2016. június 28., kedd

Louise O'Neill: Only Ever Yours- Örökké a tiéd

Sziasztok! ^^ A legújabb nagyon hosszú értékelésemet az Örökké a tiéd c. regényről hoztam, ami egy negatív, bár nagyon is reálisnak mondható jövőképet mutat be egy totálisan férfiuralmú világban. Vajon mi történik, ha mesterségesen tervezik a nőket, akiknek ezáltal csak a külső és a népszerűség számít?
Fülszöveg:
Egy szép új világ, ahol a lányok már nem természetes úton születnek. Ahol a nőket az iskolákban csak arra tanítják meg, hogyan tudnak örömet okozni a férfiaknak, miután kikerültek a való világba A végzős év után a legmagasabb értékelést kapott lányok házastársakká válhatnak, hogy tehetős és befolyásos férjük mellett fiúkat szüljenek. A többi lány jövője mint szeretők és tanárok leírhatatlanul kegyetlen. freida és isabel legjobb barátnők, és biztosak abban, hogy évfolyamuk kiválóságaiként mindketten feleségek lesznek. De ahogy egyre feszültebbé válik az utolsó év, ahogy egyre nő a nyomás, hogy tökéletesek legyenek, isabel önsanyargatásba kezd, veszélyeztetve az egyetlen lényeges dolgot: a szépségét. A leendő férjek pedig megérkeznek, csak arra várva, hogy menyasszonyt válasszanak maguknak. freidának meg kell küzdenie a jövőjéért még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy el kell árulnia az egyetlen embert, akit szeret és aki viszontszereti.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-06-27 15:05:57
Ez az a könyv, amit kötelező olvasmánnyá kéne tenni.
Ez az a könyv, amiben maximum csak egy-két szereplőt fog megszeretni az olvasó vagy annyit se.
És ez az a könyv, ami tökéletesen megmutatja, hogy hová halad a világ
vagy inkább, hol tart már most?.
Az Örökké a tiéd minden tekintetben megfelel a disztópia szó fogalmának, azaz a negatív jövőképnek. A világban, amibe az olvasó csöppen totálisan férfiuralom van és mesterségesen születnek a nők. Azért tervezik őket, hogy betöltsék a társadalom három, nők számára kijelölt funkció közül az egyiket. Az említett funkciók a házastárs, az ágyas és a szűznővér. A lányokat bentlakásos iskolákra emlékeztető intézményekben nevelik, majd 17 éves korukban beosztják őket az egyik csoportba. Addig is szigorú szabályok szerint élnek, arra nevelik őket, hogy tökéletesek legyenek. Ezt biztosítja viselkedés ügyileg egy ún. útmutató, amit eme csodálatos társadalom első embere, az eredeti atya ötlött ki. A lényege körülbelül annyi, hogy mindig, minden helyzetben, gondtalannak, kedvesnek és feltétel nélkül engedelmesnek kell lenniük a férfiaknak. A külsejük tökéletességének az érdekében onnantól, hogy betöltik a negyedik életévüket koplalnak ezerrel, már öt-hat éves koruktól is durván sminkelik őket mindig és gyógyszereket kapnak. Olvasásra vagy más valóban hasznos dolgokra nem tanítják meg őket, azt sulykolják beléjük, hogy minél kevesebbet gondolkozzanak, mert ugye egy férfi se akar okos feleséget?. Minden tanévben rangsorolják őket a szépségük alapján, a lányok pedig egyenesen betegesen küszködve, mindent bevetnek, hogy benne legyenek legalább a top 10-ben vagy egyenesen az első helyre kerüljenek. A szabadidejükben pedig csak valóságshow-kat néznek, egymást savazzák/terrorizálják és egy MyFace nevű közösségi oldalon lógnak. Ezek a fantasztikus elemek azt eredményezik, hogy a lányok hiú, csak a külsejükkel törődő, irigy, egyéniség nélküli, buta, törtető robotokká
elnézést, ez a megnevezés sértő a robotokra nézveváltak, akiknek nem számítanak a barátaik csak az, hogy elsők legyenek.
És, hogy miért akarnak ennyire elsők lenni? Azért, hogy a legnépszerűbb csoportba, a házastársak közé kerüljenek:
Házastársak -> Mindig a férjed kedvére teszel, a férjed az első, befogod a szádat és mindenre bólogatsz meg helyeselsz, mint egy idióta, akkor is, ha megver vagy megcsal. Emellett pedig miután kimondtad a „boldogító igent”, átmész gyerekgyártó képbe. Csak szülsz, mint a hülye, hogy a társadalomnak minél több a férjedhez hasonló, férfija legyen,hogy a jövőbeli nőket is úgy el tudják nyomni, mint téged. Aztán meg, amikor elöregszel, azaz kb. 30 éves leszel és a drága uradnak nem felelsz meg, akkor „újraterveznek”, majd pár év múlva mész a süllyesztőbe. Ugye mennyire kimondhatatlanul csuda jó jövő? Tényleg megéri ezért évekig rivalizálni és egymást a sárba tiporni… -.- A legszörnyűbb az egészbe, hogy ezek a génmanipulált tyúkok ezt a bánásmódot jónak, sőt megtisztelőnek tartják.
Tehát összességében a műfajában tényleg tökéletes könyv lenne, de két dolog miatt mégis négy csillagot adtam rá. Egyrészt engem irritált ez a rengeteg rinyálás meg nyalizás, amit az intézetben lévő lányok levágtak. A másik pedig az, amit a Részben ember c. regényben is hiányoltam, nincsen ellenállás. Nincsen egy csoport, ami azt mondja, hogy „Basszus! Ez így nem jó, ez nem mehet így tovább! Fogjunk össze a rendszer ellen és csináljunk valamit!”. Így visszagondolva a kettő közül talán ez volt a nagyobb negatívum nekem.
Mivel írtam, hogy a szereplők nagy része a mesterséges nők felé tanúsított elvárások miatt személyiség nélküli, tucatember, ezért nem is fejteném ki annyira őket. Két-három egyént, viszont megemlítek kicsit részletesebben.
Az első Freida lenne, a főhősnő
tudom,hogy a könyvben kisbetűvel vannak írva a női nevek a „hovatartozásuk jelzése végett”, de én nem ők vagyok vagy a nagy, tiszteletre méltó atya, ezért nem is követem a rendszerüket. Ezek között a műlányok között talán ő volt a legförtelmesebb, legidiótább, legvisszataszítóbb jelenség. Kiindulási pontnak a csaj egyértelműen hibásan látja magát és erősen anorexiás. Az ő szíve joga, hogy hogyan sanyargatja magát, nem is zavart ez annyira, ameddig nem kezdett el élesen rinyálni: senki se szeret, undorító vagyok, kövér vagyok, csúnya vagyok, nem vagyok elég népszerű, nem vagyok elég vékony bla-bla-bla . Pedig a többiekhez képest ő még jó helyzetben volt,
mit csinált volna, ha úgy állnak hozzá, mint Agyness-hez?hiszen rendelkezett egy igazi barátnővel, Isabel-lel, akire számíthatott és, aki törődött vele. Amikor Isabel felszedett pár kilót, akkor undorító volt, ahogy Freida reagált. Kapjon már ahhoz a nem létező agyához! Attól, hogy kicsit husibb lett, még ugyanarról a lányról van szó, akivel évekig együtt beszélgetett este stb ! Az önzősége újabb ízben mutatkozott meg, amikor ezzel kapcsolatban olyanokat gondolt, hogy hogyan tehette ezt VELE Isabel?, mi lesz vele Isabel védelme nélkül?, vagy, hogy jajj most már nem lesz népszerű… Lehet, hogy most durva leszek, de Freida megérdemelt mindent, ami vele történt, ha ennyire nem tudta megbecsülni Isabel-t, amikor még a drága Freida elvárásainak meg is felelt külsőleg, akkor is végig csak irigy volt rá -.- Ezek után már csak hab volt a tortán, hogy a Freida meg volt róla győződve, amint Isabel megint gebe lesz, tárt karokkal várja őt vissza, mintha mi sem történt volna… -.- A Megan-hoz csapódása is szánalmas volt, mindazzal együtt, amit a lány megbecsülésének kivívása érdekében tett.
Amit Darwin-nal művelt, az is gyomorforgató. A srác se mondható teljesen normálisnak, de a többi örököshöz képest még egész elfogadható. Nem csak magáról beszélt, mint a többi fiú, hanem érdeklődött Freida felől, amikor nagyon lefogyott, akkor nem szekálta és igyekezett megismerni a lányt. Erre Freida fejében végig csak az kattogott, hogy milyen jó fogás, hiszen egy bíró fia és, hogy ő milyen szerencsés lesz, ha egy bíró fiának a házastársává válik. Sajnos ezt Darwin is érezte :/ Freida hiába próbálta különbnek mutatni magát, neki is csak a srác rangja számított és azonnal kiadta az általa elárult titkot, amikor Megan már nem úgy viszonyult hozzá…. -.- Amit meg ezután tett, hogy magához láncolja Darwin-t, egyenesen szánalmas… És még így is tett rá egy próbálkozást Darwin, hogy elnézőbbek legyenek Freida-val. Ha a csaj is normálisan áll hozzá és nem csak a benne rejlő társadalmi lehetőségek miatt teper nála, akkor szerintem
bármit is mond Ruth-Szűznővérkiállt volna mellette Darwin.
Az eredeti atyát meg akkor kellett volna jól képen törölni egy serpenyővel és befalaztatni, amikor kipattant a fejéből ennek a társadalomnak az ötlete. Természetesen ugyanezt az eljárást kellett volna alkalmazni az őt követő atyáknál is. Amikor kiderült, hogy valamelyik lány az atya felesége lesz és Freida meg Megan elhűlve vette tudomásul, hogy milyen szerencsés az a lány, hiszen egy atya még nagyobb fogás, mint Darwin, akkor már hangosan röhögtem. Az említett lány egy elnyomó hülye mellé lett láncolva, aki még ráadásul annyira perverz is, hogy vénségére kis tizenéves lányok után ácsingózik. Tényleg nagyon jól járt, kell ezért irigyelni… xD
Sokan írták, hogy az írónő nagyon túlzón mutat be egy várható jövőképet, szinte nevetségesen eltúlozva bizonyos részeket. Én ezzel nem értek egyet, hiszen már nagyon sok hasonlóság van. Pl. a regényben egy rap klipben a rapper lába körül, pórázra fogott, meztelen nők vonaglottak. A minap az egyik zenecsatornán belefutottam egy szinte teljesen ugyanilyen klipbe. A különbség csak annyi, hogy a valós változatban fehérneműben voltak az említett nők. A főszereplővel hasonló korúak egy részének, szintén a népszerűség a fő életcélja, aki nem olyan mint ők, azt pedig a MyFace valós megfelelőjén zaklatják. A „sztárokhoz” való viszonyulás is kísértetiesen hasonló. A regényben szereplő valóságshow-ban lévő Charles élő adásban darabokra szedheti a feleségét, vagy akármilyen baromságot csinálhat, a kis nézők akkor is imádják csak azért, mert „milyen helyes meg milyen édes”. Csak nekem ugrik be erről néhány zeneiparban dolgozó ürge, akiket nem nevezek most a nevükön? Az írónő ezzel a regénnyel fel szerette volna az emberek szemét, hogy a mostani állás szerint mi várható a jövőben. Ez remekül sikerült neki. A probléma sajnos ott kezdődik, hogy akiknek szükség lenne erre a görbe tükörre, azok úgyse fogják elolvasni :/
Végezetül pedig,  fejlécképként csináltam egy kis montázst a regényhez, amin összegyűjtöttem különböző korú, alkatú és származású nőket. Szerintem
ha csak a külsőségeket veszem mostugyanannyira gyönyörűnek lehet nevezni Helen Mirren-t vagy Angela Bassett-et, mint Adele-t, Taissa Farmiga-t, Zoe Saldana-t vagy Jennifer Lopez-t. Vannak közöttük vékony alkatúak, mint amire a könyvben is gyúrtak a lányok és vannak közöttük, alma vagy körte alkatúak. Idősebbek és fiatalak. A maguk módján mind rendkívül szépek, mégpedig azért, mert nem egysíkúak mind, hanem különböznek egymástól :)
Borító: 5/4- Szép, de valahogy szerintem itt is elnyújtották a csaj arcát, mint a Méregtannál :/
Történet: 5/5
Kedvenc szereplő: Nincs
Még hellyel-közzel Agyness-t meg Darwin-t kedveltem valamennyire, de nem esnek attól bele ebbe a kategóriába
Legutáltabb szereplő: Freida
Kedvenc részek: a visszaemlékezések, amikben Isabel és Freida beszélgetnek, Agyness és az „f betűs szó”, az, hogy Darwin megpróbálta megismerni a főhősnőt
Mélypontok: Hiányoltam az ellenállást a rendszerrel szemben és Freida túl sokat nyafogott a semmin.
Szerelmi szál: Nincs
Ez a történet egyáltalán nem erről szól, a korhatáros szál is nagyon egyszerűen van beadagolva
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. június 22., szerda

Jamie McGuire: Beautiful Sacrifice- Gyönyörű áldozat (Maddox testvérek 3)

Sziasztok, Kedves Olvasók! :) A legújabb értékelésemet Jamie McGuire, nemrég megjelent regényéről hoztam, amelyben a Maddox ikerpár egyik tagjának, Taylor-nak a történetét ismerhetjük meg.
Fülszöveg:

Falyn Fairchild, a következő kolorádói kormányzó lánya mindent képes hátrahagyni. Már megtette ezt a kocsijával, a tanulmányaival, és még a szüleivel is. Megtörten tér vissza szülővárosába, és pincérkedést vállalva a Bucksaw Kávézóban. Falyn minden műszak után félretesz egy kevés pénzt, és reméli, hogy hamarosan összegyűlik annyi, hogy vehessen egy repülőjegyet, és eljusson az egyetlen helyre, ahol igazán megbocsátást nyerhet, a régmúlt bűneiért: Eakinsba, Illinoisba.
Taylor Maddox abban a pillanatban megérezte, hogy Falyn bajban van, amint leült egy asztalhoz a kávézóban. Taylor csábító, megszegi az ígéreteit, és még akkor is káprázatos, amikor piszok borítja be – minden megvan benne, ami Falyn szerint egy rámenős, szexi tűzoltóban is. Falynt nem vonzza az, hogy egy legyen a srác hódításai közül, ám egy Maddox fiúnak egy ellenálló lány a tökéletes kihívás.
Amint Falyn megtudja, hogy mit nevez otthonának Taylor, minden megváltozik. A Maddoxokra jellemző kitartás lehet, hogy nem lesz elég Falynnel szemben. És most először lehet, hogy Taylor lesz az, aki megégeti magát.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-06-22 21:02:58
Amikor megláttam az Új megjelenések zónában a molyon, majd kiugrottam a bőrömből ^^ Pont kevesebb, mint egy hónapja fogytam ki a Maddox fiúk könyveiből, így tökéletesen jókor jött a megjelenése
és az akció, aminek a keretében megrendeltem. Jamie stílusa már a korábbi könyveiben megfogott, az írásmódja itt sem okozott csalódást. Poénosan, könnyedén, a helyzethez mérten kellően érzelmesen fogalmaz, aminek köszönhetően csak úgy fogynak az oldalak :D Nagyon tetszettek a kávézóban játszódó jelenetek és a Falyn-Taylor páros közötti szurkálódások. A főhősnő múltjára fokozatosan derült fény, így kellően izgalmassá tette a várakozást. Viszont onnantól, hogy kiderült, mi is Falyn titka, eléggé éles mélyrepülésbe kezdett a sztori. Mintha valaki leütötte volna írás közben Jamie-t és beleírt volna néhány jelenetet. A korábbi könyvekben már megszoktak, hogy totálisan értelmetlenül vitatkoznak néha a párok a semmin, de itt már átesett a ló másik oldalára a drámázással.
Eddig a megismertek közül egy Maddox barátnőt sem szerettem meg teljesen, így Falyn-től már alapból tartottam egy kicsit.
Főleg azért, mert DarknessAngel is tapintatosan rámutatott, hogy a kritikámban nagy eséllyel ki fogom filézni a csajt.Eleinte kellemes meglepetést okozott Falyn, ugyanis nem kavart egyszerre szigorúan véve két pasival kis ideig se, mint Abby és Cami. A pasik irányába tanúsított általános undoksága szimpatikussá tette, sokat nevettem a megnyilvánulásian :D Talán eddig még egy Maddox barátnő beköpésein sem derültem ennyit :) Azzal, hogy ilyen módszerrel azaz Taylor-t kihasználva akart Eakans-be jutni csökkent irányába a szimpátiám, de miután hellyel-közzel tisztázva lett a helyzet, újra helyreállt nálam. Viszont a titka után olyan mélységbe süllyedt nálam a csaj, hogy arra nincs kifejezés! >.< Nem is sikerült visszakapaszkodnia a regény fennmaradó része alatt. Nálam ez az a bizonyos téma, amitől totál vörösben kezdek látni és, ami teljesen kihoz a sodromból, mert mélységesen elítélek minden ilyen csajt. >.< Mostanában pedig egyre több író nyúl sajna ehhez a megoldáshoz… :/ Miért?? Jamie is egy annyira kreatív nő… miért kellett egy ilyen dologhoz nyúlnia? Ezzel kapcsolatban már csak az volt a hab a tortán, amikor kiderült, hogy ez a fordulat a középiskolás tornatanár segítségével jött részre…. Aki persze nős volt, de ez egyik félt se izgatta…. Az is bosszantott, ahogy arra reagált, hogy Trent vigyázgat Olive-ra. Nem is ismeri! Akkor meg milyen alapon ítélkezik felette és mondd olyat, hogy inkább egy fősulis csajnak kéne vigyázni a kislányra? O_o Így sajnos rövid időre hiába tért vissza a „régi Falyn”, akit megismertem a könyv elején, irritált és sértő, k és r betűvel kezdődő jelzőket kapcsoltam hozzá. Aztán meg jött a feleslegesen kiváltott dráma, amit követett az újabb mélyrepülés, ami szigorúan véve az ő idétlenségének köszönhető…  Eddig talán ő volt a legidegesítőbb nőszemély, akivel találkoztam a Maddox testvérek és a Gyönyörű sorscsapás sorozatban -.-  Pedig az elején azt hittem, hogy végre sikerül megszeretnem egy Maddox barátnőt. Na, talán majd Ellie-t :D
A szülei mindennek valók csak éppenséggel szülőnek nem. Egyedül a látszat és a pénz a lényeg nekik, az nem számít, hogy a gyerekük, hogy érzi magát vagy, mit szeretne. Nem is ismerték -.-
Phaedra-t és Chuck-ot, a kávézó tulajdonosait nagyon megkedveltem :)) Mindketten csodálatos emberek, tényleg úgy viszonyultak Falyn-hoz meg Kirby-hez, mintha a gyerekeik lennének. Főleg a főhősnőnek segédkeztek rengeteg dologban a kezdetektől fogva. Amikor arra volt szüksége támogatták és védelmezték az igazi szüleivel szemben, ha meg valami baromságot csinált, akkor rávilágítottak. Imádtam őket ^^ És főleg miattuk volt olyan a kávézó egész személyzete, mint egy nagy család. Ez a megoldás már Trent könyvében is tetszett :)
Kirby-t eleinte egészen bírtam, voltak jó beszólásai, de a Machu Pichu-s megjegyzésével sokat süllyedt a szememben O_o Ennyi idősen, hogy lehet valaki ennyire…. buta? Még, ha esetleg nem is tudja a nevét, akkor mondhatta volna csak szimplán, hogy Peruban van, ahelyett, hogy égeti magát…
Taylor-t, Falyn-hoz hasonlóan egészen hosszú ideig kedveltem. Benne is megvolt az a bizonyos Maddox-os báj *-* Nem volt annyira dögös és vad, mint Trent vagy Travis, hozzájuk mérve, hogy is mondjam… nyugisabb volt, de a főhősnőhöz egy ilyen pasi illett. :) Tetszett a kitartása és, hogy nem hagyta, Falyn undokoskodása eltántorítsa. Sőt, még elszántabb lett tőle és szép lassan megpróbálta ledönteni a védőfalakat a lány körül :D Eleinte nem értettem, hogy ő és az ikertestvére miért is titkolóznak a családja előtt
Thomasnál persze kézenfekvő volt. Nem találtam semmi hajmeresztőt abban, hogy tűzoltó. Aztán, amikor meglett róla a magyarázat, sokkal érthetőbb lett az egész :) A közös jeleneteiken Falyn-nel nagyon sokat nevettem, legyen szó a mosásról vagy arról, amikor a kávézó körül legyeskedett :D A főszereplő csaj múltjára nagyon megértően reagált,- szinte csodálkoztam is rajta, hogy ennyire könnyen veszi a tényeket- biztatta és segített neki a terve kivitelezésében. Azzal viszont, amit a nagy összekapásuk után tett, ő is jelentős zuhanással kezdett nálam.>.< Egy idő után, amikor látszott, hogy megbánta, kezdett visszatérni a szimpatikus mezőnybe, de aztán Jamie ismét bevetett egy újabb szörnyű csavart >.< Azután meg ő is olyan mélységekbe zuhant, mint Falyn >.< Vágom én, hogy ki volt bukva, amiért a drága barátnője ok nélkül elég erős kínzásban részesítette. Meg Travis is elkövetett hasonlót, amikor Abby-vel összekaptak. De, ha már ezt csinálja, akkor legalább odafigyelhetett volna a fenébe is, hogy ne történhessen ilyen! Ezek után egy kis részem már szurkolt neki, hogy ne béküljenek ki. :s Persze jól jött a happy end ezek után, de túl gyorsnak éreztem az egyenesbe jövetelt, ami utána történt pedig főleg. Tehát összegezve kivételesen egyik főszereplőt se szerettem meg.
Nagyon örültem, hogy ismét olvashattam Travis-ék esküvőjéről és a Maddox család többi tagjáról ^^ A kedvenc testvér, Trenton jeleneteit fülig érő szájjal olvastam, nálam továbbra is ő a favorit. <3 Travis imádnivaló volt, amikor a különlét alatti tébolyról és lassú kínhalálról beszélt. Így külső szemmel nézve Abby is szimpatikus volt most :) America meg Shep nagyon keveset szerepelt, de hozták a formájukat. Ebben a regényben jobban meg lehetett még ismerni Tyler-t, ami kedvező fordulat volt, hiszen eddig eléggé a háttérbe szorult. Amikor először találkozott Falyn-nel, végig gondoltam, hogy ő az, így végképp hatalmasat nevettem, amikor kiderült, hogy igazam lett :D Imádtam az olyan jeleneteket, ahol szigorúan véve mindenki egy helyen volt *-*
Borító: 5/5- Gyönyörű, gyönyörű, gyönyörű *--* Mint ahogy a Maddox fiúk könyveinél megszokott, nagyon aprólékosan kidolgozott és mutatós.
Na meg az illata is jó :D
Történet: 5/4
Kedvenc szereplők: Trenton, Travis, Phaedra, Chuck
Legutáltabb szereplők: Falyn, Taylor, Falyn szülei
Kedvenc részek: Tyler első felbukkanása, a Taylor és Falyn közötti távolságtartó civódás, Travis-ék esküvője, a mosás, a táncos este
Mélypontok: Falyn múltja, Falyn szüleinek a viselkedése, a feleslegesen generált dráma a főhősnő részéről, amit Taylor tett a külön létük alatt és a következményei.
Szerelmi szál: New Adult könyv egy Maddox fiúval, így bár itt hosszabb ideig kerülgették egymást és nem volt sok ilyen jelenet, mégis 16-os karika.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. június 20., hétfő

Jennifer Bosworth: Struck- Villámtól sújtva

Sziasztok!A legújabb bejegyzésemben Jennifer Bosworth: Stuck című regényét véleményeztem :)

Fülszöveg:

Mia Price villámfüggő. Számos villámcsapást túlélt már, de folyamatos vágyával, hogy részesedjen a vihar energiájából, veszélybe sodorja önmagát, és a körülötte élőket.
Los Angeles azon ritka helyek egyike, ahol Mia biztonságban érezheti magát függőségétől, hiszen csak elvétve csap villám a városra. De amikor a várost lerombolja egy földrengés, Mia mennyországa egy csapásra a veszélyek és a káosz aknamezejévé változik. A hajdani tengerparton áthatolhatatlan sátortáborok nőnek. Az összeomlott belváros senkiföldje lesz, ahol éjszakánként egy „kószáló” buli hol az egyik, hol a másik elhagyatott épületet „bérli ki” magának. A bulizókat egy megmagyarázhatatlan erő vonzza pusztulás színhelyére. A katasztrófa után megerősödik két szekta, melyek szemben állnak egymással. De mindkét szekta végítéletről szóló próféciájában Mia Price játssza a főszerepet. Biztosak benne, hogy Mia Price kapcsolatban áll a földrengést kiváltó elektromos viharral, és a közeledő, sokkal pusztítóbb égszakadással-földindulással.
Mia Price szeretne megbízni a titokzatos és vonzó Jeremyben, amikor az megígéri, hogy vigyáz rá, de attól tart, a srác nem az, akinek mondja magát. A szenvedély és az energia, ami egymáshoz vonzza őket, a végüket jelentheti. Amikor eljön a végzetes vihar, Miának mindent kockára kell tennie. Szörnyű erejét szabadon engedi, hogy megmentse szeretteit, vagy elveszítsem mindent.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-06-20 08:46:01
Megmondom őszintén a sok negatív kritikát olvasva egy kicsit tartottam ettől a könyvtől, de a fülszövege felkeltette az érdeklődésem, ezért belekezdtem és kellemesen csalódtam :)

A fő poén még az, az olvasással kapcsolatban, hogy a kezdéstől a befejezésig szinte folyton vihar volt nálam, gigantikus villámcsapásokkal xD
Az alapötlet nagyon tetszett, egy földrengés után fenekestől felfordul Los Angelesben az élet, sokan az utcára kerülnek, akadozik az áram-és vízellátás, nincs elég élelem és ezt a magát Prófétának hívó ember kihasználja. A fanatizmus, amit sokan az ilyen elmebetegek felé tanúsítanak nagyon fel szokott húzni, de mivel tudtam, hogy van a történetben egy stabil ellenállás, így itt nem bosszantott annyira. A különleges képességekkel rendelkező emberek és ezáltal a Keresők szála nagyon tetszett. Ehhez hasonló misztikus szálról meg nem olvastam, tetszett, ahogy az írónő a villámcsapások köré építette a regény természetfeletti szálát. Az írónő stílusa alapjában véve tetszett, sok volt benne a poénosabb megfogalmazás, a regény végig olvastatta magát. Viszont volt néhány eléggé…fura párbeszéd, amik valahogy nem illettek a képbe vagy értelmetlenek voltak és… ez zavart. Például mondja Jeremy, hogy „mocival jött”, erre Mia rávágja, hogy „Jó, hogy nem bocival” meg a „hold citroma” és a „látni vágylak”. .. A 21. században mikor ír le olyat egy tinédzser srác, hogy látni vágylak ? O_O
Rátérnék Mia Price-ra a főszereplőre. A lány villámfüggő, többször is érte már villámcsapás, ezért a teste tele van hegekkel, amiknek a takargatása végett mindig kesztyűt és garbót visel. Továbbá neki is vannak rejtett képességei, amiknek szintén a villámhoz van közük. Voltak dolgai, amiket nem értettem, például az anyja gyógyszereire vonatkozó rész, de összességében hellyel-közzel könnyen azonosultam vele és egészen megkedveltem. Talán az elszántsága tetszett a legjobban az, hogy nem akar csatlakozni egyik „szektához” se.
Bár az nem fért a fejembe, hogy a Keresőknek miért nem hagyja, hogy segítsenek neki, ha már nyilvánvaló, hogy ugyanolyan képességekkel rendelkeznek…Nem akar világmegváltó hős lenni, csak az anyját meg az öccsét szeretné megvédeni. A földrengés után végig ő tartotta össze a családot, ezért is egy viszonylag erős karakternek mondható. Egyedül az agymosott állapotában kezdte elszakítani nálam azt a bizonyos cérnát. Vágom én, hogy be kellett mutatni, mit is tesz a Próféta, mit éreznek akkor az emberek stb.. de hamarabb is kikergethette volna a fejéből… Még az nem tetszett, ahogy a Földönfutókkal kapcsolatos dolgokra reagált. Ennyi erővel az ő házuk is lakhatatlanná válhatott volna, csak szerencséjük volt….
Parker, Mia öccse nem szerepelt annyira sokat és többnyire vegyes érzéseim voltak vele. Egyrészt tetszett, ahogy a földrengés során szerencsétlenebbül jártakhoz viszonyult, másrészt azután, hogy képbe léptek a Keresők, sokszor volt bosszantó. De legalább felmérte, hogy a Keresők mit akarnak és a végére helyrerázódott. :)
Mia és Parker anyja volt talán az egyik leggyengébb és legkiakasztóbb karakter. A földrengés alatt szörnyű volt, amin keresztülment, de nagyon gáz viselkedést tanúsított :/ Hosszú ideig nem lehet vele mit kezdeni, teljesen mindegy neki, hogy mi van a gyerekeivel, aztán hirtelen megvilágosodik, hogy „Jé, csak van két ember velem egy fedél alatt, akikről elméletben nekem kellene gondoskodnom” és tiszta hülyének nézi a gyerekeit, amiért meglepődnek ezen az éles váltáson. Rajta keresztül lehetett a legjobban megismerni a fanatizmust, amit a Próféta kiváltott az emberekből és…határozottan ijesztő volt ez. Főleg, miután a drága Rance Ridley végrehajtotta rajta az agymosást. Tudom, hogy nem tehetett róla, hogy behálózta az agyát, de amikor a nagy szerelemről áradozott, ami alig egy nap alatt alakult ki, akkor már nagyon szurkoltam neki, hogy üsse már valaki le egy serpenyővel. -.-
Mr. Kale-t bírtam, bár nem lennék a diákja xD Tényleg totál abszurd volt, hogy jön egy földrengés, csomóan eltűnnek és meghalnak, ő meg már a következő iskolanap követeli a házi feladatokat. Viszont a gondolatolvasó/gondolatirányító képessége nagyon bejött és jól irányítgatta a csapatát :)
Katrina elsőre szimpatikus volt, de a hátulról jövős kis húzásaival, amikkel rá akarta venni Mia-t, hogy segítsen, kivívta magának az ellenszenvemet.
Skizó-nak nem volt sok jelenete, de a Keresők közül őt kedveltem meg a legjobban. Imádtam a Próféta imidzsének a vérző pontjaira rámutató blogbejegyzésiet *-* Nagyon sokat nevettem a megfogalmazásain xD
Rátérnék a már sokszor emlegetett Prófétára, aki az egész galibát kiváltotta. Tömören megfogalmazva a fickó nem normális, jó pár kerék hiányzik a fejéből és, ha ez nem lenne elég még veszélyes is. Így irányítani, manipulálgatni a kétségbeesett tömeget… >.< A nála is idiótábbak meg azok, akik beveszik a maszlagját. És sajnos rengetegen bevették a maszlagját a tv műsorát nézve. Aztán elmentek hozzá és végrehajtotta rajtuk a totális agymosást, onnantól pedig nem volt menekvés előle. Vele kapcsolatban még elég para volt, hogy leírás alapján tökre úgy nézett ki, mint az a pali, aki benne volt a hírekben azzal, hogy „a tekintetével gyógyít és mert sok helyre meghívják, ezért elkezdett DVD-ket forgatni és már videón is küldi a tekintetét”. xD Azon kívül, hogy ez a bizonyos Próféta tisztára flepnis, még álszent is. A nagy vallási guru gyilkol és nőzik… gyönyörű… Valóban figyelemre méltó ember és egy igazi példakép … .-.- Az írónő remekül kivitelezte, hogy utálják az olvasók :D
A főszereplő srác, Jeremy nekem olyan semleges volt. A rejtélyes felbukkanásai és a titokzatoskodása nem mondom, hogy nem tették érdekessé… de nekem túl szelíd volt. Utána meg jött a „látni vágylak” szöveg és végleg elveszett a lehetősége, hogy bekerüljön a pikszisbe xD Az ő képessége is különleges volt, talán a legkülönlegesebb az egész könyvben. Nagyon tetszett a módszer, amivel bele lettek szőve a történetbe a látomásai. A nagy titkát pedig már az elején kitaláltam és izgatottan vártam, mikor jön rá Mia is :D A főhősnővel egész jó párosítás voltak, illettek egymáshoz :)
Borító: 5/5*- Ez egyszerűen gyönyörű! *-* Képen nem adódik jól vissza, de egyszerűen elképesztő, nem győztem vele betelni. Ha közelebbről van nézve a csaj, akkor látszódnak a karján Mia villámhegei is *-* A városkép meg a háttérben és az ég… Legutóbb A tenger boszorkánya borítójába szerettem bele ennyire <3
Történet: 5/4- Összességében tetszett, de a furcsa párbeszédek zavartak és néha-néha úgy éreztem, hogy többet is ki lehetett volna hozni az adott helyzetből.
Kedvenc szereplők: Mr. Kale, Skizó, Mia
Legutáltabb szereplők: Sarah, a Próféta
Kedvenc részek: a Skizó blogján lévő bejegyzés, a kukkolással kapcsolatos beszólások, a menekülés a Díler sátrából, amikor a Próféta megkapta, ami járt neki :D
Mélypontok: Az, hogy Rance túl sokáig volt képben és, amit az emberekkel tett, Sarah hülye viselkedése, az értelmetlen párbeszédek, Mia felfogása a földrengés néhány utóhatásával kapcsolatban.
Szerelmi szál: A főszereplők között pattognak a szikrák, de minden a YA kereteiben marad.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. június 17., péntek

Nyári Book Tag (Book Tag #3)


Sziasztok! Ha már beköszöntött ez, a számomra már az elviselhetetlen kategóriáját súroló, meleg időjárás, gondoltam hozok egy nyári témájú book tag-et, ameddig nem érek a jelenleg olvasott regényem végére :)
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-06-17 18:08:09


1. Mutass egy nyárias borítójú könyvet!
Nem ismerek túl sok borítót, amire rá lehetne vágni, hogy nyárias.... De így elsőre Abbi Glines- Ha az enyém lennél c. könyve ugrik be :D
2. Válassz egy (kitalált) helyet, ami tökéletes célpont lenne a nyári vakációdnak!
Nem vagyok egy utazgatós típus, de mint, ahogy az Üvegváros értékelésében is írtam, szívesen körbenéznék Idris-ben :)
3. Nyári vakációra utazva egy repülőgépen ülsz. Olyan könyvet szeretnél olvasni, ami egész úton kitart. Melyik lenne ez?
Én? Repülőn? xD Egy ilyen kaliberű vicchez még túl korán van. Kezdeném azzal, hogy egy sámlin állva is tériszonyom van már, így nulla rá az esély, hogy egy repülőgépen utazzak. De ha mégis lehetséges lenne a lehetetlen... akkor Jennifer L. Armentrout- Luxen sorozatát vinném :)
4. Nyári szomorúság gyötör - melyik vidám könyv csal biztosan mosolyt az arcodra?
Nyári szomorúság? Ez nekem újdonság... A rossz hangulat mióta van évszakhoz kötve? O_o Viszont, ha egy olyan könyvet szeretnék, amin garantáltan szétröhögöm magam az szintén a Luxen sorozat valamelyik kötete, M. Leighton- Rajtad áll c. regénye vagy Colleen Hoover-től a Reménytelen lenne.
5.  Éppen a tengerparton ülsz, teljesen egyedül. Melyik könyves pasit szeretnéd magad mellé?
Tudom, hogy ez nem egy lesz... de szerintem mindenképpen külön kell választani az ember meg a természetfeletti lény pasikat. Csak, hogy mi lenne, ha nagyon vagy kicsit rugaszkodnék el a valóságtól.
- Szóval az emberi választottam: Trenton Maddox <3, Jamie McGuire: Gyönyörű tévedés c. könyvéből.
- A természetfeletti lény választottam:
Daemon Black *-*, Jennifer L. Armentrout: Luxen sorozatából.
6. A fagyizás mellé dukál egy menő haver is! Melyik kitalált karakter lenne a legjobb haverod?
A választásom három vagány csajra esett. A tengerparti haverjaim:
Deznee Cross az Érintésből, Penryn Young az Angelfallból és Katy Swartz a fentebb már sokszor említett Luxen sorozatból. :D
7. Add tovább a nyári őrületet - hívj ki másokat is a tagre! (válaszok jöhetnek kommentben, illetve blogon)
Fancsee, HippyHelena, Alice_Bertrand, titeket hívlak ki :))
Természetesen viheti mindenki a tag-et, csak azt jelöljétek meg, hogy hol láttátok a kérdéseket.

Ennyi lett volna a Book Tag, a végére még az eső is el kezdett esni. Hurrá! :D [A kérdések forrása]
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. június 16., csütörtök

Rick Yancey: The Infinite Sea -Végtelen tenger (Az ötödik hullám 2)

Sziasztok! ^^ Hosszabb kihagyás után az egyik nagy kedvencem második részéről hoztam egy értékelést. Elnézést, ha pár helyen félre van ütve egy betű/nem teljesen értelmes a mondat, de negyed egykor hoztam össze az irományomat... xD Előre is köszönöm a megértést a részetekről.
Fülszöveg:


Az első hullám nyomán sötétség támadt.
A második hullámot csak a szerencsések élték túl.
A harmadikat pedig a szerencsétlenek.
A negyedik után egyetlen szabály maradt: ne bízz senkiben!

Az idegenek támadásának első négy hullámát szinte lehetetlen volt túlélni. A tizenhat éves Cassie magára maradt egy sivár, szinte üres világban, ahol a kevés túlélő életét a bizalom hiánya csak még kilátástalanabbá teszi. Miközben a gyilkos ötödik hullám végigsöpör a bolygón, Cassie-nek nincs más választása: igyekszik megakadályozni, hogy a megszállók végleg kiirtsák az emberi fajt.
Az idegenek táborának felrobbantása után barátaival átmenetileg egy omladozó szállodában húzzák meg magukat. A kis csapat másik menedéket keres, ahol átvészelhetik a közeledő telet. Egy napon váratlan látogató érkezik. A nyomában pedig ott lihegnek a gyilkológépnek kiképzett idegenek…
Cassie mellett új hősnő is feltűnik: a megtörhetetlen Adu, aki küldetése során az idegenek vezérének, Voschnak a csapdájába esik. Mindkét lány erejét és kitartását megsokszorozza, hogy a kegyetlen összecsapások közepette meglepő módon erős érzelem bontakozik ki bennük egy-egy társuk iránt. Tetteiken múlik, hogy mit hoz a jövő – életet vagy halált, reményt vagy sötétséget, szeretetet vagy gyűlölködést.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-06-15 22:48:06
Miért??? Miért halasztottam ennyi ideig a befejezését?? igazából pontosan tudom, időhiány a szőrösszívű szabotőr neve, de akkor is xD Ez a könyv valami briliáns! *-* Már a sorozat első kötete, Az ötödik hullám kiváltotta azt a bizonyos mániákus rajongást. Gondoltam így, hogy ez is tetszeni fog, de hogy ennyire… Rick Yancey tökéletesen tartotta az előző rész színvonalát bár azt egy picivel jobban szerettem, mert mégiscsak azt első… . Meg voltak benne az izgalmak, a fordulatok, az új trükkök, amikkel Azok ki akarják csinálni az embereket, a nagy kérdések és a korábban megismert szereplőktől várt poénok. Sokszor csak pislogtam és aztán egyenesen leesett az állam. Ez a pasas úgy vezeti az orránál fogva az olvasót, mint ahogy Vosch meg a cimbijei szórakoznak a földi lakossággal! vagyis azzal a pár személlyel, ami maradt a földi lakosságból. Amikor már azt hittem, kezdek rájönni, mit miért is csinálnak Azok, rögtön hozott valamit, amivel megcáfolta. A vége felé, amikor Adu utoljára beszélt Vosch-val, akkor meg egyenesen lesokkolódtam. :o Ez egy igazi függővé tevő, földhöz csapós disztópia :D
Cassie-t az első részben megszerettem a talpraesettsége és a maga jópofa szövegei miatt. :)) Itt is kedveltem a karakterét és végül is hozta a formáját, de egy kicsit kevés volt az a tipikus Cassie-s beköpés. Miután a Némitója újra felbukkant szerencsére több lett belőlük ^^ A jelenetei alatt igyekezett összetartani a csapatot és próbált újra összecsiszolódni az öccsével. Egyik sem ment túl zökkenőmentesen. Sokszor éreztem úgy, miután Adu ideiglenesen kilépett a képből, hogy a csoportból egyedül neki van elég sütnivalója… meg Evan-nek. De a főhősnő észjárása túllőtt párszor az övén is a felturbózott génjei ellenére is. Az első rész végén zavart, ahogy Evan felszívódására reagált, illetve nem reagált. Itt, a Végtelen tengerben ez a zavar eltűnt és bepótolódott a részéről minden érzelem, amit a helyzettel szemben hiányoltam. :)) Az összetalálkozásuk pedig valami eszméletlen volt xD Összességében Cassie, mint Casseopeia továbbra is ott van a kedvenc főhősnőim között. :D Talán emiatt van az is, hogy a végén úgy éreztem, túl kevés rész volt az ő szemszögéből, pedig nem szerepelt keveset. :D
Sammy viselkedését néhol eléggé… hogy is mondjam… furának találtam… O_o A korábban megismert, összeszedett kiskölyök a nővérével töltött idő alatt szétesett? Néha olyan beköpései és tettei voltak, hogy csak néztem. Például hogyan haragudhat Cassie-re azért, hogy az apjuk meghalt és a kedves papa utolsó kívánságára elmenekült, hogy segíthessen rajta? Nem tudott volna mit tenni… Ez olyan, mintha Cassie meg számon kérné Sammy-t, hogy miért hagyta meghalni az anyjukat… O_o
Dumbo-t bírtam, jókat nevettem a néha-néha már egészen fárasztó beszólásain xD Amikor jelen volt a kis csapat ügyeletes orvosa, mindig feldobta a jelenlétével a hangulatot.
Süti nagy meglepetést okozott. Az ötödik hullámban még nem figyeltem fel rá, beleveszett a tömegbe. Most, hogy volt egy E/3-as szemszöge és megismertem már tényleg nem tudom, hogy ki a legerősebb a Camp Haven-ből kijutott emberek közül…. Ahogy eljutott Camp Haven-ig meg ahogy nekiugrott Grace-nek… Elképesztő a kölyök, elképesztő. Ezzel lehet a legjobban jellemezni.
Ben-nel, azaz Zombi-val kapcsolatban már voltak vegyes érzéseim. Eléggé erőteljesen kiakasztott az első részben, amikor előjött belőle az „én vagyok a gimi nagymenője” énje. Most meg Zombi háttérbe szorult és Mr. Gimi Király vette fel a helyét. Kifejezetten örültem, hogy keveset szerepelt, mert 99%-ban irritált a karaktere. Hogy mire volt jó, hogy ennyire bele akart illeni az „agyatlan, izomagyú sportoló”-féle klisébe…? O_o Egyébként pazarul csinálta, csigalassúsággal működtek az agysejtjei, nagyon lassú volt a felfogása. Meg ez az értelmetlen piszkálódás Evan irányába… A fenébe is, van egy lőtt sebe, alig áll a lábán a láztól és idegenek akarják kiirtani őket! Nem a problémákkal kellene foglalkoznia/azzal, hogy hellyel-közzel megvan, ahelyett, hogy valaki olyat szapuljon, aki még segít is nekik?
Evan valamivel kevesebbet szerepelt, mint Az ötödik hullámban, de nem tűnt el a karaktere. Meg lehetett ismerni azt az időszakot is, amikor külön volt Cassie-éktől, aminek nagyon örültem :)) Sokkal jobb volt, így végigkövetni a vele történteket, mintha csak simán elmondta volna, miután megtalálta a többieket, hogy hogyan jutott el hozzájuk, hogyan találkozott Grace-vel stb. Cassie-vel nagyon jó párosítást alkotnak, imádom a kettősüket és minden közös jelenetüket ^^ Ismét rengeteget segített Cassie-éknek, a bombával kapcsolatban meg úgy összességében. Egyedül ez az áldozati bárány szerepe felé hajló viselkedése volt az, aminél a főhősnővel hasonlóan én is szívesen helyreráztam volna… A robbanás után tartottam tőle, hogy mi lesz vele és bár szinte faltam Adu fejezeteit… mégis sajnáltam, hogy nem derült ki, mi van vele. Aztán meg jött az utolsó oldal…*-* Annál, hogy én milyen jót mosolyogtam… :D Egy valamit most már biztosra megjegyeztem, Evan Walker betartja az ígéreteit :D
Grace-t, a másik Némítót már az első felbukkanásától kezdve rühelltem. És nem csak azért, mert alapjában véve egy negatív szereplő, a kisugárzásában volt valami, ami nagyon nem jött be. Illetve volt az a rossz tulajdonsága, hogy sehogyan sem lehetett levakarni… Szerencsére ezt jó pár ebből adódó izgalmas jelenettel ellensúlyozta az író ^^
Adu-t az első részben nagyon megkedveltem, ezért örültem neki, hogy nagyobb szerepet kapott a történetben a karaktere és, hogy neki is lett egy külön szemszöge. :)) A Végtelen tengerben leginkább rajta keresztül lehetett apró morzsánként beadagolt válaszokat kapni arról, hogy mit akarnak Azok és, hogy miért digicselnek a hullámokkal, amikor egy nagy kővel mindent megoldhatnának. Adu itt is egy remek észjárású, okos, kemény csaj volt, aki sok helyzetből rendkívül ügyesen kivágta magát és nagyon jól mérte fel a dolgokat. Az is tetszett, hogy meg lehetett tudni pár infót az Érkezés előtti életéről. Jókat mosolyogtam a Pengével lefojtatott beszélgetésein és tűkön ülve vártam, hogy mi fog alakulni közöttük. *o* Az előző kötetben annak szurkoltam, hogy közelebb kerüljön majd itt Ben-hez, de ha a srác fura viselkedését nem veszem bele, akkor is százszorta jobban összepasszolnak Pengével. Külön értékeltem, hogy az újfajta érzelmeitől nem változott meg a személyisége. :)) A felturbózása után végrehajtott akciója volt talán a szereplésének az egyik fénypontja, elképesztő bravúr volt. Épp ezért is vágódtam rendesen földhöz, amikor jött az a bizonyos csavar utána… :o
Ezennel pedig rá is térnék Pengére… :D Akinek köszönhetően sorozatban lett egy új kedvenc szereplőm. :D Már az első felbukkanásainál is kedveltem, ez pedig csak mélyült, amikor elkezdett sakkozgatni meg mattlabdázni Adu-val. Jókat nevettem azokon a hülyeségeken, amiket néha összehordott, amikor már nem nagyon tudott mit mondani, de beszélnie kellett. A srácnak szinte be nem állt a szája, ami eleinte idegesítette Adu-t, de később megszokta és már hiányolta is, amikor hallgatott :)) Újabb pozitívum volt a részéről, hogy segédkezett Adu-nak az ottléte alatt, illetve a szökésben. Ezek miatt is néztem nagyot, amikor bekövetkezett a fentebb említett fordulat és kiderült róla pár dolog… A fordulat előtti utolsó pillanatokban már gyanús volt nekem a viselkedése és, hogy annyira ragaszkodott ahhoz a puskához…de mégis ledöbbentem, mert korábban eszembe se jutott vele kapcsolatban ilyen… Ami meg egyenesen furcsa, hogy ezek után csak még jobban bírtam a karakterét xD Lehet, hogy kissé rosszul vagyok bekötve és ezért osztogatom ilyen furán a szimpátiámat, de a csavar után került be száz százalékosan a kedvenceimhez :D Meg azzal, amiket utána tett.
Alexander Vosch-t, a Nagy Bábmestert még mindig- érthető okokból- nem sikerült a szívembe zárnom, de meg kell hagyni, van valami egyedi és különleges a stílusában :D Utálom, vigyorgok sok megszólalásán, tetszik a stílusa és egyúttal szívesen nekiugranék, mint Adu. Egy nagyon jól kialakított negatív karakter :)
Összességében ezt a kötetet is imádtam és alig várom, hogy megjelenjen a harmadik rész magyarul :3
Borító: 5/5*- Az első kötet mellett kissé hülyén néz ki, de amúgy nagyon szép xD
Történet: 5/5*
Kedvenc szereplők: Cassie, Evan, Adu, Penge
Legutáltabb szereplők: Vosch, Ben, Grace
Kedvenc részek: Amikor Cassie és Evan újra találkoztak, ami Adu és Penge között alakult, Adu szabadulási manővere, a Pengéhez kapcsolódó csavar, az utolsó oldal, Vosch Bábjátéka/Sakkjátszmája vagy nem is tudom, mi a leghelytállóbb kifejezés arra, amit itt produkált.
Mélypontok: Ben és Sammy idióta viselkedése, Penge vége, Grace túl sokat volt jelen
Szerelmi szál: Az Adu-Penge szál és a Cassie-Evan szál is a YA keretei között marad
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. június 11., szombat

M. Leighton: Down to You- Rajtad áll (Rossz fiúk 1)

Sziasztok! ^^ A legújabb villámolvasásomról hoztam egy értékelést. Jó olvasást!
Fülszöveg:

Amikor a főiskolás Olivia Townsend hazautazik, hogy segítsen édesapjának a munkájában, még nem is tudja elképzelni, micsoda bonyodalmakba keveredik majd. Cash és Nash Davenport, a két ikerfivér nagyon sokban különbözik egymástól, de egy dolog közös bennük: mindketten őrülten vágynak Oliviára.
Cash veszélyes és ellenállhatatlanul vonzó, igazi rosszfiú, akinek a csókjai elfeledtetik Oliviával, hogy a tűzzel játszik. Nash sikeres, megbízható és szenvedélyes… és foglalt. De egyetlen, lágy érintése elfeledteti Oliviával, hogy máshoz tartozik.
Ám Oliviára nagy meglepetés vár. A két fivérnek van egy titka, ami elől a lány jobban tenné, ha elfutna. Gyorsan és messzire… amíg nem késő.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-06-10 22:09:35
Huh, ez a könyv… :D Egyszerűen beszövi az ember agyát és egy zombit csinál belőle, ami csak úgy robotpilóta üzemmódban kering ide-oda a helyiségek között, mint egy idióta, ha meg kell szakítani az olvasást. Az első oldaltól az utolsóig teljesen se-kép-se-hang állapotban faltam a betűket, minden mást kizárva :) Ó, és hogy mennyit nevettem rajta! :D Az írónő nagyon ért hozzá, hogy hogyan kösse a regényhez az olvasót. Csak úgy záporoztak egymás után a poénos
mesterien alakítja úgy az eseményeket, hogy hülye helyzetekbe hozza a főhősnőjét xDés a romantikus jelenetek. Így összességében, főleg az utóbbiak miatt maga az egész történet is olyan dögösre sikeredett, mint Cash. A nagy titkot Cash-vel és Nash-vel kapcsolatban már az elején gondoltam, aztán a gyanúm kissé lankadt, de időnként felélénkült. Amikor beállított Nash, mielőtt lehullott a lepel az ügyről, már száz százalékosan biztos voltam, hogy igazam lesz. És tényleg bejött! :D Az a leheletnyi bűnözős szál is nagyon tetszett *-* A legvége pedig… Kérdem én: Mégis hogyan lehet így befejezni egy regényt??? :o
A főhősnőt, Olivia-t eleinte nagyon szerettem. Imádtam a különös kis monológjait az ő szemszögében, a vicces gondolatait és azokat az abszurd, nevetséges helyzeteket, amikbe belekeveredett xD A prímet nálam mindenképpen az első találkozása Cash-vel viszi ilyen téren. :D De ahogy haladt előre a történet, szépen lassan egyre ellenszenvesebb lett a csaj. Amikor jött ez a hülye vívódás Cash és Nash között, hogy melyiküket kellene választania stb, akkor még úgy voltam vele, hogy „kötelező jellegű szerelmi szál”, okos a leányzó, hamar megoldódik. Tévedtem. Egyre jobban elfajult a dolog, szinte egyik karjából rögtön rohant is a másikéba. Ábrándozik Cash-ről, aztán jön Nash és minden kitörlődik, ábrándozni kezd Nash-ről, aztán felbukkan Cash, háttérbe szorul Nash és megint Cash a csodálatos… Ezeket az éles váltásokat nagyon nem szerettem és idegesítettek is, ahogy egyre több lett belőlük. A szerelmi háromszögeke azt utálom, hogy a főhősnő annyira döntésképtelen idióta,
ha valaki tudja, hogy nem lehetett ennyire dönteni két pasi között fejtse ki kommentben, mert nekem sehogy sem tud világos lennihogy az már fáj >.< A francba is! Döntse már el, hogy mit akar! Nem igaz, hogy nem bír dűlőre jutni…
pedig tudott, hiszen végig tudta, hogy Cash-t szeretné, de azért magában mindig tiltakozott ellene…Ha meg mégse megy neki, akkor legalább a nagy agyalása alatt ne játszadozzon már velük… >.< Aztán meg jött az a bizonyos éjszaka, amikor valamelyikük belopózott hozzá, akkor már tényleg nagyon bögyömben volt a csaj. Nem is tudja, hogy melyik pasi az, de neki az nem baj… Sok ideig nem is törte magát, hogy kiderítse… Amikor szembe jött velem a neve, akkor egyre többször passzítottam hozzá ezek után egy bizonyos R betűs jelzőt, vagyis becsületes nevén azt, hogy r*banc.
Ennek a megnevezésnek a helytállósága csak erősödött, amikor kiderült, hogy milyen kapcsolatban volt pontosan Gabe-velA legrosszabb talán az volt, amikor együtt volt Cash-vel és utána olyanokon agyalt, hogy miért nem hasonlít egy kicsit jobban Nash-re? . Jó reggelt, térjen már magához! Ott van vele egy ilyen pasi, aki egyenesen imádja, erre nem elég jó neki?! -.- Ahogy pedig a titok kiderülése után reagált? A nagy megsértődés és a másik fél kínzása? Az kérem szépen egy VICC. Titkolózott előtte meg hazudott neki, oké. És ő mit csinált? Játszadozott velük és megpróbált rámozdulni Nash-re, amikor már együtt voltak Cash-vel! Szerintem semmi oka nem volt a hőbörgésre, mert ő is baromi szépen kiegyenlített…-.- Bár az elején kedveltem, de sajna ő volt a leggyengébb láncszeme ennek az egésznek :/ Egyedül miatta nem kap öt csillagot a könyv.
Ginger viszonylag jó fej volt, pár beszólását szerettem és jó barátnőhöz illően, foglalkozott Olivia-val. De mégsem szerettem a legtöbb beköpése miatt. Khm… kakasok és tyúk… Rá is minden szépítés nélkül illik az a bizonyos jelző.
Marissa-t sokan utálják, de nekem semleges volt. Mit csinált végül is, ami akkora szörnyűség lenne? Többnyire csak szimplán undok volt Olivia-val meg direkt rossz ruhát választott neki a galériába. Nem egy túl veszedelmes negatív karakter xD Még ütős szemétkedéseket sem tudott kitalálni. Csak szimplán unatkozik és nem tud mit kezdeni magával…
Nash-t viszonylag kedveltem, de nem annyira, hogy kicsit is elkezdjek dilemmázni, melyik testvér a szimpatikusabb. Volt néhány humoros megszólalása, de nem láttam semmi kiemelkedőt vagy elképesztően vonzót a személyiségében. Néha már zavart is, hogy folyton felbukkan és örültem, hogy háttérbe szorult.
Cash Davenport-ot
ó, már a neve is milyen! :Dviszont… imádtam *o* !!!
A kedvenc könyves pasijaim listája bővült is egy újabb taggal :D. Na, ő egy igazi rosszfiú, a testvérének a karaktere leginkább hozzá mérve tűnik rendkívül laposnak. Okos, nagyon dögös, vicces és törődő is tud lenni. <3 Ja és… van tetoválása meg motorja
bárcsak bele lett volna írva a típusa is…! *--* Sajnos kevés rész volt az ő szemszögéből, de azokat a fejezeteket mindig szerettem és talán még gyorsabban olvastam, mint a többit :D Egy nagyon eleven szereplő, mindig teljes mértékben uralja a terepet, amint felbukkan. Liv nyavalygása után nagyon üdítő volt az ő szereplése és a beszólásai ^^ Amikor meg biztos voltam már benne, hogy mi a vele meg Nash-vel kapcsolatos titok…. akkor nagyon sajnáltam :( Olivia kis ingázása így nem csak felháborító, hanem elkeserítő is volt. Főleg, azért, mert pontosan tudta, hogy amikor vele volt rengetegszer kattogtak olyanok a kisasszony fejében, hogy bárcsak jobban hasonlítana a testvérére . Szörnyű lehetett ezt kibírni tőle és végig úgy csinálni, mintha nem tudna Liv dolgairól :/ Csodálom, hogy nem hajtotta el a csajt a francba… Azért meg, ahogy hosszú éveken keresztül megőrizte a titkot és így fenntartotta a látszatot, minden tekintetben le a kalappal előtte :) Nagyon ügyesen gyártotta a magyarázatokat, hogy az árulkodó jelekre legyen logikus válasz. Elképesztő, amit sikerült elérnie mindkét részről *-* Minden lehetőséget megragadott, hogy segíthessen az apjának a helyzetén, közben ügyelve rá, hogy lehetőleg az se kerüljön bajba, aki által plusz információkhoz jut.
Borító: 5/5- Maga a kép is… „figyelemfelkeltő”, de a domború betűket meg a karkötőn a gyöngyöket imádom :D
Történet: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Cash *-*
Legutáltabb szereplők: Olivia, Ginger
Kedvenc részek: A két főszereplő első találkozása, amikor Liv valamilyen hülye helyzetbe keveredett, szinte minden jelenet, ahol Cash szerepelt.
Mélypont: Olivia viselkedése, fent már bőven kifejtettem. :/
Szerelmi szál: New Adult, méghozzá nagyon erősen és részletesen. Már csak, ha azt vesszük, hogy Cash milyen tüzes, akkor is 16-os karika :D
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. június 10., péntek

"Élménybeszámoló" a városi könyvhétről

Sziasztok! Tudom, hogy tegnapra ígértem ezt, csak mire az írásig jutottam volna kínos, nem kínos, bealudtam... ~.~ Szóval itt lenne az "élménybeszámoló", amit eredetileg A Skorpió Vágtáról szóló posztom alá szerettem volna írni. Végül arra jutottam, hogy ez mindenképpen megérdemel egy külön bejegyzést...
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-06-10 15:13:12
Amikor láttam a molyon, hogy mennyi minden lesz a könyvhéten, nagyon sajnáltam, hogy messze vagyok Pesttől, de amikor észrevettem az újságban és egyre több helyen hallottam, hogy lesz külön a városban is, akkor nagyon megörültem ^^ Abban a bizonyos újságban kapott egy jó nagy cikket is, ahol leírták, hogy 16:00-tól lesz a megnyitó, amit könyvvásár követ és, hogy a többi napon milyen írók jönnek/mikor fognak dedikálni. Hellyel-közzel hasonlóan volt elecsetelve a dolog, mint a molyon. Rögtön elkezdtem magamban tervezgetni, hogy akkor majd mit fogok beszerezni, főleg miután láttam a Maxim kiadónál a bögrét is. 
Szóval délután elindultam a főtérre, hogy majd a kezdésre kiérjek. Még csak a hely környékén jártam, de láttam, hogy megy arrafelé a rengeteg ember, aztán meg, hogy már ott van egy kisebb tömeg. Öltönyös pasasok mászkáltak, nagy zenebona szólt a központi részről. Még jobban feldobódtam.

Amikor célba értem, viszont leesett az állam. És nem jó értelemben. A tér legvégében volt felállítva két Libris stand, egy Europa Könyvkiadós stand és egy-egy stand egy középiskolának és egy egyetemnek, ahol prospektusokat osztogattak.  Maguk a standok kb. akkorák voltak, mint egy normál méretű komód, abból is egyedül a Librinek jutott viszonylag nagyobb. Egyik standnál se volt forgalom, csak a Librisnél mászkált egy-két bámészkodó. Ja, és, hogy akkor hová ment az a rengeteg ember? A központi részen rendeztek valami néptáncos bemutatót, ahová kirendeltek csomó óvodást meg alsóst.  Ezt látva már csak azért is felment bennem  a pumpa, mert ott volt a nagy tágas, árnyékos hely, erre szerencsétlen gyerekeket a tűző napon ugráltatták beöltöztetve népviseletbe, miközben a nagy vendégek (az öltönyösök, akiket fentebb említettem) az árnyékban ejtőzgettek.... :P Az újságban amúgy úgy írták, hogy valami "kemény gitárzenekar" szórakoztatja majd az embereket. A molyon már felvázoltam, hogy szerintem igazából mennyire is lesz kemény az a gitárzenekar...  Ismét sikerült meglepniük, ugyanis ez a "kemény" társulat sorra adta elő a Mézgáék, a Hoho Horgász, a Süsü és a Vuk főcímzenéjét "-.- Ami meg talán a legnevetségesebb az egészben, hogy a gyerekek, amint befejezték a táncikálást, rögtön mentek árnyékos helyet keresni vagy fagyit enni, a felnőttek meg ott énekelték a zenekarral, hogy "fürge róka lábak..."

Ilyenkor jut el az ember arra a pontra, hogy nem tudja, sírjon-e vagy nevessen. Be volt harangozva, hogy lesz a "nagy 87. ünnepi könyvhét", erre a fő téma a néptánc... Hozzátenném, hogy egy elég nagy városról van szó. Komolyan mondom, még a falvakban rendezett búcsúkon is bővebb választék szokott lenni könyvek téren. Nagyobb igényességgel, odafigyeléssel pedig olyan jól megcsinálhatták volna... :/ Még egy darabig szörnyülködtem meg háborogtam, aztán otthagytam az "ünnepi tánchetet" és elmentem a Libribe, hogy ne üres kézzel menjek már haza, ha könyvhét van.

A könyvesboltba érve szintén nagyot néztem. Tele volt azokkal az emberekkel, akiket láttam az "ünnepi tánchét" környékén mászkálni . Úgy tűnik, hogy nem csak nekem volt pofára esés a program.

Pozitívum viszont a két szépség, akikkel hazajöttem, az Örökké a tiéd és Az ötödik hullám második része ^^.
Ha valaki járt olyan könyvheti rendezvényen, ami nem a fővárosban volt és szeretné megosztani, szívesen várom kommentben a beszámolóját. Hátha, csak itt vannak ennyire híján a szervezési készségeknek.
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. június 9., csütörtök

Maggie Stiefvater: The Scorpio Races- A Skorpió Vágta

Sziasztok! Rövidebb kihagyás után meghoztam A Skorpió Vágta értékelését :) Jó olvasást!

Fülszöveg:


A Skorpió Vágtát november elején rendezik. A lovasok mindent elkövetnek, hogy megzabolázzák tengeri lovaikat, és célba jussanak.
Van, aki túléli.
Van, aki belehal.
Idén a tizenkilenc éves Sean Kendrick a címvédő bajnok. Nem a szavak embere, és ha fél is, mélyen hallgat róla.
Puck Connolly más. Soha nem gondolta, hogy egyszer majd indulni fog a Skorpió Vágtán. De a sors úgy hozza, hogy kénytelen benevezni a versenyre – egyedüli lányként. Sejtelme sincs, mi vár rá.
A nagysikerű Shiver-trilógia szerzője, Maggie Stiefvater, megint megmutatja, milyen az, amikor a szerelem és az élet komoly akadályokba ütközik, és csak az marad életben, akinek a helyén van a szíve. A Skorpió Vágta minden olvasó számára felejthetetlen élményt nyújt.
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-06-09 14:38:07
A Hollófiúk befejezése után szétnéztem Maggie írói adatlapján, hátha van más sorozata is, amit lefordítottak már magyarra, így bukkantam rá A Skorpió vágtára. Miután a fülszöveg magával ragadott és az értékeléseket meg az idézetek olvasása közben sikeresen összehoztam két félreolvasást, tudtam, hogy el kell olvasnom ezt a regényt :D A fentebb említett másik regényéhez hasonlóan halad a cselekmény, lassan bontakozik ki. Jó sok idő kell, mire igazából beindulnak az események, de akkora úgy felpörög a történet, hogy lehetetlenség félretenni a könyvet. A történet nagy része inkább a versenynek az előkészületéről szól és a vége felé kerül sor magára A Skorpió Vágtára. Ez nagyon tetszett, unalmas is lett volna, hogyha 446 oldalon keresztül csak a verseny folyik. :) A capall uisce-k, ezek a vérszomjas, de mégis gyönyörű és lenyűgöző tenger lovak, már az első felbukkanásukkal magukba bolondítottak. *-* Hiába voltak gyakran félelmetesek,
a pajtás jelenetnél én is kb. annyira feszülten figyeltem a capall következő lépését, mint Puck és Finnez az imádat egyre csak erősödött, ami főleg Corr-nak köszönhető <3 A csodás fantasy lényeken kívül még adott egy érdekes alaptörténet is. Minden évben megrendezik Thisby szigetén a Skorpió Vágta elnevezésű versenyt november elsején, ahol a lakosok ezeken a fenevadakon lovagolnak. Mivel a hátasok rendkívül veszélyesek és nehezen kezelhetőek, sok versenyző odaveszik, de a nyertes jelentős jutalmat kap. Erre a pénzre mindkét főszereplőnek nagy szüksége lenne. Egy idő után már nem is tudtam eldönteni, hogy melyikük győzelmének szurkoljak jobban ^^
Puck,
hú de nehéz volt megszoknom ezt a nevet xDa főhősnő több szempontból is különleges eset az indulók között. Ő az első női versenyző és ő az első versenyző, aki nem egy capall uisce-vel, hanem egy szárazföldi pónival
elnézést, lóvalkészül versenyezni. Először azzal a céllal teszi, hogy a bátyját maradásra bírja, később viszont már emelkedik a tét… A győzelmén az otthonuk megtartása múlik. A karaktere kedvelhető, elszánt és egészen talpraesett, de bizonytalan is. Vajon tényleg jó döntés volt benevezni? Van esélye Galambbal, a szárazföldi lovával ezek ellen a bestiák ellen? Erre a bizonytalanságra rásegített a szigetlakók nagy része is,
a többségükkel kb. úgy éreztem, mint A tenger boszorkánya c. regény lakosaival. Törvényszerű lassan, hogy minden szigeten ilyen idióták éljenek?akik ott akadékoskodtak és ott akadályozták a lányt, ahol csak lehetőségük volt rá. Ezeknél a szemétkedéseknél igyekezett bebizonyítani, hogy nem lehet vele szórakozni, ilyenkor nagyon bírtam ^^ Némi segítséggel, amit Sean-tól és Peg-től kapott, még magabiztosabb lett és a végére nagyon megszerettem. Főleg akkor, amikor a Malvern-nel folytatott beszélgetés alatt nem feledkezett meg Sean-ékról. A kapcsolata Galambbal nagyon tetszett, aranyos párosítás voltak :) Egy jelenetsorozat volt, amit nagyon nem tudtam mire vélni: a gyónás meg Finn reakcióját rá O_o Lehet, hogy velem van baj, de nem értettem mire volt jó, hogy annyira vétkesnek érzi magát és még adják is alá a lovat és hibáztatják…. Egyáltalán nem tehetett a dologról… Ez olyan, mintha én fognám magam, feljönnék a molyra a hat szavas zónába és elkezdeném osztani a jó népet, amiért felszaladt a harisnyámnak a szála…
A testvéreivel eléggé vegyes érzéseim voltak… :/ Finn-t eleinte olyan semmilyennek, néha idétlennek találtam kissé. De látszott rajta, hogy a maga módján igyekszik, lényegében ott volt Puck mellett. Sajnáltam szegényt, amikor azt hitte, hogy odalett a macskája :(
Gabe, Puck bátyja a regény nagy részében ellenszenves volt. Puck-hoz hasonlóan én sem tudtam felfogni, hogyan lenne képes csak úgy otthagyni a testvéreit, akiken kívül nincs senkije csak, mert ő nem bírja a nyomást… >.< A szülei odavesztek, akkor nem kellene azokat értékelnie, akik megmaradtak mellette? Amikor a pajtában rátámadt Puck-ra és Finn-re az a capall uisce, meg amikor odament győzködni a versenybizottságot, hogy adjanak Puck-nak is színeket, akkor kicsit enyhültek az ellenérzéseim az irányába, de nem sokat.
A másik főszereplőt, Sean-t valamivel jobban kedveltem, mint Puck-ot, az ő szemszögéből lévő részeket jobban szerettem. Valószínűleg azért, mert a capall uisce-kről akkor lehetett többet megtudni. Négy éven keresztül megnyerte a Skorpió Vágtát, a tengeri lovakkal mesésen bánik. Imádtam olvasni azokat a részeket, ahol foglalkozik velük, akármilyen rövid ideig is tartott *-* Egy igazi kincs a srác. Kár, hogy Malvern, a főnöke nem becsülte meg eléggé :/ Végig érződött, hogy mennyire szereti a capall usice-ket és a szárazföldi paripákat is :) Ez a szeretet még inkább érződött Corr irányába, akivel a versenyeket nyerte, talán azt szerettem benne a legjobban, ahogy a vörös csődörhöz viszonyult ^^ Annyira drukkoltam, hogy engedje már meg neki Malvern, hogy megvegye Corr-t, utána meg azért, hogy meg tudja szerezni a pénzt ~.~ Ha ez még nem lett volna neki elég, akkor Malvern idióta fia is rengeteg fejfájást okozott neki. A lószeretete ismét megmutatkozott, amikor Fundamentális megfullad, Edena
Mutt Malvern közbenjárásának "köszönhetően"súlyosan megsérült és, ami Corr-ral történt… :/ A kapcsolata Puck-kal szép lassan alakul, kellett idő, mire sikerült összecsiszolódniuk, de hamar megszokták a közös edzéseket és mindketten szurkoltak, hogy megkapja a másik, amire vágyik a versenyen. Jó párosítás voltak és külön tetszett, ahogy kiállt Puck mellett a szertartásos nevezésnél.
És most rá is térnék a kedvenc szereplőmre, Corr-ra *-* Egyszerűen imádtam azt a lovat! <3 Nem bírtam betelni vele, alig vártam, hogy bővebben szerepeljen *o* Alapból is tetszettek a capall uisce-k, de ő már csak hab volt a tortán. Rendkívül gyors és veszedelmes, de mégis van valamilyen szerethető bája, ami magával ragadja az embert. Nagyon jókat mosolyogtam, amikor elkezdett „táncikálni” Galamb előtt és bohócot csinált magából, hogy felhívja magára Puck lovának a figyelmét :D Érződött, hogy mennyire kötődik Sean-hoz, ezt többször is bizonyította, amikor pl. nem engedte, hogy más üljön a hátára vagy, amikor nem taposta meg/falta fel Sean-t, amikor leesett róla. A sérülésénél nagyon sajnáltam és sokat izgultam, hogy mi lesz vele :/ A könyv legvégén pedig… Ó, akkor csak még jobban megimádtam, már ha lehetséges fokozni a rajongásomat! <3 Ott volt tőle karnyújtásnyira, ami a fajtájának a legfontosabb, de ő mégis Sean-t választotta… *-*
Bevallom őszintén, tök hülyén érzem magam miatta, de annál a résznél eléggé meghatódtam. Annyira imádnivaló volt akkor *-*
A Malvern famíliát úgy, ahogy volt, utáltam. Az idősebbik egy szemétláda, aki játszadozik mások életével csak azért, mert jó dolgában nem tudja mit csináljon >.< De ő még egy földre szállt angyal a kedves fiához képest. Mutt egyszerűen undorító! Förtelmes volt, ahogy megpróbálta kifúrni Sean-t csak azért, mert Sean ért a lovakhoz, keményen dolgozik és jól végzi a munkáját, ő meg nem. Amit az istállóban Edena-val csinált és Corr-ral készült volna, azért én is szívesen leszúrtam volna. Az apja meg természetesen nem tett az ellen semmit, amit az édes, pici fiacskája művelt… Ha emberileg nagy nulla is az öreg, akkor már csak azért is helyre tehette volna a gyereket, mert rontotta az üzletet… A versenyen végrehajtott kis magánszáma csak hab a tortán… -.- Megérdemelte volna, hogy Corr meg a fekete tarka kanca darabokra tépjék. Valamilyen szinten megkapta, ami járt neki, de az mégsem volt teljesen elég azokhoz mérve, amiket csinált….
George Holly-t viszont nagyon bírtam :D Az ürge egyszerűen fogalmazva olyan, mint egy köteg napsütés xD Kezdetben csak egy szimpla amerikai „turista” volt, aki a szigetre ment lovat varázsolni, de Thisby fokozatosan behálózta. Ráérzett a sziget szépségére és hagyta, hogy magával ragadja. Tetszett, ahogy barátkozni próbált Sean-nel, jókat mosolyogtam a közös jeleneteiket :) Azzal pedig, hogy a legvégén is ott volt, még nagyobbat nőtt a szememben. Kár, hogy nem derült ki, végül megkapta-e a csikóit :D
A szigetlakók közül kiemelném a Gratton házaspárt, illetve Dory-t és Elizabeth-et. A maguk módján támogatták Puck-ot a versenyzésnél és szintén a maguk módján segítettek is neki. :) De talán a legtöbbet Peg Gratton tett az ügy érdekében. Eleinte unszimpatikus volt a nő, de megszerettem.
Borító: 5/5- Ez egyszerűen gyönyörű! *-* A képek nem adják vissza, hiába próbáltam variálni a színekkel meg a fényerőkkel… A lényeg, hogy nem ez a borzalmas rozsdás árnyalat az alapja. Sokkal inkább olyan, mint a… forró csoki színe.
Történet: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Corr *-*
Legutáltabb szereplők: Mutt Malvern és Benjamin Malvern, Gabe
Kedvenc részek: amikor Corr táncikált, amikor a capall uisce rátámadott Finn-re és Puck-ra a pajtában, a nevezési szertartás, maga a verseny, a „buli a mosdóban”, Corr utolsó jelenete *-*
Mélypontok: Mutt idióta, szadista viselkedése. A szigetlakók zömének a hozzáállása. A gyónásos rész és az ahhoz kapcsolódó hibáztatás, mint ahogy írtam is, nem láttam túl sok értelmét a dolognak :/
Szerelmi szál: Nem ezen van a hangsúly, pár csókból áll, minden a YA kereteiben marad.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. június 5., vasárnap

Simone Elkeles: Chain Reaction- Láncreakció (Perfect Chemistry 3)

Sziasztok! :) Meghoztam az értékelésemet a Fuentes fiúk történetének zárókötetéről.

Fülszöveg:


A legifjabb Fuentes testvér mindent elkövet, hogy a családját megvédje
Luis Fuentest mindig távol tartották a bandaháborúk erőszakos világától, amely a bátyjai életét megmérgezte. Luis így máshol kockáztatja az életét – hol hegyet mászik a Sziklás-hegységben, hol űrhajózásról álmodik. Mindegy, csak jöjjön az adrenalinlöket.
Nikki Cruz három szabályhoz tartja magát: minden fiú hazudik, hogy megkapja, amit akar, ne bízz olyan fiúban, aki azt mondja, hogy szeret, és soha, de soha ne randizz Fairfield déli részén élő fiúval. A szülei ugyan Mexikóból származnak, de orvosgyerekként inkább tartozik az előkelő északiakhoz, így az iskolában nem vállal közösséget a Latin Vér tagjaival. Aztán amikor Alex esküvőjén összefut Luis Fuentesszel, hirtelen kedve támad megszegni a maga által felállított szabályokat.
Luis számára először az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy elérje, Nikki újra esélyt adjon egy déli oldalon élő srácnak, de aztán felbukkan az életében Chuy Soto is, a Latin Vér új vezetője. Chuy egy igen kínos titkot tár fel Luis előtt a Fuentes családról, így a fiú kételkedni kezd mindenben, amit valaha hallott, tanult. A Nikki iránt érzett szerelme elég lesz-e ahhoz, hogy távol maradjon attól a sötét és kegyetlen világtól, amelynek a peremén pengeélen táncol?
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-06-05 14:51:51
Oh, Dios mío! Fue fantástico! :D Klassz volt! Simone Elkeles régen megvett magának a sorozat első kötetével és ez a könyv is azt bizonyítja, hogy nem hiába imádom a nőt *-* Nagyon jó a fogalmazásmódja, egyszerűen nem lehet letenni a regényeit. Az ember belekezd egybe hirtelen csak azt veszi észre, hogy már csak száz oldal hiányzik belőle. Továbbra is nagyon jól bánik az izgalmas, vicces és romantikus jelenetekkel, illetve a szemszögekkel. Jól érződik a két főszereplő személyisége közötti különbség a mesélési stílusukban. Amikor még anno először megláttam a borítót kérdezték tőlem, hogy el fogom-e olvasni a regényt, én meg azonnal rávágtam, hogy soha az életben. Nos, a soha az életben újabban 2016-ot takar… Legszívesebben egy ültő helyemben befejeztem volna, de mivel nincs több rész, így nem szerettem volna annyira hamar letudni. A kíváncsiság végül győzedelmeskedett és nem tudtam tovább húzni. Az utolsó 30-40 oldal fergetegesre sikeredett *-* Magával a történettel kapcsolatban talán nekem az volt a legnagyobb negatívum, hogy a bandás szállal nem volt benne annyi akció és, amikor lett, azt is hamar lezavarta az írónő… :/
Az utóbbi időben talán egy szereplő sem volt Nikki-n kívül, akivel kapcsolatban ennyit agyaltam volna azon, hogy hányadán is állok vele. Az első két fejezetben nagyon unszimpatikus volt. Most meg lehet kövezni, de egyszerűen nem tudtam sajnálni vagy együtt érezni vele a „problémája” miatt. >.< Ez ugyanúgy igaz minden lányra, aki ennyi idősen ilyen helyzetbe kerül, legyen könyvszereplő vagy élő, lélegző ember. Ha már tizenöt éves és ilyen mélységekbe merül a pasijával, akkor legalább figyeljen oda vagy valami… >.< Bővebben inkább nem fejteném ki a véleményemet Nikki-nek erről az oldaláról, túl durva lenne… Utána, amikor két éves előre ugrott és rendesen elkezdődött a történet, viszont lassan kezdett enyhülni az ellenszenvem, mert nem volt túl sok olyan húzása, ami miatt legszívesebben a falat kapartam volna a méregtől. Egy darabig úgy voltam vele, hogy ha nem olyan lenne az előélete, amilyen, akkor még a sorozatban a kedvenc főhősnőmmé is előléphet. Viszont a múltját nem lehet eltüntetni és azzal, ami Luis születésnapján művelt, nem csak a srácnál verte ki a biztosítékot >.<. A francba is! Nem veszi észre, hogy tényleg, igazából, feltételek nélkül, önmagáért, mindenestől szereti őt?! Később szerencsére magához tért és összekapta magát. :)) Próbálta jóvá tenni a történtet és ott volt Luis mellett, amikor az LV miatt bajba került. Azzal, hogy megpróbálta meggyőzni Marco-t és, amit Chuy-val tett, sok negatívumot sikerült kitörölnie :D Az utóbbinál nagyon jókat mosolyogtam, ahogy olvastam :D Tehát összességében megmaradtam az utálom is meg szeretem is, továbbra sem tudom hová tenni állásponton a csajjal. A menhelyes szál nagyon tetszett a részéről :))
Nikki öccsén, Ben-en nagyon sokat nevettem a videojáték mániája és beszólásai miatt egyaránt.
Kendall-t és Derek-et nagyon megszerettem. Kendall-t azért, mert egy igazi jó barátnő és mindig számíthatott rá Nikki, akár milyen rosszra is fordult a helyzet. Derek-et pedig azért, mert nem viselkedett egy olyan előítéletes idiótaként Luis-szal, mint néhány fehér diák és, mert hiába fúrta folyamatosan Nikki a kapcsolatukat, Kendall mellett maradt és mindig eloszlatta a lány kételyeit az érzéseivel kapcsolatban.
Luis-hoz is hasonlóan viszonyultam, mint Nikki-hez. Eleinte tartottam tőle, hogy egyáltalán nem fogom kedvelni, mert túl… szelídnek tűnt. Egy totálisan nyugis, mintakamasz Fuentes? Elég szürreálisnak tűnt. De tetszett, ahogy Nikki-hez állt és ahogy a családja védelmének az érdekében, beépülve figyelte a Vérrel ügyeit. Szinte azonnal beszippantott az ő szemszöge, nagyon szerettem a fejében lenni és rajta keresztül látni az eseményeket. Ezek miatt kezdett szimpatikus lenni :) Nikki kis műsorszámánál teljesen megértettem, nem csoda, hogy pillanatnyilag hallani sem akart a főhősnőről. Amikor viszont Chuy elárulta neki a „nagy titkot”,akkor vett egy száznyolcvan fokos fordulatot és sokat süllyedt a szememben. Oké, egy ilyen ember az apja. Ez egy tény, sajna nem tud rajta változtatni. De, amikor jött az olyan szövegekkel, hogy „az apám nyomdokaiba lépek, ezért csatlakozok a Latin Vérhez” meg „tovább viszem az apám örökségét”, akkor szívesen bevittem volna nála egy olyan mozdulatot, mint Nikki az első találkozásukkor. Luis elvileg a család agya. Akkor meg mégis milyen eszement gondolkozásmód ez? O_o A kedves papa egy mierda alak, majdnem meg is ölte az egyik családtagját. Attól, hogy a titokra fény derült még nem lett az illető más ember kicsit se. Ha kiderült volna, hogy Richard Ramirez az apja, akkor nekiállt volna ő is álmában legyilkolászni az embereket, vagy mi?! >.< Amikor a korábbi kötetekben Alex vagy Carlos valami kolosszális marhaságot csinált, akkor még hellyel-közzel megértettem az indokaikat. De az övét? Azt nem… Hála az égnek, Nikki-hez hasonlóan végül ő is észhez tért…. Szerintem egész aranyos páros voltak a lánnyal, összeillettek :) A kapcsolatukból hiányoltam a Brittany-Alex és Kiara-Carlos párosítás előtt lévő macska-egér játékot, de logikus volt, hogy most miért maradt ki. Hiszen nem szólhat ugyanarról mindhárom kötet.
Marco-t már az elejétől fogva utáltam, de némi pozitívumot biztosított, hogy legalább Luis-szal normálisan viselkedett. Később persze ez a pici jó is lerombolódott, amikor nem akart segíteni és, amikor Chuy kibökte a magyarázatot róla :/
Aminek talán a legjobban örültem, hogy a Tökéletes kémiában és A vonzás szabályaiban megismert szereplők egy része visszatért ^^ Nagyon örültem, hogy újra olvashatok Brittany-ról és Alex-ről, Kiara-ról és Carlos-ról, Enrique-ről, Isa-ról, Elena-ról és Jorge-ről, Mrs. Peterson-ról illetve a srácok mamájáról. <3 A Fuentes családot és az ismerőseikkel együtt imádom. *-* Kiabálnak, dühöngenek és vitatkoznak, de bolondulnak egymásért és összetartanak. :) A testvérek közül továbbra is Alex a kedvencem, így boldogan olvastam minden egyes vele kapcsolatos szót <3. Carlos is hozta a tőle megszokott formát, nagyon jókat nevettem a beszólásain és azon is, ahogy Alex-szel összefogtak Luis ellen azzal, hogy elhívták Mrs. P.-t xD Amikor Elena dühösen beállított és több embernek kellett lefognia, hogy ne kaparja ki, Jorge szemeit, szintén hangosan vihogtam xD Mrs. Fuentes sem változott semmit, pontosan olyan volt, mint amilyennek az első kötetben megismertem :) Mondjuk azt az ő részéről eléggé bántam, hogy végül nem derült ki, hogy a múltban hogyan is alakult úgy a Luis-szal kapcsolatos dolog :/ Mrs. Peterson évek elteltével is ugyanolyan szigorú, kemény, de mégis törődő egyéniség. A diákjai bizonyos húzásai miatt a pokolra kívánják, de igazságos és igyekszik terelgetni a tanítványait :) Enrique-t sajnáltam :/
Összességében imádom a sorozatot és őszintén sajnálom, hogy a Fuentes tesók nincsenek többen :/ Jó lenne, ha előkerülne néhány eltitkolt gyerek, unokatestvér vagy akár a srácok gyerekeiről is olvasnék, csak lenne még több rész! ;( Mindegyik részt szerettem, mindenesetre a Tökéletes kémia marad az örök kedvencem :) Mint ahogy írtam, a srácok közül a kedvencem Alex. A lányok közül az első helyre Kiara vagy Brittany esélyes
vagy ők ketten egybegyúrva egy kevéske Nikki-vel.
Történet: 5/4,5
Borító: 5/4 vagy 3,5 – A sorozatból ez tetszik a legkevésbé, szerintem nem sikeredett túl jóra.
Kedvenc szereplők: Alex és szigorúan véve az egész Fuentes család, Kiara, Brittany, Mrs. P. :)
Legutáltabb szereplők: Marco, Chuy, Justin
Kedvenc részek: Az utolsó 30-40 oldal, Carlos és Alex „bosszúja”, a kincskeresés, amikor Luis-nál megtalálták a füzetet, Brittany-ék esküvője, Elena kirohanása, amikor Derek születésnapján megjelentek a rendőrök
Mélypontok: Nikki-nek meg Luis-nak a maguk egy-egy eget rengető hülyesége, kicsit kevés volt az „igazi” gengszteres rész, Nikki múltja és az, hogy végül nem került rá sor, hogy Mrs. Fuentes elmagyarázza Luis-nak a történteket.
Szerelmi szál: Az írónő mestere az ehhez tartozó jelenetek megírásban, de minden marad a YA keretei között.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. június 4., szombat

Book tag: népszerűtlen könyves vélemények (Book Tag #2)

Sziasztok! ^^ A Simone Elkeles: Láncreakció befejezését kicsit halasztom, (lehet, hogy hülyeség, de még nem szeretnék elbúcsúzni Fuentes-éktől egy kis ideig) így addig is gondoltam, hogy hozok egy Book Tag-et. Rövid böngészgetés után a "népszerűtlen könyves vélemények" elnevezésű mellett döntöttem. Szóval, íme a Goodbye Agony második Book Tag-je:


created by HunHowrse Layout Generator on 2016-06-04 17:15:38a
1.) Egy népszerű könyv vagy sorozat, ami neked nem tetszett.
Stephenie Meyer- Twilight saga... :/ Vagyis volt egy időszak, amikor tetszett, de akkor nem tudtam még mihez viszonyítani és nem tűntek fel annyira élesen az ominózus pontok.
Láttam, hogy páran nem tartják be a számszerű kikötést, ezért megemlítenék még egyet. Dan Wells- Részben ember. Nem is az a legjobb kifejezés rá, hogy nem tetszett, hanem... kicsit többet vártam ahhoz viszonyítva, hogy mennyire szeretik.

2.) Egy népszerű könyv vagy sorozat, amit mások nem bírnak, neked viszont bejött.
Abbi Glines- A végzetem. Nem mondanám, hogy tökéletes a regény, de nem is annyira vészes. Pagan-nak persze egyértelműen nincs ki a négy kereke... hogy finoman fogalmazzunk... Viszont, ha tőle eltekintek, akkor maga a történet tetszett :)

3.) Egy szerelmi háromszög, ahol a főszereplő nem azzal a karakterrel jön össze, akinek te szurkoltál; vagy egy OTP (one true pairing), ami szerinted pocsék.
Már megint számbeli problémáim lesznek a szerelmi háromszögeket illetően... de túl sokszor történik meg velem ez az opció, így csak egyet emelnék ki:
Lauren Kate: Fallen-> Daniel-Luce-Cam. Alapból nem szeretem a jófiúkat, így Daniel már nem indulhatott nagy eséllyel a szimpátiámért... De a legbosszantóbb talán az volt ebben a háromszögben, hogy Luce teljesen megkattant. Az elején még elviselhető volt a csaj, utána meg két oldalanként abba botlottam, hogy "Daniel így, Daniel úgy" meg "Cam ilyen rossz, Cam olyan rossz".
A One True Pairing kategóriában meg nálam egyértelműen a Stephenie Meyer-féle Edward-Bella kombó a legrosszabb. :s Mindketten totál ütődöttek és adják a nagy szenteket, de maguk körül mindenkit veszélybe sodornak meg mindenkit magasról lecsinálnak, ha rájuk jön az öt perc. Pl. Edward tudja, hogy megölhetik a családját Bella miatt, de nem változtatja át, mert félti a kis lelkét. Bella a második részben hónapokig stresszben tartja az apját, hanyagolja és kihasználja az ún. barátait. Ami pedig a legjobb: akármilyen őrültséget csinál ennek a mennyei párosnak valamelyik tagja, (másik pasival smárol úgy, hogy belement, hogy a felesége lesz a párjának~ elhagyja a párját, mert szerinte az egy csudijó ötlet) a másik szerencsecsomag azon nyomban megbocsájtja.

4.) Egy népszerű műfaj, amit te nagyon ritkán olvasol.

Steampunk. Nem alapból van bajom az ilyen műfajú könyvekkel. (Az angyal-t meg az Északi fény-t imádom). Érdekesnek találom ezt a fajta világfelépítést, csak kevés ilyen regénnyel találkoztam és még kevesebbel, ami fel is keltette az érdeklődésemet.
Ami még nem tetszik fülszövegek alapján (mivel még nem olvastam ilyet és nem is fogok) az a történelmi romantikus kategória.

5.) Egy népszerű vagy közkedvelt karakter, akitől te a falra mászol.

Ez  nehéz lesz... Van is egy polcom a molyon, ahová az utált/idegesítő szereplőket összegyűjtöttem. Maradok egy olyan karakternél, akit szerintem rajtam kívül mindenki szeretett:
Kale, Jus Accardo: Denazen sorozatából. Egyszerűen nem tudom megkedvelni a srácot. Sőt, idegesít >.<  Nála tényleg nem értem, hogy mit imádnak rajta annyian :/

6.) Egy népszerű író, akit te az istenért se tudsz megszeretni.

Nem tudom, hogy mennyire számít népszerűnek, de...Lisa Jane Smith, akivel nem tudok megbékélni. Elolvastam a Vámpírnaplókból 2 kötetet és nem változott a véleményem az irányába. Az egy dolog, hogy az egyetlen értelmes szereplő Damon... (Bár szerintem az is szomorú, hogy valaki csak egy olyan karaktert tud összehozni, aki nem defektes.) De a történet sok helyen tűnik összecsapottnak és... hiányoznak a leírások. Alig találtam a tőle olvasott kötetekben egy normális, részletes leírást, akár emberről, akár helyszínről. Nagy vonalakban leírja a dolgokat, "a többit meg képzelje el meg találja ki az olvasó, ha akarja".

7.) Egy népszerű könyves toposz, ami már a könyöködön jön ki. (pl. elveszett hercegnő, korrupt szerető, szerelmi háromszögek stb.)

Szerepel is a felsoroltak között a válaszom: a szerelmi háromszögek. Sokan írják, hogy "van valami varázsa, ha két pasi verseng egy női szereplőért". Hát, szerintem nincs. A gubanc ott kezdődik, hogy a helyzetnek döcögős a realitása. A legtöbb esetben kettő okos, bátor, tökéletes külsejű egyén küzd egy ha, nem is mindhárom tulajdonságban, de kettőben biztosan (az okosra meg a bátorra célzok) átlagon aluli csajért. Valóban nagyon hihető... O_o A másik meg, hogy az ilyen csajok teljesen döntésképtelenek, gyenge egyéniségek, ami könnyen felbosszant. >.< Minden szerelmi háromszöges sztoriban már az elején tudom, hogy ki a szimpatikus nekem és azt is, hogy végül melyik pasit választja. De azért megy akár több köteten keresztül is a szenvedés, mert a döntésképtelen hölgyemény néha összeveszik a Nagy Szerelmével és rohan a másik sráchoz sírni meg rinyálni, hogy "milyen csúnya meg rossz a másik". Aztán egyszer csak megbocsájt a Nagy Szerelmének és a másik pasi azon nyomban meg is szűnik neki. Megy ez a játszadozás a végtelenségig és persze senki sem veti a szemére a lánykának, hogy nagyon r*bancosan viselkedik... Hanem mindenki szereti és támogatja, ha meg valami badarságot csinál, azonnal megbocsájtják. Továbbá nekem a legfelfoghatatlanabb az egészben, hogy hogyan szerethet valaki két pasit egyszerre? O_o Ha igazán szeretné az egyiket, akkor nem érdekelné a másik... így a logikus. A hab a tortán pedig, hogy az esetek 99%-ában a két srác még totális ellentéte is egymásnak. Két teljesen különböző pasiba meg pláne nem lehet ugyanannyira szerelmesnek lenni. (ha esetleg elfogadhatónak veszem, hogy szerethet valaki egyszerre kettőt). Például ott a Gyönyörű sorscsapás. Parker nyugis, drága cuccokkal akarja magához édesgetni Abby-t, szenteskedik és... nyálas. Travis meg lobbanékony, akaratos, nem pénzzel igyekszik levenni a lábáról Abby-t és  nem akarja magát másnak tettetni, mint amilyen. Ég és Föld. Tényleg hihető, hogy mindkettőért ugyanannyira oda van a csaj... -.-

8.) Egy népszerű sorozat, ami téged egyáltalán nem érdekel.

Ismét több lesz:
Szent Johanna Gimi, A szürke 50 árnyalata, Párválasztó, Percy Jackson, Outlander,  A Gyűrűk Ura, Útvesztő.

9.) A mondás úgy tartja, ,,a könyv mindig jobb, mint a film", de melyik filmet vagy tévésorozatot kedveled jobban, mint a könyvváltozatát?

Talán erre a legkönnyebb válaszolni, a Vámpírnaplókat szeretem (sokkal) jobban, mint a könyves változatát. Össze sem lehet hasonlítani a kettőt, akkora eltérések vannak közöttük. A sorozat az egyik legnagyobb kedvencem *-* A könyv viszont elég béna ahhoz képest :/

Ennyi lett volna a Book Tag :) Ha megtetszett, akkor vigyétek nyugodtan, csak írjátok oda az aljára, hogy hol láttátok a kérdéseket.
[A kérdések forrása]
A  kódolása HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01