a feletteseiből és helyretette őket, akkor bírtam :)
Ezennel rátérnék a másik főszereplőre, Taina-ra is. Kezdetben a lányt nem tartottam annyira nagy számnak, de pár oldal eltelése után, miután volt ideje kibontakozni, ő is nagy kedvencem lett ^^. Nem egy bugyuta kislány, aki csak sodródik az árral, hanem nagyon okos, Calderon-nal tökéletesen kiegyenlítettek az erőviszonyok közöttük. Ő is ért hozzá, hogy hogyan irányítsa a környezetét, ha más módszerekkel is, így tökéletes macska-egér játék jött létre közöttük :D Érdekesek voltak a kultúrájáról szóló részek és, hogy hogyan kötötte a jóslatot egy bizonyos emberhez. Végig szurkoltam, hogy valahogy ki tudjon bújni a nagyapja által ráosztott szerep alól és az űrben tudjon maradni :) Nagyon trükkösen oldotta meg a kinevezését
Hemagon ellenségességének lett legalább valami haszna is:D A második fő részben minden tekintetben kitett magáért, az előtt és az után is, hogy ideiglenesen átvette egy másik posztot. Amikor kezdett tisztában lenni az érzéseiben és néha túlságosan elúszott a rózsaszín ködben, akkor kissé kiakasztó volt, de szerencsére rövid idő után mindig visszatért a nyugodt, gyakorlatias Taina. ;D
Tehát összességében nagyon tetszett, bekerült a kedvenceim közé. @onsai, egy csodás élmény volt elolvasni :-)))
Borító: 5/5 – Nagyon szép *--* A betűtípus fenomenális, az árnyalatok összhangban vannak, a hangulata illik a regényéhez.
Történet: 5/5
Kedvenc szereplők: Taina, Calderon, Hemagon
Legutáltabb szereplők: Adler, a Fay Ház feje, Mara, Taina nagypapája
Kedvenc részek: Calderon első jelenete, az, ahogy a két főszereplő kóstolgatta egymást, amikor Frank elmesélte, hogy miért került kórházba, amikor Ferrero Papa meg a Fay Ház feje összebalhéztak és az egész második fő rész *-*
Mélypontok: a Mara-ra vonatkozó szál, a Fay Ház fejének a felesleges khm…tökölése, Adler gondolatai xD
nem E/1-ben voltam a fickó fejében, de így is ijesztő volt
Szerelmi szál: Eljön egy pont, amikor már nem nagyon fogják vissza magukat a főszereplők, de a 16-os karikába belefér
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. augusztus 6., szombat

Kill the light (Random zenés tag 1)


Helló Újra! :D Nem kell megijedni, nem kapott el valamilyen őrült posztolási görcs, ami miatt egy nap alatt be akarom hozni a lemaradást blogolás terén. Mivel Virág_Blogger kihívott, ert kitöltöttem egy ún. Random Zenés Tag-et. A lényege az, hogy a kitöltők rámennek a telefonjukon a zenéknél a "Véletlen sorrend" opcióra és az adott kérdésre az elindult számnak a címét beírják válasznak. Az esetek 99%-ában irtó nagy marhaságok jönnek, ki így a saját érdekében olvasás közben mindenki tegye le azt, amit éppen eszik vagy iszik. Fő a biztonság. Nos, akkor bele is kezdenék :D

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-08-06 21:35:43
1.) Ha azt kérdik, "ez rendben van?" erre te:
Requiem (Paradise Lost)
Hétfőn megyek könyvesboltba, majd ha valaki felteszi az ominózus kérdést lehet, hogy bevetem ezt a választ... Az utóbbi időben úgyse csináltam hülyét magamból... xD
2.) Mi jellemzi leginkább a személyiségedet?
Slipped Away (Avril Lavigne)
3.) Mit szeretsz egy pasin?
Hot (Avril Lavigne)

Nos... ha a kedvenc könyves pasijaimat nézem, akkor ez még valamennyire találó is :D
4.) Mi az életcélod?
Last Rites (Black Veil Brides)
Hm, szép életcél... Már csak a kivitelezését kell kiagyalni...
5.) Mi a mottód?
It's not me It's you (Skillet)
6.) Mit szeretnek benned a barátaid?
Worthless (Bullet For My Valentine)
Értéktelen lennék? És még tetszik is ez nekik? Igazán kedvesek... xD
7.) Mire gondolsz gyakran?
Pour Some Sugar On Me (Def Leppard)
Tagadom! Tagadom! xD
8.) Mennyi 2 + 2?
Your Betrayal (Bullet For My Valentine)
9.) Mit gondolsz a legjobb barátodról?
Devil In The Mirror (Black Veil Brides)
Nézőpont kérdése, de az elejének talán még valóságalapja is lehet... :D
10.) Mi az élettörténeted?
Alejandro (Lady Gaga)
11.) Mi leszel, ha nagy leszel?
Freakshow (Skillet)
Ha az írás nem jön be, akkor még nem is olyan rossz opció...
12.) Mi jár a fejedben, ha meglátod azt, akit szeretsz?
All These Things I Hate (Bullet For My Valentine)
Most mit mondjak? Nem tehetek róla, hogy ennyire kedves természetem van... xD
13.) Mit gondolnak rólad a szüleid?
Drag me to the grave (Black Veil Brides)
Ezt valahogy eddig nem nagyon hangoztatták...
14.) Mire fogsz táncolni az esküvődön? Esküvő??? O.o Brrr... :/Spellbound (Siouxsie and the Banshees)
15.) Mit játsszanak majd a temetéseden?
Back From The Dead (Skillet)
Ó, benne vagyok! :D Hátha be is válik... és feltámadok tőle :D
16.) Mi a hobbid?
Coma White (Marilyn Manson)
17.) Mi a legnagyobb titkod?
I was made for loving you (Kiss)
Ne vegyétek magatokra, nem így akarom kiélni a nem létező zaklatási késztetéseimet...
18.) Mit gondolsz a barátaidról?
Bloody Mary (Lady Gaga)
19.) Mi a legrosszabb, ami megtörténhet?
Living on prayer (Bon Jovi)
Amennyire az előre átgondolt lépések híve vagyok, nem is annyira szürreális.
20.) Mi módon fogsz elhalálozni?
Poison (Alice Cooper)
Megmérgez valaki? Kicsoda?! >.< Azonnal indulok levadászni az illetőt! Ameddig nem ártalmatlanítottam a személyt, akiről egyelőre nem tudom, hogy kicsoda, senkitől se fogadok el semmilyen kaját vagy innivalót. Az a biztos... És kicsit se vagyok paranoiás.
21.) Mi az, amit megbántál?
I Put A Spell On You (Marilyn Manson)
22.) Mi nevettet meg?
Hold on Fire (Counterfeit)
Mindig is tudtam, hogy fura a humorom...
23.) Mi ríkat meg?
Buried Alive (Avenged Sevenfold)
Ez már tényleg okot ad a sírásra... bár valószínűleg a föld alatt már nem segít.
24.) Megházasodsz valaha?
Face Everything and Rise (Papa Roach)
Ezt akkor nemnek veszem... Valószínűleg kevés nőnemű lény a nagyvilágban, aki nálam nagyobb marhaságnak tartja ezt az egész házasodósdit...
25.) Mi ijeszt meg leginkább?
Neverland (The Sisters of Mercy)
Tisztázzunk le valamit, gyerekek: ez hazugság! Igaz, hogy sosem mertem sötétben nézni a Pán Pétert, de akkor is tévedés xD
26.) Kedvel téged valaki?
No Way Out (Bullet For My Valentine)Nincs kiút? Ezt akkor helyeslésnek veszem.
27.) Mi lesz ennek a bejegyzésnek a címe?
Kill the light (Lacuna Coil)

Ennyi lett volna a tag :) Bárki nyugodtan viheti, csak tüntesse fel, hogy hol látta a kérdéseket.
A kihívottjaim:
-  Frid_a
DarknessAngel

- K_A_Hikari
[A kérdések forrása]
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

The Call: A hívás

Üdv, Kedves Olvasók! ^^ Nemrég nézelődtem a blog rovatainál és úgy vettem észre, hogy talán a filmeknél van a legkevesebb poszt. Ezért is döntöttem úgy, hogy a legújabb bejegyzésemet egy nemrég látott thrillerről hozom, ami garantáltan odaragasztja a műfaj kedvelőit a képernyő elé.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-08-06 16:54:16
Amikor megláttam az előzetest, azonnal felkeltette az érdeklődésemet A hívás, mert a sztori érdekesnek tűnt és ráadásul nagyon szeretem Halle Berry filmjeinek a többségét, főleg a thrillereket. Például a Vadidegen az egyik legnagyobb kedvencem lett. Eredetileg úgy terveztem, hogy az alaphelyzet felvázolásaként beillesztem a fejléckép alá a "hivatalos" előzetesszöveget, de az lelő egy pár poént, ezért inkább csinálok egy szelektívebb összefoglalót.
Tehát főszereplő, Jordan Turner egy segélyhívó központban dolgozik. A munkája során vegyes telefonálókkal kerül kapcsolatba, egyesek minden apró-cseprő hülyeség miatt tárcsázzák a 911-et, mások viszont komoly bajba kerülnek. A történet kezdetekor az utóbbi eset áll fent és Jordan követi a bevett protokollt, a telefonáló látszólag meg van menekülve. Ám egy véletlen miatt tragikus kimenetele lesz az ügynek. Jordan-t megrázzák a történtek, nem biztos benne, hogy valóban alkalmas-e erre a feladatra, stb. Ezután indul be igazán a film cselekménye, az a része, ami alatt szinte pislogás nélkül mered az ember a tévéjére/a számítógépére: betelefonál egy tizenéves lány, Casey, akit egy pláza parkolójából rabolt el egy férfi. A hívás elvileg Jordan egyik kollégájáé lenne, de a nő megijed és csak még nagyobb pánikot kelt, Ugye milyen király? Egy csomagtartóban kuporogsz, majd beszarsz a félelemtől, erre a "segítség" csak még jobban rád ijeszt nem tud mit kezdeni a helyzettel, így átveszi az irányítást a főhős. Itt bizonyosodik be, hogy a film elején kicsit se volt jogos a kételkedése a tudásában, mesterien, lelkiismeretesen végzi a munkáját. Jordan végig nyugodtan, tartva a lelket Casey-ben teszi fel a megfelelő kérdéseket és adja ki a szükséges instrukciókat a lánynak. Casey lassan megnyugszik és a kaotikus állapotok ellenére is jól összedolgoznak. Viszont hiába teszik meg mindketten, amit csak tudnak,az idő egyre csak telik és a rendőrök alig lépnek előrébb valamit. A fő probléma ott kezdődik, hogy nem lehet bemérni a telefont, amit Casey használ. Továbbá az eszelős elrablónk fejében sem csak fűrészpor van, így ő sem ül ölbe tett kézzel és várja, hogy mikor találnak rá a zsaruk vagy tűnik fel valakinek, hogy a csomagtartót nem egészen rendeltetésszerűen használja... A film készítői értenek a feszültségkeltéshez, amikor a nézőben megfogalmazódik, hogy "na most megmenekül Casey/akkor innentől minden happy lesz", akkor jön egy fordulat, ami jelentősen leépíti a reménykedést. Megjegyzés: a filmet a legjobb vaksötétben nézni, az még jobban átadja a hangulatot :D Szóval megy ez az "egy lépést előre, kettőt hátra" típusú huzavona,Jordan pedig kezd összefüggéseket látni a korábban rosszul elsült ügye és a mostani  között. A tétlenkedést megunva fogja magát és a tettek mezejére lép, saját maga szándékozik szembeszállni az ügyeletes őrülttel. Innentől kap még inkább thriller-jelleget a film, ugyanis részletes képet kaphatunk, hogy mivel is üti el az idejét Casey elrablója. Na jó, a gyengébb idegzetűeknek talán mégsem kellene lekapcsolniuk a villanyt ezen a ponton... Emellett Casey is jobban beszáll a történésekbe. Nem mintha a film többi részében csak ült volna a fenekén várva a nagy csodára, mert igenis végrehajtott pár bravúrt, de itt érződik igazán, hogy bizony őt se ejtették a fejére. Ezeknél a részeknél egészen megkedveltem a kiscsajt :D Amikor Jordan újra képbe kerül, azt még most sem vágom, hogy mi a frászért egyedül kellett odamennie... >.< Értem én, hogy "mi bakok harcos természetűek vagyunk", de azért nem ennyire... legalábbis a magam részéről az ésszerűségnek szavazok elsőbbséget ismét a tetőt verdesi az izgalomfaktor és talán azok lettek a legzseniálisabb képkockák. <3 Viszont egy valamivel egyáltalán nem vagyok kibékülve: a befejezéssel. Csak néztem kiguvadt szemekkel a tévére, hogy ez meg mégis mi a franc volt? O.o Összességében mindenképpen tökéletes thriller lett volna, ha máshogy alakul az, a kb. 5 perces időszakasz... ~.~ Így is jó volt... de...de...francba, már nem is tudok értelmesen írni jobban is meg lehetett volna oldani, na!
A színészek mind kitettek magukért, Halle Berry hozta azt a formát, amit A létezés határában és a Vadidegenben hozott, tökéletesen visszaadott minden érzelmet, a karakterének a személyiségét. ^^
Michael Eklund-ot eddig más filmben nem láttam, de itt kihozta a maximumot a totálisan labilis gyilkosából. Néha valóban határozottan ijesztő volt a csávó.
Abigail Breslin-t korábban abban a pár percben láttam a Scream Queens-ben, amit kibírtam idegekkel, de ott, mint Chanel egyik utánfutója ha jól emlékszem, az volt nem túlzottan fogott meg. Itt bejött, ahogy Casey-t alakította, nem játszotta túl az érzéseket, nem volt merev, egész tehetséges :)

Összegezve:
Alapötlet: 5/4,5- khm... khm... befejezés...
Kivitelezés: 5/5
Karakterek: 5/5
A színészek alakítása: 5/5

Thriller-guruknak, illetve Halle Berry rajongóinak mindenképpen ajánlom!
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01