2016. május 31., kedd

Jamie McGuire: A Beautiful Wedding- Gyönyörű esküvő (Gyönyörű sorscsapás 2,5)

Sziasztok! ^^ Ezúttal a Gyönyörű sorscsapás sorozat kiegészítő kötetével jelentkezek.


Fülszöveg:
TUDJÁTOK, HOGY ABBY ABERNATHY VÁRATLANUL MRS. MADDOX LETT. DE MI HÚZÓDIK MEG A NAGY ESEMÉNY HÁTTERÉBEN? Miért kérte meg Abby Travis kezét? Milyen titkokat osztott meg egymással Abby és Travis a szertartás előtt? Hol töltötték a nászéjszakájukat? Ki tudott még az eseményről… és miért nem árulta el senkinek? Abby és Travis szökése körül mindent a legnagyobb titok övezett… egészen mostanáig. A Gyönyörű sorscsapás és a Veszedelmes sorscsapás rajongói minden kérdésükre választ kapnak az esküvő (és a nászéjszaka!) viharos történetében, és mint a nagyszerű történetek esetében, erre is érdemes volt várni!

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-05-30 22:46:25
A Veszedelmes sorscsapáshoz hasonlóan először ez a könyv sem keltette fel az érdeklődésemet. Azzal kapcsolatban határozottan, pozitív meglepődés ért, ezért arra jutottam, hogy megpróbálkozom ezzel is. :) Jamie ezúttal sem okozott csalódást, hozta azoknak a regényeknek a színvonalát, amiket korábban olvastam tőle. Egy kirobbanóan vicces, könnyed kis sztorit hozott össze a kiegészítő kötetben. Nagyon jó volt viszontlátni Abby-t és Travist-t, minden sorát élveztem. ^-^ Olvasás közben beiktattam egy hosszabb szünetet, de így is hamar végigrágtam magam rajta. Az első, Vegasi esküvő és a második, megújított is pazar lett, bár nekem az előző jobban tetszett :) A Gyönyörű esküvővel teljes lett a történetük, de azért sajnálom, hogy nem olvashatok többet a párosukról :/
Abby a sorozat fő köteteiben enyhén szólva nem volt a kedvencem ezzel a Parker-Travis döntésképtelenséggel és a feleslegesen kirobbantott drámázással. Egyenesen imádtam ezt a részt, de Abby egy, az előzőekhez hasonló horderejű hülyeségére épült. Az indoka erre az egész esküvős dologra egyszerűen bosszantó volt… >.< Amikor meg elkezdett agyalni rajta, hogy „talán vissza kéne lépni, mert ez őrültség”, akkor kedvem lett volna jól megrázni a csajt. Az egyik részem szurkolt neki, hogy Travis valahogyan rájöjjön az okra, a másik meg pont az ellenkezőre gyúrt. Mert, ahogy Abby is párszor kifejtette magában, szerencsétlen összetört volna, ha megtudja az igazságot :( De most mégsem mérgesített fel annyira. Egyrészt a művésznő ezen kívül visszafogta magát, másrészt végig érződött, hogy mennyire szereti Travis-t és, hogy mennyire meg akarja óvni.
America nagyon keveset szerepelt, de akkor hozta a formáját :D A kihagyásán való felháborodás vicces volt, láttam magam előtt ahogyan dühöng, miközben telefonál.
Jó volt újra olvasni Kara-ról, aki a Gyönyörű sorscsapásban remekül jellemezte a főhősök kapcsolatát és most is ő mondta ki az egyik legütősebb mondatot.
Ó, és Travis…. *-* A Veszedelmes sorscsapásban száz százalékosan megvett magának itt meg… csak még jobban megimádtam. Alig lehet szavakba önteni, amit ebben a kötetben produkált, hiába volt az egész csak 156 oldal. A viselkedése már szinte… nevetségesen imádnivaló volt xD Megállás nélkül nevettem és vigyorogtam a „egy percig sem bír nyugton ülni” típusú izgatottságán. Meg azon, amilyen a tetkószalonban volt, meg a kápolnában és a repülőtéren. Tényleg olyan volt, mint egy kisgyerek karácsonykor az ajándékosztás előtt… xD
Még most is vigyorgok, mint egy idióta, ahogy visszagondolok rá. Csak ismételgetem magam, de nagyon édes volt, na :D Ezen kívül meg az sem elfelejtendő, hogy ő Travis Maddox, Gyönyörű sorcsapásban megismert vadabb énje is jelen volt, főleg miután beszálltak a limuzinba <3. De mindezek ellenére is, továbbra is Trent a legeslegnagyobb kedvencem a Maddox famíliában :D
Örültem Shep, Jim és Trent felbukkanásának is
főleg Trent-ének. :) Travis jól fogalmazott, a legénybúcsú, amit szerveztek…tényleg kiérdemel egy dilidíjat ;D Trent műsorszáma is párszor meg fog még jelenni előttem, ha becsukom a szemeimet, bár jobb lenne elfelejteni azt a bizonyos képet xD
Borító: 5/5- Annyira gyönyörű kívül és belül is *-* A világoskék, a lila meg a piros remekül harmonizál és fantasztikusan néz ki a Gyönyörű sorscsapás és a Veszedelmes sorscsapás mellett.
Történet: 5/5
Kedvenc szereplők: Travis, Trent
Legutáltabb szereplők: Igazából nem volt ilyen… Egyedül Abby idegesített néha, de most ő se volt olyan vészes.
Kedvenc részek: A tetoválószalonban töltött rész. A taxiút. Azok a részek, amikor Travis átment nevetségesen izgatott üzemmódban. A limuzinos út és, ami utána jött. A dilidíjas esemény :D
Mélypontok: Abby oka az esküvőre és a hezitálása
Szerelmi szál: New Adult könyv Travis Maddox-val és egy Vegasi esküvővel, nincs ezen mit túlmagyarázni, 16-os karika.
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. május 29., vasárnap

Katie Alender: Bad girls don't die- A rossz lányok nem halnak meg (A rossz lányok nem halnak meg 1)

Üdv, Kedves Olvasók! :) A KMK legutóbbi akciója keretében rendelt könyveim közül kiolvastam az elsőt és össze is hoztam róla egy bejegyzést.


Fülszöveg:
A szenvedélyt csupán egy hajszál választja el a megszállottságtól…
Alexis kishúga, Kasey megszállottjává válik egy antik babának, de Alexis nem igazán foglalkozik a dologgal, mert Kasey egyébként is elég fura. Ami azt illeti, Alexist is furának tartják az iskolatársai és a szülei, sőt, még a saját goth haverjai is. A dolgok egyre különösebbek lesznek, amikor a régi házban, ahol a lányok laknak, különös dolgok történnek: ajtók nyílnak ki és csukódnak be maguktól, a víz felforr a meggyújtatlan gázon, és a kikapcsolt légkondicionáló úgy lehűti a levegőt, hogy látszik az ember lehelete is.
És Kasey is megváltozik. Kék szemei zölddé válnak, elkezd régiesen beszélni és több óra is kiesik az emlékezetéből. A legnyugtalanítóbb azonban Kasey ellenséges viselkedése: az addig kedves, babaszerető kislány eltűnik, az új Kasey pedig dühös. Alexis az egyetlen, aki megállíthatja a húgát – de mi van, ha a zöldszemű lány már nem is Kasey?
Mit tennél, ha a várost halálos veszély fenyegetné, de senki sem hinne neked?

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-05-29 16:03:17
Már hosszú ideje szemezgetek ezzel a könyvvel és, bár a megosztott kritikák miatt kicsit tartottam tőle, nagyon örültem, amikor megszereztem és szinte azonnal neki is álltam ^-^ A fülszöveg alapján gondoltam, hogy szeretni fogom, de hogy ennyire… Magával ragadott az egyedi hangulata :) A történet, illetve a Kasey-n beálló változások apránként bontakoznak ki, ami nagyon tetszett. Nem éles váltásként történik, hogy „bumm, na akkor most teljesen kifordul magából hirtelen és kész”, hanem folyamatosan. Először csak apróbb furcsaságok léptek fel, aztán szép lassan erősödtek. Ami nagyon tetszett. Egyrészt hitelesebbnek tűnt, másrészt izgalmasabbá tette a sztorit. Ezután a lassabb felvezetés után fokozatosan gyorsulnak az események, a fele után már alig bírtam letenni! :D
Miután a főhősnő előtt összeállt a kép, hogy mi is történik a húgával, a történetnek volt egy kis első évados American Horror Story beütése a kísértetekkel, a házzal és annak múltbéli lakóival, természetesen lájtosabb kivitelben. Ez újabb pozitívum volt, mert ott tetszett az alapötlet, csak túl soknak találtam a nyavalygást, ami a regényből szerencsére kimaradt.Egyik fordulat követte a másikat, az írónő szépen bánt a csavarokkal, a jelentéktelennek tűnő apróságoknak is meg volt a maguk szerepe. A sztori szépen le lett zárva, nem lett összecsapva vagy elnyújtva, de azért valamilyen szinten sajnáltam, hogy ilyen kis vékonyka a könyv :/
Alexis egy szerethető karakter volt, akit könnyen megkedveltem a gördülékeny mesélési módja miatt és mert nem nyavalygott fejezeteket a semmin :) Nem egy akkora kiemelkedő, „badass karakter”, mint akiket csípni szoktam. De a történethez egy ilyen lány passzolt, aki „bárki lehet, akár éppen te is”. Ezzel is „hihetőbb” lett a történet. Alexis könyvben meg a kritikákban is úgy volt beállítva, hogy rendkívül különc, aki még az iskola „számkivetettjei” a Kárhozottak Klubja diákjai közül is kilóg. Én egyáltalán nem találtam különcnek, csak szimplán félénkebb és csendesebb, mint az átlag. A hajszínét és a hobbiját is különlegesnek találtam, jó volt a képek előhívásának a folyamatáról olvasni. Mint ahogy arról is, ahogy közelítenek egymáshoz Megan-nel. Különböző, bár összepasszoló szereplők, jól kiegészítették egymást :)
Ez lehet, hogy kicsit furán fog kinézni… de Kasey-t jobban bírtam azt követően, hogy beütött nála a krach. Az előtte lévő állapot csak rövid ideig tartott, de ott kifejezetten irritált, nagyon kis hisztis volt. Ha valami nem ment neki, akkor inkább nekiállt krokodilkönnyeket eregetni, ahelyett, hogy normálisan segítséget kérne a nővérétől. Azután a bizonyos dolog után fokozatosan egyre furább lett Alexis húga és bár sokszor hátborzongatóan viselkedett és nagyon álnok lett, mégis jobb volt, mint a hisztis énje. A vége felé tetszett, ahogy próbálgatta visszaszorítani az őt irányító felsőbb erőt.
Kasey a regény elején tanúsított hülye viselkedésének elég sok köze van annak is, ahogy a szüleik hozzájuk állnak :/ Konkrétan Alexi neveli magát meg a húgát. Az anyjuk folyton dolgozik, az apjuknak pedig megszűnnek, amikor valamilyen sportközvetítés is a képbe lép. -.- A „hét hónappal később” című fejezetből ítélve legalább úgy tűnt, hogy a kedves anyuka mutatott valamilyen fejlődést.
A Kárhozottak Klubja elvileg emokból meg gótokból áll, de gyakorlatilag semmi közük egyik stílushoz se. Lydia volt közülük csak megnevezve, így Lydia alapján tudok a csoportról is vélekedni. A főszereplő barátnőszerűsége fekete cuccokat hord, piercing van a nyelvében és az öltözékét gyakran egészíti ki fátylakkal. Ruházatilag gótnak tűnik, de minden félreértést eloszlatva, nem gót. Egyszerűen csak kényszeresen kötekedik és eldöntötte, hogy „na én most különc akarok lenni, ezért kizárólag gót lehetek, mert a különcök gótok, nemde?” De belül nem gót, ahogy a Kárhozottak Klubja többi tagja se az vagy emo a személyiségüket illető leírás alapján… Alexis jól fogalmazott, csak erőlködnek, hogy mások legyenek és fel akarják hozzá használni a stílusokra jellemző külsőt. Ezt bizonyítja például, hogy Lydia kiborult azon, hogy mit tenne az imidzsükkel, hogy Alexis Megan-nel lóg. Ha tényleg olyan szellemiségű lenne, mint amit megpróbált beadni, akkor magasról tenne rá, hogy „mi hogyan hat az imidzsükre”. Szerencsére a klub és Lydia is alig szerepeltek.
Megan-t már fentebb említettem. Tetszett, ahogy belefolyt a nyomozásba és ahogy ezáltal átléptek egy laza barátnőszerűségbe Alexis-vel. Mint ahogy a főszereplőnél írtam, jó csapatnak tartottam őket. Az a tipikus legjobb barátnő fajta karakter.
Carter semleges volt. A hozzá hasonló pasiszereplőket nem szeretem, így hiába volt megértő meg kedves Alexis-vel, nem kedveltem meg. A Kasey körüli események vitték a fő szálat, így az Alexis és Carter között kialakuló kapcsolat nem jutott fontosabb szerephez. Épp ezért nem is zavart annyira Carter.
A könyvtárosnőt meg Mary nénit a rövid szerepléseik alatt kedveltem :)
Összességében nagyon tetszett a könyv. Aki valamilyen „kiver tőle a víz” típusú, horrorisztikus történetre vágyik, annak valószínűleg nem fog tetszeni. Nem az a hú, de félelmetes könyv, amire a hátulján lévő „tizennégy éves kortól ajánljuk” szövegből is következtetni lehet. Kétségkívül van benne valami borzongató és
egy ideig biztosan nem szeretnék antik porcelánbabákat látni xD, de egyáltalán nem ijesztő. Így aki egy lassabban kibontakozó, de mégis izgalmas, lájtosabb szellemes sztorit szeretne, annak ajánlom.
Borító: 5/5- Képen nem adja vissza tökéletesen a külsejét, de nagyon szép. Sok rajta a kiemelkedő elem és illik a könyvhöz, mutatós *-*
Történet: 5/4,5
Kedvenc szereplők: Alexis, Megan
Legutáltabb szereplők: Kasey, Lydia
Kedvenc részek: az egész alapötlet és a szellem kilétének, illetve céljának felderítésére szolgáló részek ^-^
Mélypontok: a Kárhozottak Klubjának megalkotása. (Túl lapos? Általánosító? Előítéletes? Vagy felületes? Nem is tudom, hogy mi a megfelelő kifejezés rá.) Alexis anyjának a reagálása egy bizonyos félreérthető helyzetre.
Szerelmi szál: Összesen két „csókjelenet van”, ilyen szempontból egyáltalán nem korhatáros.
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. május 25., szerda

iZombie tv sorozat

Sziasztok! Ezúttal a The CW egyik viszonylag újnak számító fantasy sorozatáról hoztam egy véleményt. Az iZombie első évada 2014-ben startolt, idén pedig berendelték a harmadik évadot. A Rose McIver által megformált Liv Moore orvostanhallgató egy partin zombitámadásba keveredett, ami gyökeresen megváltoztatta a lány életét. A zombiléttel járó megpróbáltatások és az agyak iránt érzett éhség új, sokszor vicces helyzetekbe keveri Liv-et...
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-05-25 21:16:48
Az értékelésem

Megmondom őszintén, fenntartásokkal álltam neki a sorozat nézésének, ugyanis nem vagyok egy túl nagy zombirajongó. A démonokat, a vámpírokat, a vérfarkasokat,a földönkívülieket és az angyalokat bírom, de a zombikat nem. Ennek talán az az oka, hogy túlságosan le vannak általánosítva: mindegyikük lassú, nem gondolkoznak, csak bambán bámulnak és maguk elé kinyújtott kezekkel csoszognak, hogy elkapják az ebereket és aztán felfalják az agyukat. -.- De a plakátok megtetszettek és a The CW eddig nem okozott csalódást, a Rossz Csillagzat és a Vámpírnaplók is nagy kedvencem, így félretéve a zombikkal szemben tanúsított ellenszenvemet, belevágtam.
Meg kell mondani, hogy teljes mértékben pozitív csalódás volt ez a sorozat, hiába húzták le rengeteg oldalon. A zombiszál jól sikeredett, kiküszöbölték a készítők azokat az általánosításokat, amikkel problémám volt. Nem feltétlenül lesznek olyanok a zombik, mint ahogy az klasszikus értelemben ismert. Ha elegendő mennyiségű agyat fogyasztanak, akkor nem lesz belőlük lassú, buta zombi, néhány külsőséget leszámítva olyannak tűnnek, mint az emberek. Erre Liv is rögtön rájön ezért, hogy táplálékhoz jusson, elmegy dolgozni egy hullaházba. Ravi-nak, Liv főnökének egy idő után feltűnik, hogy el-eltünedeznek az agyak... Rájön Liv titkára, összebarátkozik a lánnyal és igyekszik keresni egy módot, hogy Liv újra ember legyen. Ez a lánynak a legfőbb vágya, ugyanis a támadás után eltávolodott a családjától és a barátjával Major-ral is különváltak. Az agyevés a probléma megoldásáig viszont hiába biztosít az emberekéhez hasonló képességeket, mellékhatásokkal jár. Ezek látomások formájában jelentkeznek a zombinál, emlékképeket lát az elhunyt agyából. Mivel a hullaházba került embereket meggyilkolták, ezért ezek az információk jelentősen előre vihetik az ügyükben tett nyomozást. Így lép a képbe Clive Babineux nyomozó. Liv médiumnak adja ki magát és úgy hint el dolgokat a látomásaiból. A rendőr eleinte megkérdőjelezi Liv képességeit, de ahogy együtt nyomoznak, kénytelen belátni, hogy a lány módszere igenis nagy segítség. Az agyevésnek kitérnék a másik mellékhatására is, ami rengeteg vicces szituációt okoz minden részben: az elhunyt személyiségjegyei közül átragad néhány a zombira. Legyen szó egy kleptomániás prostituáltról, egy csapodár művészről vagy egy hidegvérű gyilkosról, a villámcsapásszerűen beálló változások rendkívül nevetségesnek hatnak xD Talán ez a humorosság az egyik legnagyobb pozitívuma a sorozatnak, ezzel fogja meg a nézőt a legjobban. És ez bizonyítéka Rose McIver kirobbanó tehetségének, ugyanis minden részben más-más mentalitású karaktereket kell megformálnia. ^-^  
A részekben más-más gyilkosság után nyomozik Liv meg Clive, de emellett Liv zombivá alakulásáról is egyre több információ kerül a felszínre. Idővel előkerül a főhősnő átváltoztatója, Blaine is, akinek a felbukkanása több bonyodalmat és kérdést vet fel, mint amennyi választ ad.
A szereplők közül Liv-et nagyon megszerettem. :) Ez vonatkozik Ravi-ra és Clive-ra is. Liv lakótársa és legjobb barátnője, Blaine-nel együtt egyelőre semleges. Az egyedüli unszimpatikus karakter eddig Major. Olyan kis nyálas, lapos meg semmilyen... :/ Nem értem, hogy miért akarja Liv ennyire visszaszerezni... Elszántan szurkolok neki, hogy kikerüljön a képből xD
Az iZombie-vel kapcsolatban egyetlen negatívumként azt említeném, hogy Liv-et sokszor emozzák meg gótozzák, amikor ránéznek, pedig az öltözködése egyik stílusirányzatra se jellemző :/

Történet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
A színészek alakítása: 5/4,5
Kedvenc szereplő: Liv, Ravi és Clive
Legutáltabb szereplő: Major
Kedvenc részek: az agyevés miatt bekövetkező személyiségváltozások
Mélypontok: a fentebb említett alaptalan gótozás meg emozás, a Major-Liv szál
Összességében a kezdeti viszolygásom ellenére is, amit a zombik irányába tanúsítottam, rögtön megvett magának ez a sorozat. ^-^  Mindenképpen folyamatosan nézem majd :D Aki szeretne egy lájtos zombiszállal rendelkező, eszméletlenül vicces, de mégis izgalmas sztorit, annak mindenképpen ajánlom. :)))
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. május 23., hétfő

Colleen Hoover: Hopeless- Reménytelen (Hopeless 1)

Sziasztok! :) Tegnap befejeztem a második Rubin pöttyös könyvemet, íme az értékelésem.
 

Fülszöveg:
Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?
Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét.
A koránt sem szent Sky végzős középiskolásként találkozik Dean Holderrel – egy sráccal, aki nagy nőcsábász hírében áll. A fiú már a legelső találkozás alkalmával rabul ejti a szívét, ugyanakkor félelmet is kelt benne. A múltjára emlékezteti Sky-t, aki hosszú időn át próbálta eltemetni magában a történteket. Eldönti, hogy távol tartja magát a fiútól, de annak kitartása és ellenállhatatlan mosolya hamar semmivé foszlatja az elhatározását. Dean azonban maga is nyomasztó emlékeket őrizget. Amikor ezekről tudomást szerez, az visszavonhatatlanul megváltoztatja Sky-t, talán örökre szétrombolva lelkében a bizalom érzését.
A múlt mindkettőjükön mély sebeket ejtett, melyek csak akkor gyógyulhatnak be, ha bátran szembe tudnak nézni a történtekkel. Az őszinteség az egyetlen út, hogy végre szabadon, korlátok nélkül éljenek és szeressenek. A Reménytelen egy olyan regény, amitől eláll a lélegzeted. Elvarázsol, magával ragad, transzba ejt. Készülj fel, hogy újra átéld az első szerelmet…
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-05-23 12:51:19
A molyon meg különböző blogokon kismilliószor szembe jött már velem ez a regény, de sokáig nem akartam vele foglalkozni. Úgy voltam vele, ez nem az én világom, biztos nagyon csöpögős, ha már a borítóra is rányomják, hogy „kell zsebkendő, mert garantáltan sírni fogsz rajta” és egy idő után zavart is, hogy mindenhol belé futottam. Egy kihívásnál viszont „belebotlottam” Dean-be és elkezdte felkelteni az érdeklődésemet, ahogy a történet is. Már bánom, hogy ilyen sokáig nem foglalkoztam vele, mert imádtam *-* Az első sorától az utolsóig. Az első felénél, amikor még „könnyedebb” volt a sztori, rengeteget nevettem
és sírtam a nevetéstől, méghozzá iszonyatosan hangosan. :D A komolyabb részeknél a borítón lévő „jelzés” ellenére nem sírtam, izgatottan és néha bosszankodva vártam, hogy mi fog történni. Azt, hogy mi történt Sky-jal már az elején sejtettem, mégis nagyot csapott, amikor kiderült. Szintén hasonlóan jártam azzal, hogy John-nak mi köze van Karen-hez meg Less-hez, illetve, Az írónő egy igencsak NA-ba illő, mélyebb témát fejteget, de mégsem lett elkeserítő hangulata a könyvnek. Colleen remekül egyensúlyozott a vicces és a komorabb részek között, egy élmény volt :) Alig várom, hogy elolvashassam az egészet Dean Holder szemszögéből is ^^
Sky-t az elején nem kedveltem. Szerettem a fejében lenni, mert nagyon gördülékenyek és poénosak a gondolatai. De pár tetténél erősen ráncoltam a homlokomat. Gondoltam, hogy lehet valami mélyebb oka annak, amit a srácokkal csinál, de miután rájöttem arra a mélyebb okra, akkor sem értettem meg jobban. Ha nem érez semmit és határozottan unja a dolgot, akkor miért hagyja, hogy tapogassák meg nyalogassák? O_o Miután meg rádöbbent, hogy Holder vált ki belőle érzelmeket, akkor miért hagyta Grayson-nak, hogy az előbb említett tapogatós-nyalogatós show-t megcsinálja rajta? Másik ilyen felfoghatatlan ügy volt a szekrénye, illetve az arra ragasztott cetlik. Az kifejezetten tetszett benne, ahogy a pénzre reagált, de a sértések bejavítása viszont nem. Ezek nagyon az eleje felé voltak, a belőlük adódó ellenszenvem meg, ahogy haladtam az olvasással, egyre jobban elhalványodott. A regény fele körül már nagyon megkedveltem a csajt :) Miután meg lehullott a lepel a múltjáról, akkor nagyon sajnáltam :/ És rendkívül erős, hogy így összeszedte magát, amiben persze Holder-nek is nagy szerepe volt. Továbbá az olvasós oldala is nagyon tetszett :)
Six ezzel az „úgy váltogatom a pasikat, mint a zoknikat” mentalitásával ellenszenves volt. Néhány beszólásán jót nevettem, a dilis SMS-in meg egyenesen pukkadoztam, de nem sikerült megszeretnem :/ Közötte meg Sky között ezt a folyamatos r*bancozást sem tudtam mire vélni. Az ember nem mond ilyet a legjobb barátnőjének még viccből sem és főleg nem ilyen gyakran! >.< Erről a Bajos csajok c. film ugrott be, ahol azt mondta az egyik tanárnő, hogy „ha ti lányok is folyamatosan ilyeneket vágtok egymás fejéhez, akkor előbb-utóbb a fiúk is feljogosítva érzik majd magukat, hogy ezt csinálják” Az ilyen típusú beköpések meg értelemszerűen rosszul estek mindkettőjüknek… Aranyos volt tőle, hogy vett Sky-nak egy mobilt meg a csokikat és, hogy átjárhatott hozzá tévézni, de igazából örültem, hogy nem szerepelt túl sokat :/
Karen szimpatikus volt, bár nem nagyon értettem, hogy miért utálja ennyire a tévét, a mobilokat és a hasonló kütyüket. Később persze ez is értelmet nyert, mint ahogy sok minden a viselkedésével kapcsolatosan. Amikor jelen volt, mindig jó fej volt Sky-jal, épp ezért volt fura, amit azelőtt csinált, hogy Sky meg Holder összepakoltak. Ha már sejtette, hogy a titok egy részére rájöttek, akkor ésszerűbb lett volna elmondani és sok fölös idegeskedés meg van spórolva…. De azok után, amin ő is keresztül ment végül is, nem csoda, hogy nem gondolta azt ott teljesen végig és csak az lebegett előtte, hogy megvédje Sky-t. Nagyon becsülendő benne az, amit Sky-ért tett, hogy örökbe fogadta és ezzel megmentette. :)
Breckin-t, azaz Sky legeslegjobb öribariját a világon azonnal megszerettem :D Tipikusan a legjobb barát forma karakter., nagyon tetszett a stílusa és a beköpései. És nála is nagy pozitívum a sziporkázó személyiségén kívül, hogy szeret olvasni. Az ajándékához, az e-book olvasóhoz kapcsolódó részeket nagyon szerettem :)
John..John… John… Nem is tudom, mit mondjak rólad… Vagyis igazából tudom. Csak ha azt úgy, ahogy gondolom, leírnám, akkor elijesztenék pár olvasót valószínűleg meg letiltanának a molyról xD Így a Maddox fiúk-féle fogalmazásmódot félretéve, leegyszerűsítve: a pali beteg, NEM NORMÁLIS. -.- Egy igazi undorító figura és még gyáva is, felfordul tőle a gyomrom. A három érintett személy éveken át viselte az ő háborodott agyának a következményeit, egyikük olyan szintre jutott, hogy inkább nem kínlódott tovább, ő meg még megpróbálja sajnáltatni magát?! Ahhoz képest, amit okozott, három embert tönkretett, nagyon enyhén úszta meg. A két kislány meg a húga éveken át szenvednek, ő meg pár perc alatt, egy ravasz meghúzás alatt megszabadult az egésztől… Legalább eltűnt a színről és nem okozott még több bajt a távozási formájával Sky-nak meg Holder-nek.
Ha már ennyit emlegettem, akkor rá is térnék Dean Holder-re. (Eddig amúgy még egy könyvben sem olvastam olyat, hogy a srácot a vezetéknevén szólítják, ezért kellett egy kis idő, mire megszoktam, hogy Holder-nek nevezik.
Főleg azért, mert a Dean név nagyon tetszik xD. ) A fentebb megemlített kihívásban szerepeltek után nagy reményeket fűztem hozzá. Az első benyomással be is váltotta, utána viszont tartottam tőle, hogy nem fogom kedvelni. Furcsa volt ez a fene nagy közvetlenség ilyen hamar a részéről, hogy rögtön felajánlotta a futásos dolgot O_o Később belőle is előjöttek azok a tulajdonságok, amiket az eddig megszeretett könyves pasikban bírtam *-* Tetszett, ahogy csipkelődtek Sky-jal, tetszett az eszmecseréje Mr Mulligan-nel, jókat nevettem az egóromboló SMS-ein. xD A néha-néha jelentkező furcsább viselkedése annyira nem tűnt nekem erősnek, sok korábban megismert szereplőhöz mérve egyáltalán nem szeszélyes. Csak az igaz rá, amit Sky is említett, heves és szenvedélyes. Végig érződött, hogy mennyire fontos neki a húga meg Sky. Aki pedig beszólt neki Lesslie miatt, az elszégyellheti magát -.- A tetkómániám ismét felszínre tört, így az a felirat is nagy pluszpont volt, bármennyire is elkeserítő a története :/ A regény első, viccesebb felében megismertem egy rosszfiút, akiből előjött a gondoskodóbb oldala, amikor arra volt szükség a Hopeless második, komolyabb részében. Igyekezett mindent megtenni annak érdekében, hogy Sky-nak jó legyen, bármekkora őrültségnek is tartott egy-két ötletet, végig megértő volt vele. Ő maga is jól elviccelődött vele, hogy „mekkora papucs lett belőle” xD
Borító: 5/5- Nagyon szép, illik a sztorihoz, bár azt nem olvastam sehol, hogy Sky-nak lenne piercing-je.
Történet: 5/5
Kedvenc szereplők: Dean Holder, Sky, Breckin
Legutáltabb szereplők: John, Grasyson
Kedvenc részek: az SMS-ek és az azokhoz kapcsolódó vicces/kínos pillanatok, amikor Holder meg Sky együtt olvastak, Breckin és a könyvolvasó, a szójátékok, a bolhapiacról beszerzett „kincs”.
Mélypontok: Six meg Sky között ez a fura „becézés”. John tettei és az, hogy ilyen könnyen megúszta őket. Sky fogadtatása az iskolában és a Holder előtti srácokra vonatkozó dolog.
Szerelmi szál: New Adult könyv és Sky-nál ez az első alkalom, hogy vonzódik egy sráchoz. Fentebb ecseteltem Holder hevességét is… 16-os karika. :)
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. május 21., szombat

Book Tag: A könyvmolyok problémái (Book Tag #1)

Sziasztok Virág_Blogger kihívásának a hatására- még egyszer köszönöm a témához kapcsolódó magyarázatot- most egy film/sorozat/könyv értékelése helyett kipróbálok valami újat és meghoztam a Goodbye Agony első ún. "Book Tag"-t a könyvmolyok problémáiról. Mindenki tudja, hogy nem erősségeim a nagy felvezetések, így nem is ragozom tovább. Rátérek a kérdésekre:


created by HunHowrse Layout Generator on 2016-05-21 16:40:54
1.) Van kismillió olvasatlan könyved. Hogyan döntöd el, melyiket olvasod legközelebb?
Legtöbbször gőzerővel fogyasztom a kis drágáimat, így nem nagyon fenyeget a felhalmozódás veszélye. Ha mégis, találomra, hogy éppen melyik sztorihoz lenne jobban hangulatom. Van viszont egy szempontom, amihez ragaszkodok. Nem olvasok egymás után két ugyanolyan műfajú könyvet, hogy "fenntartsam a változatosságot". Disztópiáknál sosem követi egyik a másikat, romantikusoknál se nagyon. Egyedül az urban fantasy-knál szoktam máshogy tenni (normál esetben).
2.) Már elolvastad egy könyvnek több, mint a felét, de nem tetszik. Folytatod vagy abbahagyod?
Ilyen szerencsére nem szokott előfordulni, mert néhány kivételes esetet leszámítva nagy kutatást végzek egy könyvről,(kritikák és idézetek olvasása ezerrel) mielőtt megveszem. Ennek a módszernek köszönhetően a legtöbb könyvem végül 5 vagy 4,5 csillagot kapott. Amik meg nem tetszettek annyira, azok sem estek 4 csillag alá. De ha nem is tetszik annyira, akkor is befejezem, maximum átnagyolva, mint a Bosszú prádát viselt, ha nagyon vészes a helyzet. Ha egy szereplő vagy egy fordulat nagyon idegesít,(ez gyakrabban esik meg) akkor igyekszek azon a részen gyorsabban túlesni, de a Prádás esetet leszámítva mindig rendesen befejezem a regényt.
3.) Közeledik az év vége és még mindig nagyon távol vagy az olvasási listád teljesítésétől. Mit teszel?
Nem szoktam évekre vonatkozóan listát állítani. Egyfajta lista van: amit el szeretnék olvasni. Van, amit sürgősebben, van, amit nem annyira sürgősen. De nem kötöm magam időhöz.
4.)Egy könyvsorozatnak, amit imádsz, nem egyeznek a borítói. Hogyan kezeled?
A legnagyobb kedvenceimmel szerencsére ilyen még nem volt. Bár arra nulla az esély, hogy Az 5. hullám második részéből csinálnak filmet, mire elkezdem olvasni a Végtelen tenger c. kötetét... xD Így annál bele fogok esni ebbe. Elviselem/megszokom mást nem nagyon tudok csinálni. A Végzet Ereklyéinél az első rész filmesben van meg, a másik kettő meg eredetiben. Cassie könyveinél most jelengetnek meg új borítóval. Azoknál majd igyekszek az eredetiket begyűjteni A végzet ereklyéi és a Pokoli szerkezetek többi részénél is, mert mindkettőnél jobban tetszik az eredeti. Alapjáraton nem törekszem egyezőségre. Ha van választási lehetőség, akkor persze a mutatósabb borító mellett döntök. Egyedül ahhoz ragaszkodok, hogy ha nem muszáj, akkor nem kemény fedeles mellett döntök. A puha kötésűek jobban kézre esnek nekem és nagyon csúf dolgokat tudok művelni szegény védőborítókkal xD
5.) Minden ismerősöd imád egy könyvet, amit te gyűlölsz. Kivel beszéled meg, aki szerinted a te oldaladra állna?Ilyen esetekben nem feltétlen keresek olyat, aki ismeri a könyvet és egyetért velem, csak egyszerűen elmondom/leírom, amit gondolok. Tudom, hogy aki szereti, az ragaszkodik a véleményéhez (ahogy én is az enyémhez), de a regénnyel vagy a szereplőkkel kapcsolatos ellenérzéseimet kifejtem.
6.) Nyilvános helyen olvasol és nagyon felzaklat egy könyv. Annyira, hogy sírni kezdesz. Mit kezdesz magaddal?
Ritkán jutok sírós szintre és nem nagyon olvasok nyilvános helyen. Egyrészt kényelmesebb érzés a többi könyvem között vagy az új törzshelyemen, vagyis a nappaliban a fotelban és így el is kerülöm az ilyen eseteket. Legutóbb A tenger boszorkányában kiakadtam kissé Tane-n, így jól jöttek az olvasási szokásaim. Másrészt, amikor az iskolában olvastam, pár osztálytársamnak volt az a hülye szokása, hogy megálltak mögöttem és elkezdték hangosan felolvasni a szöveget. Ezzel alapból is fel lehet húzni és New Adult könyvnél még kínos is, ha rossz jelenetet kapnak el... xD De visszatérve az alap kérdésre, ha mégis ilyen lenne, nem foglalkoznék azzal, hogy mit gondolnak és gyorsan összekapnám magam.
7.) Egy könyvnek, amit nagyon szeretsz, most jön ki a folytatása, de te már nem emlékszel egészen az előző részre/részekre. Mit teszel, újraolvasod az előző részt/részeket, vagy keresel róla egy összefoglalót a neten, vagy kihagyod az olvasást, bestresszelsz... stb?Nagyon szeretem?? Akkor mégis hogyan történhet meg az, hogy elfelejtem?? Minden részlet természetesen nem maradhat meg. Ha pont egy ilyenre visszavezetve történik valami fontos, akkor meg úgy is újból megmagyarázzák az új részben, ha meg véletlenül nem teszik, akkor meg igyekszek kitotózni, hogy mi volt.
8.) Nem akarod kölcsönadni a könyveidet senkinek. Hogyan utasítod rendre udvariasan azt, aki mégis kölcsön akar tőled kérni egyet? Egyszerűen megmondom neki, hogy nem szokásom és nem is lesz kölcsönadogatni a könyveimet.  Eddig egy barátnőm volt, akiről tudtam, hogy tényleg vigyáz rá, hogyan fogja és odaadtam a Touch-t az iskolában, de mire hazamentünk már vissza is adta. Ha teljes egy napra is odaadnám valakinek, akkor végig azon idegeskednék, hogy "akkor most vajon mi lehet a könyvemmel".
9.) A hónapban már öt könyvnek kezdtél neki, és egyiket sem fejezted be. Hogyan jutsz túl ezen az olvasási válságon?Ezt az olvasási válságot eddig még nem tapasztaltam. Ha úgy érzem, hogy nincs kedvem olvasni, akkor nem kezdek bele a könyvbe addig, ameddig nem érzem az ellenkezőjét. Néha kezdek bele több könyvbe. Azok az esetek is úgy történnek, hogy elkezdek egyet, csak közben kapok/veszek még és nem bírom megállni, hogy belekezdjek. De olyan nincs, hogy pl. elkezdem az Opált, félbehagyom és olvasom a Részben embert, aztán a Részben emberben Madison kikerget a világból a hülyeségeiből és nekiugrok a Hopeless-nek.
10.) Nagyon sok könyv jelenik meg mostanában, ami érdekel, és majd meghalsz, hogy olvashasd. Mit csinálsz? Hányat veszel meg ezek közül?A lehetőségekhez mérten minél többet természetesen :D Előbb vagy utóbb úgy is mindet megszerzem :) Általában kettesével vagy hármasával veszek könyvet.
11.) Végre sikerül megvenned a könyveket, amiket nagyon szerettél volna és alig várod, hogy olvasd őket... de meddig hevernek a könyvespolcodon mielőtt ténylegesen elolvasnád őket?
Attól függ, hogy mennyi "régebbi" könyvem van. Ha nincs egy sem, akkor az 1.) kérdésben leírtak alapján haladok velük. Ha pedig vannak, akkor "keverve" olvasom a régebbiekkel, "egy régi, egy új" alapon nehogy hanyagolódjanak. Ilyenkor a készletem újratöltési és az én olvasási sebességéhez mérten ücsörögnek a polcaimon. Ez az időtartam takarhat napokat, heteket vagy akár hónapokat is.

Ennyi lett volna a Book Tag.  Az első ilyenemhez mérten igyekeztem nem túlbonyolítani a helyzetet. :D Hogyha szeretnétek még, hogy ilyen legyen, akkor a molyon vagy itt jelezzétek.
[A kérdések forrása]
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. május 18., szerda

Kendall Kulper: Salt & Storm- A tenger boszorkánya (A tenger boszorkánya 1)

Sziasztok! ^-^ Ezennel bemutatom Kendall Kulper nemrég megjelent, első regényét.

Fülszöveg:

Egy elsöprő erejű történelmi romantikus történet, amely során egy boszorkány előre látja meggyilkolását, és egyetlen egy fiú van, aki segíthet neki megváltoztatni a jövőt.
A 16 éves Avery Roe el akarja foglalni jogos helyét Prince Island-en, bűbájai segítségével boszorkányként ő védené meg a sziget bálnavadászait a tengeren, édesanyja viszont arra kényszerítené, hogy a mindig jó jellemű és tiszteletreméltó, ámde varázstalan világban éljen. Amikor Avery egy álmában meglátja saját halálát, tudja, hogy fogytán van az ideje, fel kell fedeznie varázserejét és meg kell mentenie saját életét.
Avery nem várt szövetségesre lel a tetovált fiúban, Tane-ben, a tengerészben, akinek megvan saját, különleges varázsereje, amely oly módon segíti a lányt, ahogyan sosem várta volna. Boszorkánnyá válása talán megakadályozhatja halálát, azonban a lány rájön, hogy varázsereje olyan áldozatot követel, amire sosem volt felkészülve.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-05-18 18:26:02
Ennyire élesen ritkán fordul velem elő, de amint először megláttam a regényt, rögtön szerelmes lettem a borítójába és elfogott az érzés, hogy „ezt mindenképpen el kell olvasom”. *-* Ezt tovább fokozta a fülszövege, alig vártam, hogy legyen a boltokban. :) Nagyon gyorsan haladtam vele, beszippantott. A természetfeletti szál érdekes és mivel szép lassan bontakozik ki, ezért rejtélyes is. Tetszett, hogy bár a Roe boszorkányok hasonlítanak egymásra, mégis az egyedi adottságaik miatt különbözőek, különlegesek. A legtöbb dolog korhűre sikeredett,a bálnavadászat világa is jól meg lett jelenítve.
bár Avery-hez hasonlóan én is szeretem a bálnákat, így nem tudtam akkora hősre tekinteni a vadászokra, mint a többi ember. Külön tetszett az a pár oldal, ahol az írónő a korra meg az apró részletekre vonatkozó információkat ecsetelte végén ^^ Avery otthonáról, a Prince-szigetről szóló leírások gyönyörűek. Csak úgy, mint a belső borító, a fejezetek díszítése és a három fő rész alatt található ábrák. ^^ A történet fordulatokban gazdag volt, bár egy ponton kissé szadistának éreztem az írónőt :/
Avery eleinte eléggé szeleburdi volt,
szinte láttam magam előtt, ahogy toporzékol mérgébena karaktere a regény alatt sokat fejlődött. Határozott, elszánt személyiség a Roe család legfiatalabb tagja, ami tetszett benne. Az első fő rész alatt szinte csak végig a céljára összpontosított, hogy átvegye a nagyanyja helyét és boszorkánnyá váljon. Átlagban nem szeretek a múltban olvasni, mert a régebbi korokra jellemző,visszamaradott gondolkodásmód könnyen ki tud hozni a sodromból. Avery egy nagyon szabad szellemű, vadócosabb lány, ezért az 1860-as éveknek ez az árnyoldala nem érződött élesen. Legalábbis az ő részéről. Mint ahogy említettem, minden felmenőjének megvan a maga képessége, az Avery-é is kellően különleges lett. És bár többször említette, hogy a jelentésük elől nem lehet menekülni, mégis végig bíztam néhány kiskapu felbukkanásában. Tetszett, ahogy a mágikus szál kibontakozásához hasonlóan, szép lassan közeledtek egymáshoz Tane-vel. Érződött, hogy mennyire szoros kapcsolat alakult ki közöttük. Folyamatosan érződött, hogy mennyire imádja a szigetét, egy idő után viszont nem értettem, hogy miért akarna maradni. Főleg azok után, amit a sziget lakói tettek vele…
Avery valódi és fogadott családját sem értettem, mindannyian ellenszenvesek voltak, egytől-egyig.
Az anyját, Essie-t a könyv nagy részében utáltam. Miért nem mondta el a lányának, hogy hogyan működnek a dolgok és, hogy mit miért csinált? Avery nézőpontjából tényleg nem volt semmi logikája a viselkedésének.>-< Annak, hogy már mennyire beteges szinten rá akarta erőltetni a lányára ezt a kifinomult úri hölgy életet a kis kerti partikkal meg rózsaszín virágokkal… Nem igaz, hogy nem látta, hiába töri magát, Avery-nek az ő be nem teljesült vágyai nem jönnek be. Már idegesítő volt, hogy ennyire nem akar tudomást venni róla, hogyan érez a lánya. Az az említett földhöz ragadt gondolkozás neki köszönhetően került képbe… És amikor már azt hittem, hogy a kedves mama rosszabb nem lehet, felkerült a szokásos, férjhez-adunk-valakihez-akit-nem-is-ismersz téma is a részéről. A végén próbálta az írónő jobb színben feltüntetni, nem sikerült. Ha titokban ennyire oda volt a lányáért, akkor miért nem mutatta ki négy év alatt egyszer se?
Amúgy ez a gyerekem a szerelemem téma már az American Horror Story: Hotel-jében is sánított nekem.
A férjének a gyerekei, ahogy a barátaik is, mind szörnyűek. A kedves lelkész úr meg bazi nagy álszent. A feleségének panaszkodott, mennyi baj van Avery-vel meg, hogy igazán megtanulhatna már viselkedni, amikor a kedves gyerkőcei meg kövekkel dobálják szerencsétlen lányt? O_o Ilyen estben úgy kellett volna hallgatnia, mint egy kőszobornak. Meg tudta, hogy a feleségének van egy hamarosan kamaszodó lánya, amikor elvette, így nem érhették volna meglepetésként az olyan ügyek, amiken kiakadt. Azt se értettem, hogy Avery anyja miért nem szól egy szót sem az ellen, ahogy a két gyerek bánik az övével.
Avery nagyanyja, Jennie Roe a regény nagy részében csak a lány visszaemlékezései alkalmával szerepelt. Ezek a múltan játszódó jelenetek is sok pluszt adtak a regényhez. A főhősnő egy erős, okos és végtelenül szeretetteljes nőként festette le nagy részben és így is gondolt rá. A nagyi pozitív tulajdonságaiba vetett hitem már akkor meginogott, amikor egy visszaemlékezésben Avery lába beszorult a sziklákhoz és segítséget kért, a nagyi meg valami olyasmit mondott, hogy akkor húzza ki magát. Az, ahogy Avery-t fogadta a visszatérésekor durva volt. :/ Én is arra számítottam, hogy legalább megpróbál segíteni neki.
A szigetlakók 99%-a minden szépítés nélkül idióta. A Roe család kimondhatatlan mértékekben könnyített az életükön, óriási „kényelemhez” juttatta őket erre így hálálják meg… Egyedül Tommy és az a két személy volt közülük normális, akik segíteni akartak Avery-n. Ha már így alakultak a dolgok, akkor józan paraszti ésszel nem arra kellene fordítani az energiákat, hogy megoldást találjanak az új felállásra?
A csempészt, azaz Mal-t nagyon bírtam ^^ Hosszú ideig azt hittem, hogy másmilyen köze van Avery-hez meg az anyjához és hiába mondta az ellenkezőjét… még mindig úgy érzem, hogy benne van a pakliban, esetleg jó a sejtésem, csak később derül ki. Tetszett a stílusa, jók voltak a beszólásai és jól átlátta, hogy mit és hogyan kellene csinálniuk a sziget lakóinak. :)
Van egy enyhe tetkó-mániám ezért Tane alapból egész jól indult nálam :D Nem tipikusan az a fajta vagány pasiszereplő, akiket szeretni szoktam, de kedveltem. Tetszett ahogyan fel lett építve a népe mágiájához kötött szál. :) Szívesen olvastam volna arról még több részletet. Avery-vel a „tesztelése” miatt nem alakult felhőtlenül a kapcsolatuk, de lassan összecsiszolódtak. Egyedül nála éreztem úgy, hogy igazán törődik a főhősnővel. Segített neki az anyja átkával, elkísérte a nagyanyjához és kedves nagyival ellentétben, igazából agyalt rajta, hogyan lehetne megoldani Avery álmos problémáját. A rajzairól készült leírásokat imádtam *-* Amikor a vége felé Avery megijedt, hogy ő is ellene fordult, gondoltam, hogy valami ilyesmi áll a háttérben, nem okozott csalódást :) Viszont az, ahogyan az ő szála végződött durva mélypont lett…:/ Az írónő szadista hajlamai itt fogalmazódtak meg bennem. Totálisan feleslegesnek találtam, hogy így alakuljanak közte meg Avery között a dolgok. >.< Végig reménykedtem, hogy esetleg majd a fennmaradó oldalakon változik ez… És még a következő részekben is meg van rá talán az esély, hogy megtörténjen a változás… Emiatt az egyetlen fordulat miatt vonok le fél csillagot.
A Tane-s ügy ellenére is kíváncsi vagyok, hogy mi fog történni a következő kötetben :)
Borító: 5/5*- Ahogy a legelején is írtam, elképesztően néz ki *o*
Történet: 5/4,5
Kedvenc szereplők: Avery, Tane, Mal
Legutáltabb szereplők: Essie, Jennie, a lelkész és Frank.
Kedvenc részek: amikor Avery tetoválást kapott, a Tane mágiájáról szóló részek, a rajzok, amikor Avery visszaemlékezik a csőrökre. :D
Mélypontok: Jennie, Essie és a szigetlakók viselkedése, a Tane-vel kapcsolatos fordulat, az, hogy Avery ennyire nem akarta otthagyni a szigetet
Szerelmi szál: Óva intik Avery-t Tane-től és az idegen mágiájától, így még jobban erősödnek a szikrák… Ezen kívül nagyon aranyosak együtt, minden marad a YA kereteiben.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. május 17., kedd

Stephenie Meyer: Twilight- Alkonyat (Twilight saga 1)

Sziasztok! A legújabb írásomat Stephenie Meyer: Twilight sorozatának az első részéről hoztam. Twilight fanok körében valószínűleg nem lesz népszerű.

Fülszöveg:

Mersz szeretni? Az életed árán is? Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a „mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik…

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-05-17 16:11:21
11-12 évesen egyszerűen bolondultam az egész sorozatért, lenyűgözött a világa és ez volt az első YA fantasy könyvem. De utána találkoztam jobban kidolgozott természetfeletti szállal, érdekesebben, valóságosabbnak tűnő, sistergősebben megírt szerelmi szállal, összetettebb, talpraesettebb, erős karakterekkel és már az egész nem tűnt annyira csodálatosnak. Már akkor is voltak olyan dolgok, amik nem voltak túlzottan ínyemre, de ez csak fokozódott azóta. Pár hónapja néztem egy kicsit a filmet és már egyenesen idegesítettek a szereplők, meg az egész -.-
Az alapötlet viszonylag jó, de a szereplők többsége- tisztelet a kivételnek, vagyis Alice-nek- ellenszenves és túl sablonos. A fent említett korosztálynak jó, hogy nem egy véres-vámpíros történetről van szó,de az idősebbeknek már túl „mese” a természetfeletti szál. Lassan indul be és a végére lesz izgalmas, de az sem tart sokáig.
Bella…Bella…Bella… A könyvben egyértelműen közelibbnek éreztem, mint a filmben, de ez nem pozitívum. Itt még idegesítőbb volt. Szörnyű, hogy mennyire nem bír a sarkára állni, kinyitni a száját vagy egy épkézláb cselekedetet összehozni. Egyszerűen fogalmazva idétlen és nem könnyű azonosulni vele. Lejött teljesen, hogy Edward neki az Isten, de azért nem kellene annyira magasztalnia… Végül is egykor ő is egy ugyanolyan ember volt, mint az ismerősei- direkt nem barátokat írtam-, akikkel nem nagyon törődik normálisan és ő. Sokan nagyon örülnének neki, ha ennyire kedvesen fogadnák egy új helyen, de úgy tűnt, hogy Bellát inkább csak idegesíti, hogy normálisan viselkednek vele… Meg egyáltalán nem volt hihető, ahogy arra reagált, hogy Edward vámpír. Nem mondom, hogy sikítva kellett volna menekülnie, de azért ennyire közömbösen sem kellett volna fogadnia a hírt. Kb. annyi volt a reakciója, mintha Edward-ról az derült volna ki, hogy nem szereti a főzeléket. Ha még valamilyen nagy természetfeletti vagy fantasy-könyv fanatikus lett volna, akkor hihetőbbnek tűnt volna, hogy nem érte akkora sokként a hír vagy nem ijesztette meg, de így…. Az sem tetszett, ahogy Jacob-ot faggatta Cullen-ékről, szerencsétlen rajongása csak ki lett használva. Egy okos szereplőnek lett beállítva, de a tettei ezt nem nagyon igazolták. Egy igazi áldozati bárány karakter, akit próbálnak védeni, pedig sokkal könnyebb lenne hagyni a fenébe…

Edward Cullen…. Ő az a pasiszereplő, akit az én meglátásom szerint lehetetlen nem utálni. Az egész annyira semmilyen… Le van írva, hogy milyen csodálatos, emberi ésszel felfoghatatlanul tökéletes, de mégis olyan lapos… Minden próbálkozás ellenére  nem jött át, hogy ő annyival jobb lenne, mint bárki, akivel összefutsz a könyvesboltba menet. Vele együtt rátérnék a vámpírszálra. Túl meseszerű, a csillogós ügy még hellyel-közzel belefért, kell valami egyedi alapon. De, hogy se a karó se, semmi nem hat rájuk csak a tűz, az valószerűtlen. A különleges adottságok viszont tetszettek. :) Az emberbarátság annál inkább nem. Folyamatosan csak az jött Edward részéről, hogy mennyire csábítja Bella vére, de mégsem öli meg, mert „ő emberbarát, mintavámpír”. Ezt a kategóriát nagyon nem szeretem! Ha már vámpír, akkor legyen igazi vámpír! Igazi vámpír alatt meg olyanokat értek, mint Damon Salvatore, Klaus Mikaelson vagy Lestat! Sokkal nagyobb szám lett volna, ha egy hozzájuk hasonló, „véresebb” vámpír áll ellen a vérnek, mert megszereti a lányt. Egy ilyen kis szelíd példánytól, mint Edward, viszont nem nagy só. Még sosem találkoztam ennyire bosszantó pasiszereplővel >.<! Teljesen felfoghatatlan volt, hogy mire fel van Bella részéről ez a beteges rajongás az irányába. Meg hiába bizonygatja Edward: Nem szereti annyira. Akkor átváltoztatta volna, hogy ne kerüljön ennyi veszélybe Bella, illetve Edward családja. Akik szintén elvileg nagyon fontosak neki. Ha pedig tényleg azok lennének, akkor nem hozna ilyen veszélyt a fejükre.
Cullen-éken érződik, hogy összetartóak. Esme meg Alice aranyosak, őket sikerült megkedvelnem. Illetve Alice adottsága és háttértörténete is érdekes. Emett, Jasper meg Rosalie egyelőre csak úgy voltak, az utóbbiról a szépségén meg az undokságán kívül semmit se lehetett megtudni. Carlisle meg a családfő, aki összetartja a csapatot és csitítgatja a kedélyeket.
Elméletileg nincsen felső korhatára a könyvnek, de szerintem van. A kisebbeket, meg akik nem olvastak másmilyen hasonló műfajú regényeket, azokat lenyűgözi. De aki már olvasott „erősebb” könyveket, azoknak szerintem nem az igazi….
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Robert Louis Stevenson: The Strange Case of Dr. Jekyll and Mr. Hyde- Dr. Jeklyll és Mr. Hyde különös esete

Sziasztok! :) A műfaja egyik legnagyobb klasszikusáról, Dr. Jekyll és Mr. Hyde történetéről hoztam egy bejegyzést.

,,Fülszöveg":

Az először 1886-ban megjelent Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete – a három évvel korábban publikált ifjúsági kalandregény, A kincses sziget mellett – Robert Louis Stevenson (1850-1894) legismertebb műve. Az önmagán kísérletező orvosról és az általa létrehozott második – gonosz – énjéről szóló rémtörténet azon túl, hogy rendkívül izgalmas olvasmány, nagyon fontos és érdekes kérdéseket is felvet az orvosok – vagy általánosabban a tudósok és feltalálók – felelősségével, illetve az ember kettős természetével kapcsolatban. Stevenson e kisregénye igazi csemege azok számára, akik többre vágynak a ma oly divatos – gyakran rémesen bugyuta – horrortörténeteknél.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-05-17 16:03:50
Igyekszek kivételesen rövidre fogni,aki olvasott már korábban tőlem értékelést az tudja, hogy egy kisregénnyi szöveg legépelése előtt nem lehet lelőni. Szóval az olvasás kezdése előtt voltak fenntartásaim. Végül is ez egy horror, egy „igazi klasszikus”. Lehet, hogy sokan megijedtek ettől a kifejezéstől, de a gyengébb idegzetűeknek sem kell tartaniuk semmitől.
Egyáltalán nem durva, ennél húszezerszer vészesebb filmeket nézek a vaksötétben rezzenéstelen arccal.De visszatérnék a könyvre:Amikor végre megérkezett a megrendelt példány rögtön nekiültem és 1 óra alatt végig is rágtam magam rajta. Párszor a régies szövegezés miatt vissza kellett ugranom egy-egy sort, de belefért a fenti időbe. Nagyon jól bemutatja az emberi kettősséget, a kellő időben felpörögnek az események. Akkora meglepetés nem ért, ugyanis ez tényleg egy akkora klasszikus, hogy szinte mindenkinek van róla bizonyos fogalma, hogy mi játszódik le benne. Ettől függetlenül mégis végigizgultam a történéseket és élveztem, teljesen megértettem Utterson-t, hogy aggódik a barátja miatt. Ha körülöttem történne ilyen, biztos, hogy ki szeretném deríteni, hogy mi áll a dolgok hátterében. Az író egy zseni, hogy egy ilyen történetet talált ki, minden a helyén volt benne, a végén pontos magyarázatot is lehetett kapni az üggyel kapcsolatban a két levélből :)
A fordítással kapcsolatban észrevettem viszont egy apróságot, Dr. Jekyll keresztneve néhány helyen „Harry” másutt meg „Henry”. Hiába tudtam, hogy kiről van szó, de azért egy idő után zavaró volt ennek a váltakozása.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. május 9., hétfő

Katie McGarry: Pushing the limits- Feszülő húr (Feszülő húr 1)

Sziasztok! A legújabb bejegyzésemben Noah és Echo történetét véleményezem :)

Fülszöveg:

ANNYIRA ELLENTÉTESEK…
ÉS MÉGIS MILYEN ÖSSZEILLŐK!

Senki sem tudja, mi történt aznap éjjel Echo Emersonnal, amikor a menő fiúval járó népszerű lányból pletykák tárgya, kirekesztett lett, karján hátborzongató sebhelyekkel. Még Echo sem emlékszik a teljes igazságra.
Amikor aztán berobban az életébe Noah Hutchins, a szívdöglesztő, lányfaló, megközelíthetetlen fiú a fekete bőrdzsekijében, és meglepően megértő vele, Echo élete olyan fordulatot vesz, amilyenre sosem gondolt volna.
Valószínűleg semmi közös nincs bennük. Mindketten olyan titkokat rejtegetnek, melyek lehetetlenné tehetik kettejük kapcsolatát. Egymás iránti őrült vonzalmuk mégsem foszlik szét, és Echo felteszi magának a kérdést, hogy meddig FESZÍTHETIK A HÚRT, és mit kockáztatna azért a fiúért, aki talán megtanítja őt ÚJRA SZERETNI.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-05-09 20:31:04
Már nagyon régóta szemeztem ezzel a könyvvel, így nagyon örültem, amikor sikerült megszereznem és eljutottam odáig, hogy elolvassam. Sikerült beváltania a hozzá fűzött reményeket ^^ Hamar ráhangolódtam a főszereplőkre és az alapszituációra, nem is tudom, hogy melyik főhős szemszögéből szerettem jobban olvasni. Az írónő stílusa nagyon tetszett, a két szemszög, a két szereplő látásmódja között érződött a különbség, részletesen kidolgozta a fontos részeket, de mégsem bonyolította őket túl. Ami pedig a fő elismerés: nem vitt bele semmilyen felesleges, értelmetlen szenvedést „csak teljenek az oldalak és ne legyen felhőtlen a love” indokkal. :) A regény olvastatta magát, nagyon nehezen tettem le.
Echo-t hamar megkedveltem. A legtöbb romantikus regény főhősnőjével ellentétben nem voltak idegtépő hülyeségei. Párszor fordult elő, hogy kicsit kihúzta nálam a gyufát, de akkor is meg tudtam érteni, hogy mit miért csinál. Azután a bizonyos este után teljesen el volt veszve, fokozatosan minden széthullott körülötte. Súlyos sérülésekkel ébredt úgy, hogy nem emlékszik semmiből. Csak erősen homályos információkat tud mások elmondása alapján, vagyis azt, hogy az anyja tette. A testvére meghalt. Az apja feleségül vette a bébiszitterét és a csaj gyereket vár. Az iskolában kirekesztették,
sokan őrültnek is tartjákpedig egykor nagyon népszerű volt, a legtöbb barátnője nem foglalkozik vele, rémálmai vannak és folyamatosan rejtegetnie kell a sebeit is. Többször is próbált segítséggel emlékezni arra az estére, de a helyzet csak rosszabb lett. Eltökélt célja volt, hogy kiderítse, mi is történt közte meg az anyja között annak reményében, hogy utána egyenesbe tud jönni. Mindeközben meg próbál visszailleszkedni az iskolában és igyekszik úgy tenni, hogy minden rendben van. A művészi vénája nagyon tetszett, imádtam a rajzolós jeleneteit :) Nagy fejlődésen ment át, eleinte görcsösen takargatta a sebeit és meghúzódott, igyekezett megfelelni az apjának. De részben Mrs. Collins, részben Noah és az idő hatására megerősödött és elfogadta önmagát :) Tetszett, ahogy szövetkezett Noah-val, hogy megszerezze az aktáját és a kis veszekedéseiket is imádtam :D Jó volt látni, hogy ezután a rémes helyzet után végre boldog lett :)))
Amennyire szerettem Echo-t, annyira utáltam a körülötte lévő felnőtteket. Ennyi felelőtlen, idióta, önző embert egy rakáson! >.<
A sort talán kezdeném Echo apjával. Ezzel a beteges irányítási mániájával már az elején kihozott a sodromból. Nem elég, hogy normálisan nem foglalkozik a lányával, annyira leköti a kis libája
aki szintén a gyereke lehetne, de még rá akarja kényszeríteni, hogy olyan irányba menjen, amit Echo nem akar. Szegényke meg annyira vágyik legalább az egyik szülőjének a szeretetére, hogy mindent meg is tesz, hogy egy apró kis figyelemhez jusson ;( Egyszerűen nem hittem a szememnek, a pasi minden második mondatába beleszőtte Ashley-t, mert „Ashley így meg Ashley úgy”. Ott van a gyereke, akinek szüksége lenne rá, erre ő nyugodtan építgeti a pótlékcsaládját azzal az üresfejű tyúkkal. Amikor kiderült, hogy milyen szerepe volt abban, ami Echo-val történt azon az este, még jobban felhúzott. SPOILER (ha nem olvastad, jól gondold meg, hogy kijelölöd-e a narancssárga sávot): Mi a fenéért nem volt képes felvenni azt a rohadt telefont?! Miért nem ellenőrizte a volt feleségét normálisan úgy, hogy TUDJA milyen problémái vannak?! Majdnem meghalt a lánya csak azért, mert ő inkább a hülye kis nőjével foglalkozott ahelyett, hogy válaszolt volna Echo hívásaira! SPOILER VÉGE.
Amikor esetleg elkezdett felvetődni bennem, hogy talán csak táplál némi érzelmet Ashley kívül más irányába is, megint bebizonyította, hogy nem tudja magát meghazudtolni. Szintén SPOILER: Ott van a kórházban és ott van a gyereke, aki annak az éjszakának a szörnyűségeivel kezdve vergődik teljesen magán kívül. Erre ahelyett, hogy végre normális apaként viselkedve mellette lenne és próbálna segíteni pár emelettel feljebb van Ashley mellett, aki éppen megszüli a tökéletes kis porontyukat….SPOILER VÉGE. Hányingerem van a pasitól. Egyszer majdnem elveszítette Echo-t, erre másodjára is elköveti ugyanazt a hibát: Ashley-t helyezi előtérbe.
A kedves papa után rögtön következik a sokszor emlegetett Miss. Tökéletes Üresfejű Ashley. Amikor kiderült, hogy eredetileg Echo bébiszittere volt és úgy jött össze az apjával, akkor már megvolt az alapvéleményem a nőről -.- Ott volt szinte végig, tudja mi történt, erre folyamatosan veri az éket a hülyeségeivel Echo meg az apja között. Még egy ilyen idegesítő nővel nem tudom mikor találkoztam >.< Csodálkoztam, hogy nem akadt egy ember sem, aki jól ráüvöltött, hogy állítsa le magát. Roppantul bosszantó volt, hogy mindenkire mennyire tukmálta azt, hogy éppen mi van a gyerekével. Mrs. Collins-t, aki azért van ott, hogy Echo-val foglalkozzon, mégis hol érdekelte, hogy rúgott a hasában a baba!? O.o Nem is értettem, hogy a főhősnő apja mit eszik rajta és miért szorítja miatta háttérbe a lányát. Egy tipikus önző p*csa ez a nő, mert az Echo-val történtekben neki is nagy szerepe volt. Fel kellett volna fognia azzal a nullás agyával, hogy valami baj lehetett, ha Echo telefonálgatott és nem még győzködnie kellett volna az apját, hogy ne foglalkozzon a hívással. Ha ez még nem lenne elég pedig meglehetősen tapintatatlan is, amit talán szintén a mérhetetlen sötétségének lehet betudni. A ruhás megjegyzésénél kedvem lett volna kupán vágni valamivel. Pont, hogy bátorítania kellett volna Echo-t, ha már ennyire „jót akart neki meg ennyire az anyja akart lenni” -.-
A harmadik díszpinty pedig nem mást, mint Echo anyja, aki szintén nem különb az első két személynél. Igazából végig sejtettem, hogy milyen indokkal is tette azt azon az éjszaka, amit tett. Nem szedte a gyógyszereit, nem volt magánál. De nem értettem, hogy minek kellett belevonnia az egy szem lányát és, hogy ennyi idő után sem látta be, hogy „basszus, ebben én is hibás voltam, nem is kicsit.” vagy, hogy „Úristen! Mit tettem a lányommal?”. A találkozásukig még Echo visszaemlékezéseiből, de utána… Ő is ugyanolyan önző, mint Ashley meg Owen Emerson. Cserben hagyta Echo-t és élte nyugodtan a kis életét, mert neki úgy könnyebb volt -.-
Az én véleményem szerint hármuk közül egyikük sem érdemelt volna minimális megbocsájtást sem.
Echo barátnői közül egyedül Lila-t bírtam valamennyire. A többieket nem is lehet barátnőnek nevezni, mert mindannyiuknak csak a látszat számított. Csak addig szerették a főhősnőt, ameddig olyan volt, ami nekik megfelel és olyan sráccal járt, aki szerintük megfelelő. Aki nem olyan, mint ők arról pletykálnak meg lenézik -.- Luke egy tipikus „menő srác” alany, akit mindenki bálványoz , pedig annyi sütnivalója sincs, mint egy szétnyűtt Guns 'n' Roses pólónak. Azt állítja, hogy szereti a másikat, közben meg csak egy valamit akar és nem tudja elfogadni olyannak, amilyen. Szerencsére Lila bebizonyította, hogy valamivel különb náluk :)
Mrs. Collins-t viszont nagyon bírtam ^^ Egy nagyon érdekes összetett személyiség, aki tud igazán komoly vagy félelmetes lenni, mégis totálisan kelekótya :D A vezetési stílusa életveszélyes, az íróasztala, mint egy romhalmaz, rockbandás pólókban mászkál. Látszott rajta, hogy tényleg megtesz mindent a fiatalokért, akikkel foglalkozik és, hogy ő normálisan végzi a munkáját. Mindkét főszereplőnek sokat segített ez a kedves, kis golden retriver típusú nő :)
Ohh és Noah… *-* Szerelem lett az első felbukkanása után, egyszerűen imádtam a srácot *-*. A szülei egy tűzben meghaltak, nevelőszülőkhöz került és elválasztották a két öccsétől. Az első nevelőapja rátámadott a saját gyerekére, ezért Noah megütötte. A történtek után pedig már azt is erősen korlátozták, hogy mikor láthatja a testvéreit. Egyik nevelőszülőtől ment a másikhoz, komolyabbnál komolyabb emberekhez…. Az iskolában tartanak tőle, van egy bizonyos „híre” és valóban balhés. Jó volt végre megint egy igazi rosszfiúról olvasni ^^ Kiáll azokért, akik fontosak neki. Ó, és van tetkója is :D Mindennél jobban imádja az öccseit, a barátait úgy szereti, mint a testvéreit és ez kölcsönös. Ezt bizonyítja az is, hogy Isiah-val megvédték Beth-et. :) Sok rossz tapasztalatot szedett össze nevelőszülők terén, ezért nagyon félti az öccseit, nagyon gyanakvó a párral szemben, akikhez Tyler meg Jacob kerültek. Próbálja összeszedni magát és igyekszik mindent megmozgatni, hogy megszerezze a két fiú gyámságát, hogy újra egyesítse a családjukat. Echo az aktájából annak a bizonyos éjszakának az információit akarta megszerezni, Noah meg a nevelőszülők adatait. Tetszett, ahogy szép lassan alakult a kapcsolatuk. Mindkettőjüknek nehéz élete volt és szükségük volt a másikra, megértették egymást :) Noah átérzi Echo problémáit és a sebeivel együtt is elfogadja, nem úgy, mint a nagy többség. Echo pedig azt érti meg, hogy Noah-nak mennyire fontos Tyler és Jacob, illetve, hogy mennyire szeretné, ha hozzá kerülnének. Végül nehéz volt kompromisszumot kötnie az ügyben, de mivel szerette a fiúkat, belátta, hogy mi a jó nekik :) Luke-val kapcsolatban totálisan egy véleményen voltam vele. Fontos volt neki a főhősnő, bár sokáig bizonytalan volt az újfajta érzések miatt és elkövetett pár hülyeséget. Például az a házasságos ötlet kész agyrém volt xD De, amikor szükség volt rá a barátainak vagy a szeretett lánynak, akkor lehetett rá számítani :) A beszólásain jókat nevettem. Teljesen elvarázsolt *-*
Beth-et először nem tudtam hova tenni. Egyrészt a családi háttere miatt nagyon sajnáltam szegény csajt. Nem értettem az anyját, hogy miért nem küldi el a fenébe azt az erőszakos bunkót -.- Shirley-ékre, habár elfogadható indokai voltak, mégis haragudtam, amikor nem akarták kihívni a zsarukat. De Dale nagyot nőtt a szememben a puskás dologgal :D De visszakanyarodva Beth-re… az ebből adódó sajnálaton kívül, emberileg eléggé utáltam. Olyan embereket szapul, akiket nem is ismer és mindenkibe beleköt, aki nem tetszik neki. Ezen kívül Isiah-val sem túl fair, pedig szerencsétlen srác oda van érte. Levegőnek nézi, de ha valaki más megöleli, akkor már rögtön féltékeny >.< A későbbiekben sem fog túlzottan kesztyűs kézzel bánni Isiah-val, ahogy tudom. Épp ezért az ő könyvét ki is fogom hagyni, nagyon unszimpatikus.
Isiah-t Beth-vel ellentétben rögtön megkedveltem, már alig várom, hogy elolvashassam a könyvét és jobban megismerhessem *-* A tetkók meg a fülbevalók már alapból egy pozitív kiindulás… Nagyon jó barát, Noah-hoz hasonlóan ő is mindent megtenne a kis hármasukért. A kocsimániáján rengeteget nevettem xD Nem volt előítéletes Echo-val és nem szekálta folyton Noah-t az érzései miatt. Aires autójának a feljavításába is azonnal beleegyezett és a vége felé és segített :)
Borító: 5/5
Történet: 5/5
Kedvenc szereplők: Noah *o*, Echo, Isiah, Mrs. Collins
Legutáltabb szereplők: Ashley, Echo apja és Echo anyja, Beth
Kedvenc részek: A hamburgerezés, a bál, az első autószerelés
Mélypontok: Az ominózus hármas viselkedése
Szerelmi szál: Noah és Echo között pattognak a szikrák, de nem történik semmi korhatáros.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. május 8., vasárnap

Marie Lu: Legend- Legenda (Legenda 1)

Sziasztok! Meghoztam az értékelésemet Marie Lu, híres disztópia sorozatának az első kötetéről. ^^
Fülszöveg:

A hajdani Los Angeles partvidékét elöntötte a tenger. Észak-Amerika két nemzetre szakadt; a Köztársaság hadban áll a Kolóniákkal. A jómódú környéken, az elithez tartozó családba született, tizenöt éves June kivételes tehetség. kötelességtudó, szenvedélyes, a haza iránt elkötelezett, nyitva áll előtte az út a Köztársaság legmagasabb katonai köreibe. A Lake Szektorban, a nyomornegyedben született, tizenöt éves Day a Köztársaság legkeresettebb bűnözője. De a szándékai korántsem olyan elítélendők, mint azt gondolnánk. Ők ketten két külön világban élnek, és talán sosem keresztezné egymást az útjuk, ám egy nap June bátyja gyilkosság áldozatává válik. Az első számú gyanúsított Day lesz. Ezzel kezdetét veszi a mindent eldöntő macska-egér játék, melyben Day kétségbeesett versenyt fut a családja életéért, miközben June elszántan igyekszik megbosszulni bátyja halálát. De az események megdöbbentő fordulatot vesznek. Rájönnek, kettejükben van valami közös, és azt is megtudják, milyen messzire hajlandó elmenni a hatalom, hogy megőrizze titkait.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-05-07 22:45:18
Sokszor szembejött velem a molyon ez a könyv, de nem foglalkoztam vele. Egy idő után már valamilyen szinten bosszantott is, hogy folyton belebotlottam. Nem értettem, hogy mire van ez az óriási imádat körülötte. Nos, elolvastam és már értem, hogy mire van! :D Sőt, most már úgy gondolom, hogy nincs is eléggé magasztalva. Ez a regény szédületes! :D Új kedvencet arattam! *-* Marie Lu világfelépítése nagyon ötletes, kidolgozott és mivel ebben a könyvben nincs helyük fantasy lényeknek, még valószerűbbnek tűnik. Észak-Amerika két részre szakadt, a Köztársaságra és a Kolóniákra. A Köztársaság egy „tökéletes” államszervezet, ami igyekszik felszámolni a Kolóniákat, illetve az ő rendszerükön belüli lázadó csoportot, a Patriótákat. Egy felmérés, a Próba segítségével kiválasztják a tehetségesebb, jobb génekkel rendelkező gyerekeket, akikből katonákat faragnak. Mint a legtöbb disztópiában, itt is erős ellentét van az adott állam elitje és a szegényebb réteg között. A tökéletességet és a csillogást csak a legfelsőbb körökben érzik. Máshol az emberek ki vannak szolgáltatva a járőröző „rendfenntartók” kényének-kedvének, éheznek és járványok tizedelik őket. Nagyon tetszett az alapötlet miszerint ebből a két fényévekben eltérő rétegből kerül ki a két egymással szemben álló főhős. ^^ June és Day elsőre nagyon különbözőnek tűnnek, de ez csak a látszat. Igazából valamilyen tekintetben majdhogynem teljesen egyformák, hiszen ugyanaz a mozgatórugójuk: a családjuk. Mindig is szerettem váltott szemszögben nyomon követni az eseményeket, a Legendában ez is adott volt.
Elsőként June-t említeném meg, aki tizenöt éves kora ellenére is nagyon ismert. A Köztársaság elitjéhez tartozik. Ő az egyetlen, aki elérte a Próbán a maximális pontszámot, a legjobb egyetemen tanul. Egyedülálló képességei vannak, mind szellemi, mind fizikai téren. Az ő szemszögéből megírt részekből kiderül, hogy minden apróságot számba vesz, hamar átlátja az összefüggéseket. Szereti feszegetni a határokat, próbálgatja a képességeit és ezek miatt gyakran keveredik bajba. De az adottságainak is ára van…hiába ő a fő téma átlagban az iskolában, mégse barátkozik vele igazán senki. A szülei balesetben meghaltak, két illető van az életében, akikkel igazán jól érzi magát: a bátyja, Metias és Ollie a kutya.
Annyiszor volt említve a kis drága, hogy muszáj volt nekem is beleszőnöm :D. Metias-t azonban egy éjszaka megölik és June nyugodt élete felfordul. Elhatározza, hogy mindenáron előkeríti a bátyja gyilkosát. Összességében azt kell, hogy mondjam, kedveltem. Főleg azért, mert a regény alatt, ha lassan is, de óriási változáson ment keresztül. Az elején egy kissé beképzelt volt, lenézte azokat, akik szegényebbek és vakon elhitt mindent, amit a Köztársaság állít. Amint kikerült az utcára a nyomozása miatt változik valamennyit a véleménye, más szemmel látja a dolgokat. De a bátyja feltételezett gyilkosa iránti gyűlölet erősebb volt. Azzal, hogy az utcán töltött idő után is képes volt ezt csinálni Day-jel, rendesen felbosszantott! >.< A francba is! Hiszen megmentette a srác az életét! Erre így hálálja meg?! A másik, amit nem értettem: Egy ilyen okos lány, hogy nem jött rá a Köztársaság dolgaira? Ebben nőtt fel, ez lett belenevelve, de akkor is…Szerencsére egy idő után felnyílt a szeme és utána nem lehetett rá panasz, mindent megtett, hogy segítsen ^^
Metias a regény elején meghal, mégis fontos szerepe volt. Az ő halála volt, ami szigorúan véve kirobbantotta ezt az egészet és June céljai is hozzá köthetőek. A visszaemlékezésekből egész jól meglehetett ismerni és az általa elhintett nyomok is jelentősek voltak. Nagyon tetszett az, ahogy megoldotta az infók közvetítését June felé :)
Thomas már az elején gyanús volt, éreztem, hogy valami nincs vele rendben. De azelőtt, amit Day anyjával tett, nem gondoltam még, hogy mekkora szemétláda igazából! >.< Tipikusan az az üresfejű katonatípus, aki rezzenéstelenül végrehajt minden egyes parancsot. June előtt meg persze játssza a jófiút, méghozzá nagyon nyálasan és tapadósan -.-
Jameson Asszonyság egy hidegvérű, karót nyelt, alattomos kígyó. Már az első felbukkanásakor irritált ezzel a totálisan hideg, számító beütésével. A későbbiekben sem okozott csalódást. Szörnyű volt, ahogy az orránál fogva vezette June-t.
A Próbát vezető hapsi, Chian is meglehetősen irritált. Bár nem csinált túl sok mindent, de nekem végig egy kissé perverznek tűnt xD Mindig fogdosta a főhősnő vállát, amikor megjelent.
A másik főszereplő, Day szintén egy különleges adottságokkal rendelkező tizenöt éves. A Köztársaság legkeresettebb bűnözője, legalább annyira híres, mint June, ha nem jobban :D Rengeteg kárt okozott már a vezetőségnek az akcióival, roppant rövid idő alatt be tud hatolni a különféle helyekre és rendesen vág az agya. A Próbájáról készült kiértékelő lap azt bizonyítja, hogy megbukott rajta. Bár veszélyes bűnöző hírnevében áll, az ártatlan embereknek mégsem árt. Ha nincs más út, csak akkor árt valakinek. Már az első oldalakon nagyon megkedveltem. Nagyon bátor és vakmerő. Emellett pedig van egy kötekedősebb, szemtelenebb oldala is, amit imádtam *-* Sokat nevettem a különféle szellemes beszólásain xD A családja számára az első, igyekezett ott támogatni a testvéreit és az anyjukat, ahol csak tudta és mindig feléjük kalandoztak a gondolatai
ha éppen nem June-n járt az esze. Feltett szándéka volt, hogy szerez a vírus ellenanyagából a testvérének. De nem csak a családján, hanem más bajbajutottakon is segít. Pl. Tess-en, akinek ellátta a sebét, amikor először találkoztak és magához vette, illetve June-n a verekedés után. Sajnáltam, mert végül is hiábavaló volt minden igyekezete :( A családjának a szerves része lassacskán széthullott. A közte és a főhősnő között kialakuló kapcsolat nagyon tetszett, édesek voltak együtt ^^ Ennek az alakulása meg kell hagyni, nagyon egyedi ütemű. Először nagyon gyorsnak találtam, utána meg kicsit lassúnak :D Talán úgy lehet jellemezni, hogy „egy lépés előre, két lépés hátra”.
A családjának a tagjait nem lehetett túlzottan megismerni, de John ennyiből is bebizonyította, hogy mennyit is jelent neki a testvére. Nagyon bántam, hogy ez lett vele :(
Tess aranyos volt, bár fiatalabb és sokkal gyámoltalanabb, mint Day, igyekezett segíteni neki. Kölcsönösen törődtek egymással. Day elfogása után is azon volt, hogy tehessen valamit a fiúért.
Már alig várom, hogy elolvashassam a következő részt <3
Borító: 5/5- Meg kell, hogy mondjam. Először nagyon nem tetszett a képek alapján, amiket láttam róla. Nálam mindig is nagyon ominózus pont volt az arany+ezüst kombináció. De igaziból az aranyozott rész egy kicsit mattosabb és csillogóbb, így gyönyörű *-*
Történet: 5/5
Kedvenc szereplők: Day és June
Legutáltabb szereplők: Thomas, Jameson „Úrnő”
Kedvenc részek: Day és June első csókja, a Metias által elrejtett nyomok és az azokból származó infók összerakása
Mélypontok: Hogy June mégis feladta Day-t azok után, hogy az utcán megvédte :/, ami John-nal és Day anyukájával történt
Szerelmi szál: Minden tekintetben a YA keretei között marad.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. május 5., csütörtök

Helena Silence: Engima (Enigma 1)

Üdv, Kedves Olvasók! :) A legújabb értékelésemben Helena Silence művéről írok.

Fülszöveg:


A szülei halála után Lena Wall a bűntudatban fuldokolva utazik sosem látott nagybátyjához, hogy új életet kezdhessen. Mélyen magába zárja a titkot, amely fokozatosan felemészti: képes lett volna megakadályozni a tragédiát, ha hallgat az álmaira. A meggyötört lány nem tud felejteni, amit csak súlyosbít feltartóztathatatlanul éledező képessége, mely örökre az őrületbe taszíthatja. Megtagadja önmagától az emberi érintés melegét, mert retteg a következményektől, de új gondviselője ráébreszti, nem kell többé rácsok mögé bújnia. Lena lassanként erősebb lesz, és igazi érzővé válik. Egyetlen érintéssel belelát múltba, jelenbe, jövőbe. Biztos támaszra, barátra lel, majd ott, ahol nem is képzelné, a szerelem is rátalál.
Sokáig úgy tűnik, minden egyenesbe jön, de aztán történik valami.
Egy kisfiú sikolya töri meg az erdő csendjét. Lena iszonyúan fél, de elhatározza, soha többé nem hagyja, hogy a szeretteit baj érje. Ha kell, a saját élete árán is megvédi az övéit.
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-05-05 18:45:19
Ez a második könyv, amit magyar írótól olvastam. Az első alkalom pozitív élmény volt, így nagy lelkesedéssel kezdtem neki a regénynek, miközben azon agyaltam, hogy vajon miért ez lehet a címe… Nem is gondoltam, hogy ilyen hamar be fog szippantani a történet. Alig kezdtem el az olvasást, mire észbe kaptam már a hetvenedik oldalon jártam. Ez a töretlen lendület pedig nagyon hosszasan ki is tartott. Az alapötletet nagyon érdekesnek találtam és örömmel csaptam le minden kis apró morzsára, amit Lena képességével kapcsolatban elszórt az írónő. :) A Wall birtokot pedig egyenesen imádtam ^^ Ó az a ház… *-* Nagyon különleges mind a külseje, mind a benne rejlő különleges erő miatt, ami megóvja a Lena-hoz hasonló érzőket. Amikor a címes kérdésemre választ kaptam, csak megállás nélkül vigyorogtam :D Külön tetszett a lovakra fektetett nagy hangsúly a könyv első felében. Imádom a lovakat és nagyon jó volt ilyen formában olvasni róluk <3
Lena-t a főhősnőt kedveltem. Nem egy olyan vagány karakter, akik a legnagyobb kedvenceim szoktak lenni, de ettől függetlenül könnyen tudtam azonosulni vele a történet nagy részében. Nem volt túl sok „mindjárt megőrjít ez a nő” fajta érzéseket kiváltó lépése. Többnyire csendesebb, szemlélődő típus volt, aki vész esetén ösztönösen tette, amit kellett és ha szükséges volt, ki tudta nyitni a száját. Fentebb írtam, hogy mennyire imádtam a képességét és az abból adódó fantasy-szálat. Jó volt látni, ahogy Victor segítségével szép lassan megtanulja irányítani. Ahogy elfogadta és kezelte a képességét, szép lassan elfogadta azt is, hogy hiába látta a szülei balesetét, nem tudta volna megakadályozni. Kellett hozzá idő, hogy megnyíljon, fokozatosan újra magára talált az új családja körében. :)
A legnagyobb kedvencem a folyton pörgős, kiskorában hiperaktívnak hitt Zoe lett :) Pont egy ilyen folyton beszélő, lendületes, tipikus „legjobb barátnő” forma lány kellett Lena mellé. Zoe nagyon nyitott és azonnal szót ért az emberekkel, Lena meg zárkózott, így jól kiegészítették egymást. Amit gondol kimondja és imádja a testvérét, de hogyha elszáll, akkor helyre teszi és nagyon lojális barát. Vannak elhatározásai, álmai, amiket követ. Ezt nagyra becsültem benne. Kiállt az anyja elé és elmondta neki, hogy mivel szeretne foglalkozni. A beszólásain rengeteget nevettem :D A divattervezős vonalt is szerettem ^^
Ethel-t, Victor házvezetőnőjét is nagyon megszerettem. Aranyos, tyúkanyóskodós alkat, aki remekül főz/süt, továbbá mindenkihez mérhetetlenül kedves. És néha már talán egy kicsit sok :D Zoe jól fogalmazott, amikor azt mondta, hogy olyan „mindenki nagymamája” típus. Az ő hátterét meg még kettő másik tényezőt beleszámolva, kicsit néha úgy éreztem, hogy erősen mexikói szappanopera feelingje van ennek a családnak.
Victor, Lena sosem látott nagybátyja végig nagyon rendes volt a lánnyal. Igyekezett gondoskodni róla és biztosítani a talpra álláshoz szükséges teret is. Kedves volt és megértő. Legbelül egy „nagy gyerek”, amit többször bebizonyított, sokat nevettem a jelenetein, de ettől függetlenül komoly volt, amikor arra volt szükség. Eleinte bizonytalanul viszonyult a lányhoz, nem igazán tudta, hogy hogyan is viselkedjen Lena-val, de összességében mindig tudta mit kell mondania/mit kell tennie. Rajta keresztül lehetett jobban megismerkedni Lena képességével, nagyon szerettem azokat a részeket, ahol tanítgatta. Néha már túlzottan tökéletesnek tűnt. Amikor a titka kiderült, őszintén fellélegeztem. Egyrészt sejtettem, hogy ki igazából, másrészt meg így „legalább már volt benne valami hiba”.
Kicsit hülyén hangzik, tudom… de, aki olvasta már, tudja mire gondolok.
Ha már kitértem a titkokra, akkor röviden átugranék Lena anyjára. Szerencsétlen még a regény kezdete előtt meghalt, de nagyon felidegesített a visszaemlékezős résznél. Hogyan lehetett ennyire… nem is tudom… felszínes? Igen, ez a legjobb megfogalmazás: Hogyan lehetett ennyire felszínes?! >.< Az apja kívánságára belemegy, hogy feleségül megy valakihez, akit nem szeret. Feláldozza az őszinte boldogságot apuci végső akaratának eleget téve, ez tiszta sor. Aztán meg amikor már jegyben jár az említett férfival, akkor ágyba bújik az első pasival, aki tetszik neki és, aki ráadásul részeg. Utána pedig tajtékozva okolja a férfit a történtekért, miközben még a nagy hiszti közben azt is rázúdítja mentségként, hogy ő azon az éjszakán beleszeretett?! >.< Ez még akkor is nevetséges lenne, ha a lánya csinálta volna 17 évesen. Egy felnőtt, értelmes nő mégis hogyan gondolhatja, hogy egy éjszaka alatt beleszerethetett valakibe, akit ráadásul nem is, maximum alig ismert?!
Zoe-t már kiveséztem, így visszatérnék a Tree família többi tagjára is. Emma egy szerethető, jópofa karakter volt. Már a legelején sejtettem, hogy hogyan viszonyul Victor-hoz, a veszekedéseik úgy adták magukat. :D A férjével kapcsolatos emlékeknél egy ideig hasonló érzések voltak bennem vele kapcsolatban, mint Lena anyjával… :/
Alex-et hagytam a legvégére, kivételesen azért, mert ő volt az a karakter, akivel nem nagyon tudtam, hogy mit kezdhetnék, amikor elkezdtem írni. Az első pillanattól kezdve ellenségesen állt a főhősnőhöz, mert azt hitte, egyetlen céllal érkezett a Wall birtokra, hogy kifossza Victor-t. Az elején szörnyen viselkedett Lena-val, később, az igazság kiderülése után is úgy tekintett rá, mint egy elkényeztetett, gazdag csitrire. Ez a fogadtatás lehetővé tette, hogy egy veszekedős szerelmi szál alakuljon ki közöttük. Ezek a részek jól is sikerültek, megvoltak az oda-vissza adogatások, a csipkelődések. Ezek alapján minden tulajdonsága adott volt ahhoz, hogy szeressem és, hogy eggyel gyarapodjon a kedvelt pasiszereplőim listája. De a 13. fejezettől kezdve gyökereset változott róla a véleményem és onnantól hagyott a korábban megállíthatatlan olvasási lendületem. *SPOILER KÖVETKEZIK* (aki nem olvasta a könyvet és nem szeretne lelőni egy "poént", jól gondolja meg, hogy kijelöli-e a lila részt.)
Amint elolvastam, hogy Cila-Cica azt állítja, hogy terhes lett és ő nyomban dobja Lena-t, hogy feleségül vehesse Anti-Kalória Királynőt és betöltse az apa szerepét a gyereke mellett, egyszerűen lefagytam. Csak bámultam a könyveket és folyamatosan azt kérdezgettem, hogy: Miért???? Ezt mégis miért kellett??? Mire volt ez jó??? A szakításuk elindított egy újabb cselekményszálat, aminek köszönhetően színre léphetett a főgonosz. De miért ÍGY kellett??? Annyi mindent ki lehetett volna találni, amin összeveszhetnek! Miért pont EZT kellett??? Folyamatosan ezen kattogott az agyam, nem is nagyon tudtam rá figyelni, hogy utána mi történt. Amikor a kezdeti sokk elmúlt, rögtön felvetődtek a következő kérdések. Miért állt rögtön kötélnek Alex? Ahhoz, hogy az apja legyen annak a gyereknek, miért kell elvennie a nyávogógépet? Hogy nem találja ezt senki gyanúsnak? Hogy nem jön rá valaki, hogy sántít ez az egész gyerekes sztori?! -.- Magától értetődő volt az egész: Szeszdemóna meglátta, hogy a volt pasija tovább lépett és megtette a legszánalmasabb lépést, hogy valahogy magához láncolja Alex-et. Először azt vártam, hogy kiderül, hogy valaki mástól van a gyerek. De, hogy annyira fájóan egyszerű és bosszantó az egész, hogy nincs is semmilyen gyerek…?! Akkor már majd felrobbantam a méregtől! Az az Alex, akit megismertem a könyv elején, a mindig gyanakvó és bizalmatlan Alex, hogyan kajálhatta be ezt az egészet csak azért, mert Cilla azt mondta? Nem akart megnézni se egy terhességi tesztet, se egy orvosi papírt vagy valamit?! >.< (Ez a többiekre is vonatkozik) Mégis hogyan lehetett ennyire hülye egy ilyen természetű karakter?! Hogyan? Túl sokat volt kint és megsütötte a nap a fejét, vagy mi a franc??? A másik óriási csalódás az volt, hogy ilyen könnyen lemondott Lena-ról… Utána meg a lemondást követően tovább gyötörte. A végső csapást az mérte, hogy Lena rögtön mindent megbocsájtott, mintha mi sem történt volna. Ez volt az egyetlen dolog, amivel igazán felhúzott a főhősnő. *SPOILER VÉGE*
Végül sikerült spoiler részbe leírtakkal teljesen megutáltatnia magát… Pedig olyan jól indított…
Borító: 5/5- Szerencsére igaziból nem ez a rikítóbb lilás árnyalat köszön vissza a levélről, hanem inkább mályvaszínű :D
Történet: 5/4
Kedvenc szereplők: Zoe, Lena, Ethel
Legutáltabb szereplők: Alex, Lena anyja
Kedvenc részek: Amikor Victor tanítgatta Lena-t, Zoe idegenvezetése, a lovas részek és a házról készült leírások *-*
Mélypont: Az, amit Lena anyjáról kifejtettem, a spoiler ablakban szereplő „fordulat” és az abból adódó viselkedése Alex-nek.
Szerelmi szál: Nagyon ízlésesen megírt jelenetek, bár vannak szikrák a főszereplők között, mégis totálisan a YA keretei között marad.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01