2016. február 25., csütörtök

Lauren Kate- Fallen: Kitaszítva (Fallen 1)

Sziasztok! Most egy bukott angyalos sztoriról hoztam kritikát.

Fülszöveg:

Éjfél körül végre formát nyert a lány szeme. Macskaszerű, félig leszánt, félig pedig kérdő tekintet – bajt sugallt. Igen, pontosan olyanra sikeredett a szeme, amilyennek lennie kellett. A külső szemzug a finom, elegáns szemöldök felé emelkedik, egész közel a sötét hajzuhataghoz. A fiú kinyújtott karral maga elé tartotta a papírt, s megszemlélte. Nehéz volt így dolgoznia, a lány távollétében, de persze soha nem tudott rajzolni, ha jelen volt. Mióta a lány megérkezett Londonból – nem, mióta a fiú először meglátta –, gondosan ügyelnie kellett arra, hogy távol tartsa magától.
A lány immár naponta próbálkozott közelebb kerülni hozzá, és minden nap nehezebb volt, mint az előző. Ezért távozott a fiú reggelente – Indiába, Amerikába, nem tudta, és nem is érdekelte hová. Akárhol is kötött ki, mindenütt könnyebb volt, mint itt. Ismét a rajz fülé hajolt és felsóhajtott, miközben szenes hüvelykujjával tökéletesre satírozta a lány alsó ajkát. Az élettelen papír, ez a kegyetlen utánzat az egyetlen lehetősége, hogy magával vigye a lányt.

Van valami fájdalmasan ismerős Daniel Grigoriban.
A rejtélyes és zárkózott fiú azonnal felkelti Luce Price érdeklődését, amint a lány meglátja a Sword & Cross bentlakásos iskolában. Ő az egyetlen jó dolog az intézetben, ahol tilos mobiltelefont használni, a többi diák nehéz eset, és minden mozdulatukat biztonsági kamerák figyelik. Csakhogy Daniel nem akarja, hogy bármi köze legyen Luce-höz, és mindent megtesz, hogy ezt nyilvánvalóvá is tegye a lány számára. De Luce nem képes lemondani róla. Úgy vonzza a fiú, mint az éjjeli pillangókat a tűz fénye, és muszáj kiderítenie, amit Daniel olyan elszántan szeretne titokban tartani…
A veszedelmesen izgalmas és sötéten romantikus regény letehetetlen olvasmány és felülmúlhatatlan szerelmi történet.
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-02-25 20:31:36
Mint nagyon sokakat (szerintem) engem is legelőször ez a gyönyörű, misztikus kisugárzású borító fogott meg. Tényleg nagyon szépre meg lett csinálva, 5*. Egy ilyen borító után pedig egy nagyon ütős és különleges történetre vár az ember, amit bizonyos szinten meg is kaptam. A történet egy „problémás” kamaszok (többségében bukott angyalok) számára tartott iskolában játszódik, ahol mindent kamerával figyelnek, van néhány őr, az uszoda egy templomban van és az udvar szigorúan véve egy temető. A gótikus hangulat már adott,hogyha a hely leírását tekintjük. Erre a helyre kerül a főhősünk Luce. Az ok csak később derül ki és elég sok ideig homályos, hogy mi is történt az előző barátjával. Szóval az iskolában folyamatosan dúl a titkos harc a jó és a rossz bukott angyalok között. Egy idő után persze a főhősünk nem csak egy (micsoda meglepetés), hanem két srácot is talál, akik után érdeklődik. Az alapsztori tényleg jó lenne, csak van egy-két bökkenő… Mégpedig az, hogy a sztori lényege viszonylag lassan alakul ki. Aki a pörgősebb dolgokat szereti és türelmetlen, annak nem ez lesz a kedvenc könyve. Ki kell várni egy bizonyos időt, hogy beinduljon a cselekmény. A vége felé egészen felgyorsul.
Nekem a másik nagy problémám a szereplők voltak. Kezdve a főhősnőnkkel, aki nem más, mint Luce. Sosem szerettem az olyan női szereplőket, akik nem tudnak normálisan a sarkukra állni (Bella Swan-ra emlékeztetnek >.<), ő pedig pont ez a kategória. Az elején még semleges volt, de egy idő után már szabályszerűen idegesítettek a húzásai. Meg a választása miatt is eléggé kiakasztott….De erre visszatérek majd később. Tényleg csodálkozok, hogy a Molly-hoz hasonlóak nem falták fel elevenen két perc után.
Áttérnék Daniel Grigori-ra, sokan egyszerűen odavannak érte, de én nem. Nagyon unszimpatikus szereplő volt, róla is akaratlanul is az Alkonyatos Edward jutott eszembe >.<…. Bár, aki szereti a jófiúkat, annak biztos nem voltak ekkora problémái vele. Az elején túl bunkó a főhősnőnkkel, utána meg rögtön átcsap túlzottan kedves úriemberbe. Szóval a könyvön nálam sokat rontott, hogy végül mellette kötött ki Luce és, hogy mindig csak „Daniel így, Daniel úgy, Daniel amúgy”. Szóval ő szépen felkerül az „utált pasiszereplők” elnevezésű listámra.
Igazából össz-vissz két szereplő volt nekem szimpatikus: Cam és Penn. Az utóbbi nagyon jó barátnő és igyekezett mindenben segíteni a főszereplőnknek. Nagyon sajnáltam, hogy a végén az történt vele ;( Ő annyi segítés meg támogatás után tényleg megérdemelte volna, hogy rendben legyen.
Bevett szokás nálam, hogy mindig a legnagyobb kedvencemet hagyom utoljára, így most akkor át is térnék Cam-re. Ő tényleg szimpatikus volt, sokkal jobban kedveltem, mint Daniel-t. Már az elejétől érte tényleg oda voltam és mérgelődtem is egy sort, amikor Luce nem őt választotta csak mindig baja volt mindennel, amit ő csinált >.< Nagyon tetszett, hogy ő nem akar szenteskedni, hanem csak szimplán olyan, amilyen. Amikor a végén kiderült, hogy még van benne egy kis „gonosz” beütés is, akkor tényleg megvett xD
Összegezve az alapötlet nagyon jó, kedvelhetőbb szereplőkkel egy fantasztikus sztorit lehetett volna belőle kihozni. Így is tetszett és még biztos elolvasom egy párszor, de bukott angyalos történetekből a Csitt,csitt vezeti a mezőnyt.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Susan Ee: Angelfall- Angyalok bukása (Angelfall 1)

Sziasztok! A legújabb irományomat egy fantasztikus disztópiáról hoztam ^^

Fülszöveg:

Hat hete már, hogy az apokalipszis angyalai alászálltak, és elpusztították a modern világot. Nappal az utcai bandáké a hatalom, de az éjszakákat a rettegés és a babona uralja. Mikor az angyalsereg harcosai tovaszállva magukkal ragadnak egy gyámoltalan kislányt, annak tizenhét éves nővére, Penryn, mindenre elszánja magát, hogy visszaszerezze a húgát.
Mindenre. Ha kell, akár arra is hajlandó, hogy alkut kössön egy ellenséges angyallal.
Rafi félelmetes harcos, de most legyőzötten, szárnyaitól megfosztva, félholtan hever a földön. Korszakokon átívelő háborúkban vívott győztes csatákat, most pedig egy éhezéstől legyengült tinilány menti meg az életét.
Miközben átvágnak a sötétségbe és káoszba merült Észak-Kalifornián, csak egymásra támaszkodhatnak a túlélés érdekében. Kénytelenek együtt megtenni az utat, hogy eljussanak San Franciscóba, az angyalok fészkébe, ahol Penryn mindent kockára tesz, hogy megmentse a húgát, az angyal pedig kénytelen legnagyobb ellenségei könyörületességére bízni magát, hogy újra a régi lehessen.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-02-25 20:21:41
Sok helyen véres volt, brutális, gyomorforgató, nyomasztó meg pörgős és egyszerűen IMÁDTAM! ♥ ♥ ♥ A Csitt,csitt előtt azt hittem, hogy nem szeretem az angyalokat, de már itt a második sorozat, ami meggyőzött róla, hogy tévedtem. A Susan által felépített apokaliptikus világ lenyűgöző. Már az első oldalakon beindul a történet és nem kell hosszú bevezetésekkel bajlódni. A különféle lények leírása kellően hátborzongató és sok fordulat van benne, amit nem lehet rögtön kitalálni. (Azt mondjuk sejtettem, hogy mit csinálnak az elrabolt gyerekekkel, így nagyon örültem, amikor eltaláltam xD)
Penryn egy igazi talpraesett, temperamentumos, erős „badass csaj”. Végre nem egy nyafogós, bugyuta libának a botladozása van a középpontban, hanem egy olyan lány, aki nem ijed meg az árnyékától, okos, találékony és remekül harcol. Katy Swartz meg Deznee Cross mellé bekerült a kedvenc főhősnőim közé ^.^ Imádtam a fejében lenni, a gondolatai néhány helyen a kétségbeejtő helyzet ellenére is viccesek. Tetszett, hogy Rafi-val civakodott meg, hogy mindent megtett, hogy megmentse a testvérét. Nem várta, hogy megmentsék, hanem bizonyos esetekben magánakcióba kezdett, hogy haladjanak a dolgok. Az utolsó oldalakig végig szimpatikus volt, egyszer sem idegesített és nem voltak olyan logikátlan húzásai, amitől az ember szemöldöke a hajtövéig szalad. Az anyját nem nagyon tudtam hová tenni… Egyértelműen lejött, hogy nagy zavar van a fejében, épp ezért okozott sok meglepetést. A józanabb, normális pillanataiban egészen kedveltem, ahogy segített a lányain, de ezeknek rend szerint hamar vége szakadt. Paige Penryn visszaemlékezései alapján egy nagyon aranyos lány, most nem sokat lehetett róla megtudni. Krízishelyzetben a rajta végbement változások ellenére is rögtön megvédte a nővérét, így ameddig nem jönnek elő rajta a hozzá hasonlóakra jellemző elemek, addig megmarad róla a Penryn által lefestett kép.
Obi-t meg az ellenállás tagjait nem nagyon tudtam megszeretni… Mindent megtettek, hogy visszaadják az embereknek a reményt és, hogy csapást mérjenek az angyalokra… Hogy megmutassák, ez a „mi világunk, nem adjuk könnyen”. Sokan felnéztek rájuk, mint ahogy Penryn is valamilyen szinten… De nekem megmaradtak ellenszenves gárdaként.
Rafi meg… Egy ilyen erős főhősnő után ő már csak hab volt a tortán <3 Egy igazi hatalmas, harcos angyal, aki még akkor is tovább küzd, ha megfosztják a szárnyaitól. Nagyon tetszettek a beszólásai meg, hogy lassan bontakoztak közte meg Penryn között a dolgok. Az ilyen veszekedős szerelmi szálak mindig a kedvenceim. Nem vált túl szenvedőssé az egész, mert nem is ez állt a középpontban. Penryn a húgát akarta kimenteni, Rafi meg a levágott szárnyait szerette volna visszaszerezni. Az utuk minden pillanatát nagyon szerettem. Bármennyire is sugározták a másik felé, hogy nem érdekli őket, mi lesz vele, mégis segítettek egymáson, amikor kellett. Gyakran hátborzongatónak hathatott Rafi, de volt egy gondoskodóbb oldala is az elejétől kezdve. Nagy vívódáson ment keresztül, mert mindig is a nefilimek elpusztításával foglalkozott, de Penryn-nek minden erőlködése ellenére sem bírt ellenállni. A legvégén végleg belopta magát a szívembe. :) Miután meg megtudtam, hogy mi lett a „műtét” végeredménye, már megértettem, hogy miért olyan a szárny a túlélők világa borítóján…
Az angyalok is vegyes érzéseket keltettek bennem. Elpusztították a modern világot, de nem tudták miért, egy felsőbb utasítást követtek. Csak bábok voltak a sakktáblán. A játszmát pedig a felsőbb vezetőik irányították. Uriel-t, Lailah-t meg Beliel-t egyértelműen utáltam, nem volt kétségem azzal kapcsolatban, hogy hová tegyem őket.
A vége valamilyen szinten le volt zárva, nincsen gyilkos függővég, de érződik, hogy még hátra van két kötet, amiket már alig várok.
Összesítve:
Borító: 5/5* Egyszerűen bolondulok érte! Képen nem is látszódik, hogy mennyire gyönyörű, csak élőben.
Történet: 5/5*
Kedvenc szereplők:Rafi és Penryn
Utált szereplők: Boden remélem nem írtam el a nevét… , Uriel, Beliel, Lailah
Kedvenc rész: amikor Penryn felemelte a háta mögé a levágott szárnyakat és a vitatkozásaik Rafi-val.
Mélypont: Rafi szárnyainak a sorsa és minden „finomság”, amit a "fő angyalok"műveltek.
Szerelmi szál: Nincs benne ilyen szempontból szinte semmilyen korhatár. Egy csókig jutnak el.
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Jamie McGuire: Beautiful Oblivion- Gyönyörű tévedés (Maddox testvérek 1)

Sziasztok! Meghoztam az értékelésemet a Maddox testvérek sorozat első kötetéről, Trenton történetéről, ami egyben az első NA könyvem :)

Fülszöveg:

A függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most a Red Doorban pultos, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje. Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával.
Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin.
A lány hisz abban, hogy sikerül szigorúan plátói szinten tartania a Trentonhoz fűződő friss barátságát. De amikor egy Maddox fiú szerelmes lesz, az örökre szól – még akkor is, ha esetleg Cami miatt hullik szét a már így is szétforgácsolódott családja.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-02-25 20:10:55
Hát cseppet sem túlzok, hogyha azt állítom, hogy új kedvencet arattam. Nem hiába olvastam el rengetegszer minden létező blogon az értékelését, ami miatt már előzőleges rajongással álltam neki. Már csak azért is, mert ez az első NA könyv, amit olvastam, így nagyon kíváncsi voltam rá. Ezzel a regénnyel tartottam a csúcsidőmet, azaz 6 és fél óra alatt olvastam ki, ami azt jelenti, hogy kevesebb, mint egy perc alatt végeztem egy oldallal. A szokásos, saját sebességi versenyem mellett azért is rágtam át magam rajta ilyen hamar, mert egyszerűen olvastatta magát. Van egy olyan rossz szokásom, hogy kezdésnek elolvasom az utolsó oldalt, így a fő poént már az elején sikerült lelőnöm, de ettől függetlenül sok helyen izgalmas volt és rengeteget nevettem.
A főhősnőnkkel Cami-vel könnyű volt azonosulnom, de nem túlzok, ha azt állítom, hogy sokszor meg tudtam volna csapkodni. Elsőként azért, hogy ragaszkodik T.J-hez. A barátja Kalfiorniában él és dolgozik egy projekten, ami mindennél és mindenkinél fontosabb. Nagyon ritkán találkoznak Cami-vel és előfordul, hogy hetekig még egy SMS-t sem váltanak. Sokakhoz hasonlóan nekem is felfoghatatlan volt, hogy miért ragaszkodik egy ilyen kapcsolathoz a főhősnőnk. Folyamatosan külön van tőle, utána meg, amikor csak egy kis remény van rá, hogy találkozhatnak, akkor mindent elhajít, hogy a lehetőségen kapjon. Ezek a lehetőségek pedig gyakran elszállnak, ugyanis T.J. hajlamos az utolsó pillanatban lemondani a találkozókat. A következő problémám az volt vele, hogy a reptéren otthagyta Trent-et, én biztos, hogy inkább a nyakába ugrottam volna és magasról tettem volna a Kaliforniai útra. A bosszantó húzásai közé tartozott nem akart Trent-hez költözni- amikor elég sokszor említette, hogy nem túlzottan szereti a jelenlegi lakását- meg, hogy általában olyan dolgokért összeveszett a sráccal, amit hülyeségnek tartok meg, hogy kocsiba pattant, mint egy őrült. De átlagban így viszonyulok a főhősnőkhöz, ha több pasi van a képben. Az is nagyon bökte a csőrömet, amikor megijedt Trent-től. Szörnyű családi háttere van a csajnak, az apja – akinek nem értettem, hogy az anyja miért nem adja ki az útját- egy vadállat, jobb kifejezést nem tudok használni. Aki képes kezet emelni a gyerekére, az mindennek való csak szülőnek nem, ugyanígy, aki meg ugyanezt képes tenni a feleségével, az meg férjnek meg semmilyen szintű partnernek sem való! Folyamatosan ordibál és mindenért Cami-t okolja, nem csoda, hogy a lány, amikor csak teheti, kihagyja a családi találkozókat. Ugyanezeket a fantasztikus géneket örökölték a testvérei, Coby-t leszámítva. Miután neki megoldódott a problémája egy nagyon kedves karakter lett belőle, jobban járt volna Cami, ha a többi testvére is hozzá hasonló. Ezeket a dolgokat figyelembe véve tényleg természetes reakció úgymond, hogy hátrálni kezd, amikor valakinek eldurran az agya. Bár tudhatta volna azt, amit Trent mondott neki, vagyis, hogy sohasem ütné meg. Sokan írták, hogy talpraesett, de nekem több helyen inkább hisztisnek tűnt. Néhány esetben vicces volt, amikor besokallt, de többségben ilyenkor nem volt túl szimpatikus. A jó pillanataiban kedveltem, meg úgy alapjában véve nagyon sajnáltam a családja miatt és együtt éreztem vele, így megmaradt egy úgymond semleges szinten, akit nem is imádok, de nem is utálok mélységesen. másik főszereplővel, Trenton Maddox-szal kapcsolatban, szerelem volt első olvasásra. Teljesen levett a lábamról. Ő is olyan forrófejű,tüzes, védelmező, rosszfiú-karakter, mint akikről annyira szeretek olvasni. Több testvére van, Travis, Thomas, Tyler és Taylor. Ebben a kötetben leginkább Travis szerepel, de igyekszik vigyázni rá és az öccse újdonsült szerelmére, galambra, Abby-re. Igaz, hogy Travis, aki bokszol, de ő is gond nélkül ki tud állni bárkivel, hogyha a helyzet úgy kívánja. Nála is az a helyzet, mint a legtöbb hozzá hasonló szereplő karakternél, egymás után fogyasztja a csajokat, amint elment az egyik, már jön is a másik. Egészen, addig ameddig fel nem bukkan az a különleges teremtés, aki miatt érdemes megváltozni. Tetszett, ahogy mindent bevetett, hogy közelebb kerüljön Cami-hez. Ebbe beletartozik az is, hogy belevon a manőverbe egy aranyos kislányt, akinek senki- így a főhősnő sem tud ellenállni. Imádnivalóak voltak együtt Olive-vel, nagyon rendesen viselkedett vele, próbálta pótolni a bátyját. Mindig vártam már, hogy mikor bukkan fel és tetszettek a közös pillanataik Cami-vel, nagyon örültem, amikor végre összejöttek. Érződött, hogy tényleg oda- meg vissza van a lányért, hogy annyira imádja, amennyire T.J. sosem tudná és nem mellesleg a levegő is szikrázott rendesen. Mindig megvédte, amikor csak tudta, Cami apjának is simán nekiment, hogy ne essen baja a lánynak. A főhősnőnket zavarta, hogy mindig ő akarta vezetni a kocsit, de a korábban történtek fényében ez érthető volt és szerintem aranyos is. Mint ahogy az is, hogy a végén a kórházban nem volt hajlandó elmozdulni Cami mellől, ezért ott kellett a karját is begipszelniük.Teljesen egyet értettem vele azokban a helyzetekben, amikor megsértődött. Mivel még az első kötetet nem olvastam, ezért ő az első Maddox-fiú, akiről olvastam és nálam nagy eséllyel marad is majd kedvencnek. A piercing-ek mellett a másik kedvenceim a tetkók,- magamon nem, de máson nagyon tetszenek- ezért a foglalkozása is tetszett meg az egész tetoválószalon mindenestül. Az mondjuk nekem is furcsa volt, hogy Cami komolyabb megfontolás nélkül varratta magára a különféle dolgokat és, hogy Trent, Hazel vagy akár Cal nem javasolta neki, hogy inkább gondolja át. A Red Door csapatánál az ottani embereket is jobban szerettem, sokkal összetartóbbak voltak és jobban átjött, hogy „egy családba tartoznak”. Összességében imádtam Trent-et. *-*
A mellékszereplők közül egyértelműen Hazel lett a kedvencem! Nagyon bírtam a beszólásait, egy igazán eleven karakter, aki tényleg a szó szoros értelemben életre kel. Bírtam a temperamentumát meg az egész stílusát… Az ő jelenetein nevettem a legtöbbet. Meg ő csinálja a piercing-eket és alapjáraton bolondulok a piercing-ekért xD Száz szónak is egy a vége, megvett magának és végül elérte a célját, rávette az egyik szereplőt- ha nem is az elsőre kiszemeltet- a fültágítóra.
Ray-vel, Cami legjobb barátnőjével-aki egyben a lakótársa és a munkatársa- kapcsolatban vegyes érzéseim voltak. Az érzelmei olyan szinten hullámoztak, hogy már sok volt nekem. Amikor igazán szüksége volt rá Cami-nek, akkor jelen volt…és számíthatott rá…De mégis… Ahogy váltogatta Kody-t meg Brazil-t, az sem tetszett túlzottan. Az utóbbival teljesen feleslegesen erőltette a dolgot, amikor Kody-val jobban megvolt. És Kody tényleg szerette, vigyázott rá és törődött vele. Nem kellett volna a könyv mint felét végigvitatkoznia valaki olyannal, akivel egyértelműen nem illenek össze. Még kiverte a biztosítékot, ahogy néha hívták egymás „ribanc”, „picsa”. Hát…én semmilyen körülmények között sem nevezném így a legjobb barátnőmet és ő sem engem. T.J… egy idő után már olyan véleményem volt róla, mint Trent-nek. Rá se bagózik Cami-re hetekig, aztán nagy kegyesen jelentkezik, amikor olyan kedve van, hogy mindenbe bezavarjon. Egyszerűen nem tudom, hogy mit képzelt magáról meg, hogy hogyan tehette ezt Trent-tel úgy, hogy tudta, mi a dörgés. Meg Cami-vel is, hogyha az a csúcsszuper állása annyira fontos, akkor hagyja élni a lányt és ne bukkanjon fel vagy rendelje magához, amikor éppen belefér az idejébe vagy olyan kedve van. Miután kiderült róla, hogy kicsoda és, hogy emiatt még később fő szerepben fel fog bukkanni, akkor sem lett szimpatikusabb semmivel sem. Alapjáraton sem olvastam volna el bizonyos okok miatt az említett részt, ő csak ráerősített, hogy jól döntöttem.
Összesítve:
Kedvenc szereplők: Trenton, Hazel
Utált szereplők: Cami apja, Cami testvérei- Coby-t kivéve, T.J.
Borító: 5/5* A tollas van meg nekem és egyszerűen gyönyörű *-* Képen is nagyon tetszett, de így élőben…fantasztikus.
Kedvenc részek: Szinte minden, ami a tetoválószalonban játszódott, Trent nem túl sportszerű módszerei, amikkel közelebb akart kerülni Cami-hez.
Mélypontok: Hogy Cami nem hagyta faképnél T.J-t az elején, Raegen-hullámvasuta, Cami családi háttere.
Szerelmi szál: Van itt minden, ami egy NA könyvbe belefér, részletesen. Mindenki eldönti, hogy neki ez mekkora korhatárjelzést jelent. Szerintem a 16-osba még belefér.
Történet: 5/4,5- 5
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Jamie McGuire: Beautiful Disaster- Gyönyörű sorscsapás (Gyönyörű sorscsapás 1)

Sziasztok! Engem is elért a sorscsapás láz, a lentiekben Travis és Abby történetéről olvashatjátok a véleményemet :)

Fülszöveg:

Az új Abby tökéletes. Nem iszik, kerüli a káromkodást, a pólói kifogástalan rendben sorakoznak a szekrényében – azt hiszi, elegendő távolság választja el a múltjában rejlő sötétségtől. De amikor megérkezik a legjobb barátjával, Americával a főiskolára, az új élet felé vezető útja gyorsan megváltozik.
Travis izmos testét tetoválások borítják, tipikus laza srác, azt testesíti meg, amire Abbynek szüksége van – és amit szeretne elkerülni. Abby távolságtartása felkelti a kíváncsiságát, és cselhez folyamodik egy egyszerű fogadás segítségével: ha ő veszít, önmegtartóztató marad egy hónapig, ha Abby marad alul a játszmában, Travisnél fog lakni ugyanennyi ideig. Travis nem is sejti, hogy a párjával hozta össze a sors, akármelyikük is nyer.
Szerelem és játék keveredik a népszerű írónő, Jamie McGuire regényében, amely a fiatal olvasók körében nagy népszerűségre számíthat. Ne hagyd ki, játszd meg te is a tétjeidet! Szerinted Abby nyer vagy Travis? Vagy ebben a játékban nincsenek vesztesek?


created by HunHowrse Layout Generator on 2016-02-25 19:55:32
A címe nagyon találó, ez az egész tényleg egy Gyönyörű sorscsapás :D Shep meg Kara jól fogalmazott, amikor Abby-ék együtt vannak, akkor minden gyönyörű és csodálatos, amikor meg összevesznek, akkor magukkal rántják az egész világot és kész sorscsapás lesz minden xD
Kezdeném az elemzést Abby-vel, vegyes érzéseim voltak vele kapcsolatban. Amikor együtt voltak meg minden happy volt, akkor imádtam, amikor meg összevesztek, akkor felbosszantott. (Úgy tűnik, hogy ez a nagy és az ellentétes érzelmek könyve lett) A legelején túl visszafogott, meg túl „jó” volt nekem, de aztán, ahogy lassan felengedett és előjött a vagányabb énje, amit úgy el akart tüntetni és kedvelni kezdtem. ;) Nem értettem egy ideig, hogy miért akar minden áron távol maradni Travis-től, amikor rajtuk kívül tényleg mindenkinek leesett, hogy megőrülnek egymásért. De miután már ismertem a múltjával kapcsolatos elemeket, akkor értettem a reakcióit. A hálaadásnapi húzásáért nagyon bepipultam rá, de utána sikerült helyre rántania a dolgokat. Onnantól kezdve már egyszer sem voltak olyan tettei, amivel homlokráncolást okozott. Összességében könnyű azonosulni vele és külön tetszett, hogy amikor Travis kezdett elszállni, akkor nem félt kinyitni a száját. Az apját jobb nem elemzésre bocsájtani, megérdemelte volna, hogy ne mentse meg a bőrét Abby meg Travis.
America az a tipikus könyves-legjobb-barátnő. Nagyon jól kiegészítették egymást Abby-vel, a temperamentuma is tetszett. Néha egy kicsit túl hisztisnek találtam, de egy igazi barátnő és folyamatosan kiállt Abby mellett. Aranyosak voltak Shep-vel, támaszt nyújtottak a két főszereplőnek.
Parker Hayes tipikus mintapéldánya azon könyvszereplőknek, akik hiába nem mutatnak erőszakos magatartást vagy viselkednek görényként, mégis annyira idegesítenek és annyira ki nem állhatom őket, hogy arra nincs szó… >.< A hozzá hasonló pasik főszerepbe helyezése miatt viszolyogtam jó ideig a romantikus könyvektől… Egyszerűen ez a túl tökéletes, túl kedves, drága-ajándékokat-vásárolgatok-rövid-ismeretség-után-mert-tele- vagyok-pénzzel…. típus nagyon nem jön be…Nála még Travis a hülye pillanataiban is ezerszer jobb.
Travis Maddox…. Hol is kezdjem…. Talán ott, hogy az ő jóvoltából megint találkoztam egy Harley-val. Szeretem a motorokat és most már tényleg kezdi felkelteni a figyelmemet ez a márka, ha már ennyiszer visszaköszön. Ha valaki, akkor én tényleg bolondulok a hozzá hasonló tetkós, motoros, forrófejű, rosszfiú-szereplőkért, de nekem egy kicsit néha túl szeszélyes volt ő xD Egyrészt nagyon sajnáltam, hogy akármennyire igyekezett is, csak később sikerült végre elhinnie Abby-nek, hogy megváltozott. Mert igenis egy hatalmas változáson ment keresztül a lány kedvéért és ez nagyon tetszett. Őszintén örültem, amikor összejöttek és minden szép volt meg minden jó volt. Aranyos volt, hogy egy Toto-t adott ajándékba Abby-nek. Már a Gyönyörű tévedésből hallottam a kutyusról, de itt belopta magát a szívembe, nagyon aranyos volt. Mint, ahogy Travis Maddox szerelmes kiadása is aranyos volt csak néhány helyen egy kicsit, hogy is mondjam….sok. Tökéletesen lejött, hogy mennyire odavan a Galambjáért, de, amikor képbe került a két új tetkója, akkor az érzései kezdtek fojtogatóak lenni. Amikor Vegas-ban megvédte Abby-t, meg amikor úgy alapjáraton jogosan tengett túl a védelmező ösztöne, akkor szerettem :D Amikor külön voltak vagy felhúzta magát, akkor komolyan ijesztő volt néha. Hogyha igyekszik, hogy rendes legyen, akkor egyenesen imádnivaló, hogyha meg azon igyekszik, hogy szemét legyen, akkor elviselhetetlen. Összességében az ingadozó hangulatával együtt is bekerült a kedvencek közé, de a testvére, Trent marad a kedvenc Maddox-om. <3
Összesítve:
Borító: 5/5- bár nem értem, hogy mi köze a történetnek a befőttes üvegbe zárt pillangóhoz…O_o
Történet: 5/4,5
Kedvenc szereplők: Travis és az összes Maddox
Utált szereplők: Abby apja, Parker, Eathen
Kedvenc rész: amikor Abby megkapta Toto-t, azok a pillanatok, amikor Abby meg Travis éppen jóban voltak
Mélypontok: amikor Travis-t beszippantotta Vegas. az, hogy Parker túl sokáig volt képben.
Szerelmi szál: Tipikus NA regény ilyen szempontból, a 16-os, 17-es karikába szerintem belefér.

Megvolt benne minden, ami egy ilyen típusú könyvbe kell. Szerelem, civakodás, mélypontok és izgalmas jelenetek. Az első Vegas-i utazás meg a tűz pörgősebb jeleneteit egyszerűen imádtam ^^
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. február 24., szerda

Jennifer L. Armentrout: Shadows- Árnyak (Luxen 0,5)

Sziasztok! Most a Luxen sorozat egyik kiegészítőkötetével jelentkezem.

Fülszöveg:

Dawson Black mindenre számított, csak Bethany Williamsre nem. Egy luxen, vagyis egy földre szállt idegen számára a földi lányok, nos…, érdekesek. De mivel a luxeneknek titokban kell tartaniuk valódi kilétüket, őrültség lenne beleszeretni az egyikbe.
Veszedelmes. Kísértő. Tilos..
Bethany nem tagadhatja le a közte és Dawson közt azonnal létrejött kapcsolatot. És bár nincs szüksége a szerelem bonyodalmaira, mégsem tud távol maradni tőle. Valahányszor összenéznek, Bethany beleszédül.
Elbűvölte. Vonzza. Szereti.
Dawson titka megváltoztatja Bethany életét… és veszélybe is sodorja a lányt. De még Dawson sem tehet kockára mindent egyetlen emberlányért. A sors azonban elkerülhetetlen… akárcsak a szerelem.


created by HunHowrse Layout Generator on 2016-02-24 22:12:02
Onnantól, hogy megláttam, végre lesz magyarul teljes lázban égtem. Nagyon vártam, hogy végre megszerezhessem, de mindig az orrom elől vitték el- ennyire szerencsétlen is csak én lehetek alapon… Így, amikor ma végre sikerült megkaparintanom, rögtön nekikezdtem az olvasásnak és rögtön elfogott az a jó érzés, mint ennél a sorozatnál mindig…Még a lapoknak az illata is más – Luxen illatú- mint a többi regénynek.
Bethany-t először egy viszonylag semleges karakternek találtam. Lehet, hogy azért nem tudtam vele annyira megbarátkozni, mert nálam Katy-t nem nagyon lehet felülmúlni… Öt köteten keresztül Cica talpraesettségéhez meg lobbanékonyságához voltam szokva, így Beth kicsit laposnak tűnt. Mindig meghúzta magát, inkább sok esetben csendben maradt. Ezzel szemben Katy hasonló helyzetben jól odamondta volna, amit gondol a problémás illetőnek. Egy idő után azzal nyugtattam magam, hogy Dawson is más, mint Daemon. Nyugodtabb, ezért hozzá jobban is passzol egy szelídebb lány. Mert Daemon-höz azért is illik Katy, mert ha elszáll vele a világ, akkor nem lapul meg, hanem helyre rakja. Dawson-nál erre pedig nincs szükség. Kicsit gyorsan alakultak szerintem a dolgok, legalábbis a sorozat fő köteteiben tovább kerülgették egymást a szereplők és így hihetőbb volt. De egy ilyen terjedelmű könyv esetén erre nem volt lehetőség. Aranyosnak találtam őket együtt. De Beth ismét kivívta maga ellen az ellenszenvemet. Könyörgök! Milyen elmeháborodott akarja folytatni a sziklamászást, amikor rádöbben, hogy tériszonya van?! Ezzel a kisasszony végképp elkapálta magát.
Dawson, mint korábban említettem más…Sokkal kedvesebb, közvetlenebb, társaságibb ember
azaz luxen, higgadtabb stb… Hiányzik belőle az a tűz, ami a testvérében megvan. És hiába volt tényleg imádnivaló, ahogy Beth-hez közeledett meg az egész kapcsolatuk….de ő sem tudott nálam ringbe szállni Damon-nel. Nem vett meg magának úgy, mint sok olvasót…. Csak szimplán aranyos volt. A hozzá hasonló pasiszereplőket valamiért nem szeretem >.<
Dee hozta azt a sziporkázó, hiperaktív, néhány esetben kicsit soknak mondható személyiségét, amiért már korábban megszerettem. Rengeteg megszólalása volt, amin sokat nevettem :D
Damon meg Damon… Ő is hozta azt a néhány helyen kibírhatatlan formáját, mint az Obszidián elején. Kicsit fura volt látni, ahogyan Ash-vel ez a se-veled-se-nélküled-kapcsolatnak-nevezett-akármicsoda folyik, de megnyugtatott a tudat, hogy nem tart sokáig :) Amikor elejtett egy bizonyos mondatot arra vonatkozóan, hogy hogyan fog viszonyulni az emberrel létesített kapcsolatokhoz, akkor nem bírtam abbahagyni a röhögést, még a könnyem is kicsordult. Jennifer ért az iróniához.
A vége meg tényleg olyan, mint egy pofán vágás. Kíváncsi lettem volna, hogy mi történik velük a Védelmiseknél, de ez örök rejtély marad. Összességében tetszett és nagyon gördülékenyen ment az olvasás az E/3-as írásmód ellenére is. A Luxen rajongóknak egyértelműen kötelező olvasmány.
Összesítve:
Borító: 5/5 – Pepe továbbra is jól néz ki :D
Történet: 5/4,5
Kedvenc szereplők: Daemon, Dee
Utált szereplők: Beth, Andrew
Kedvenc részek: Amikor Daemon ugratta a testvérét. Amikor Dawson lelepleződött Beth előtt
Mélypontok: A vége. Hogy Beth sziklát mászik úgy, hogy tériszonya van.
Szerelmi szál: Az egész nagyon aranyos, nincs benne sistergősebb elem, mint a többi kötetben
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Jennifer L. Armentrout: Oblivion- Feledés (Luxen 1,5)

Sziasztok! ^^ A kedvenc sorozatom egyik kiegészítő kötetéről hoztam most véleményt, amiben végigkövethetjük az Obszidiánban történteket Daemon szemszögén keresztül. <3

Fülszöveg:

Amikor Katy Swartz a szomszédomba költözött, rögtön tudtam, hogy baj lesz. Nagy baj.
Bajra pedig igazán nincsen szükségem, hiszen nem vagyok idevalósi. A társaimmal a Luxról érkeztem a földre, egy tizenhárommilliárd fényévre lévő bolygóról. Ráadásul ha valamiben biztos vagyok, az az, hogy az emberekben nem lehet megbízni. Félnek tőlünk. Olyasmikre vagyunk képesek, amikről ők csak álmodnak, és pokolian gyengének tűnnek mellettünk – mert azok is.
Kat azonban olyan közel kerül hozzám, mint még senki más. Akaratlanul is vágyok rá – és szeretném felhasználni a képességeimet, hogy megóvjam. Meggyengít engem, pedig én vagyok a legerősebb luxen, és az én feladatom, hogy védjem a többieket. Ez a hétköznapi lány tehát mindannyiunk végzete lehet. Hiszen a luxeneknek van egy hatalmasabb ellensége is – az arumok – akikkel szembe kell szállnom.
Ha beleszeretek Katyba – egy emberbe – nem csupán őt sodrom veszélybe. Talán mindannyiunk pusztulását okozom… de azt nem hagyhatom.
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-02-24 21:59:26
Imádtam !!! Szerelmes lettem! <3 Az Obszidián nagy kedvencem lett és nem gondoltam, hogy lehet fokozni, de mégis! Már korábban is akartam egy Daemon-t, de most… ! *o* Egyszerűen kell! xD
Jó, abbahagyom az őrült ömlengést Daemon-ről- egy időre-
nehéz lesz…Nagyon nehéz lesz…és komolyabbra fordítom a szót.
Attól, hogy már az olvasó ismeri az alaptörténetet, igenis tud újakat nyújtani ez a regény. Hiába tudod, hogy mi fog történni, de mégis egyedülálló élmény újra átélni az egészet, kedvenc badass földönkívülink szemszögéből. Mert ebből következnek a plusz jelenetek, ugyanis Katy is csak egy ember, ergo nem lehetett egyszerre több helyen. Jó volt megismerni a luxen-ek őrjáratait, a tanácskozásukat meg minden más apróságot, amit Kat nem láthatott. Rengeteget nevettem, a korábban megismert beszólások ugyanolyan viccesek.
Katy-t már korábban is nagyon kedveltem, tetszett, hogy ennyire kis talpraesett és temperamentumos. Rengeteg könyvet kiolvastam, de még mindig ő a kedvenc főhősnőm. De azt meg kell hagyni, hogy az ő szemszögéből megírt regényekben jobban kedveltem. Itt is nagyon szerettem, de más, amikor benne vagyok a gondolataiban. Úgy a könyvimádata is sokkal érthetőbb, ami Daemon-nak felfoghatatlan volt xD Nagyon jó volt Daemon szemén keresztül látni ezt a lányt… Még akkor is, hogyha a pasiszemszöggel járó gondolatok nekem egy kicsit meredekek
néha…Az egész fergeteges, de amikor Daemon arról képzeleg, hogy mit csinálna Kat-tel meg hogyan… Az nekem egy kicsit…. durva xD
Dee ugyanolyan hiperaktív, pörgős és aranyos volt, mint korábban, biztosította a poénokat. Thopmson-ékat itt is utáltam főleg Ash-t…. Na jó, Adam annyira nem vészes, meg nem akarta a következő galaxisba repíteni Katy-t, de valahogy akkor sem jött meg az a nagy szimpátia….>.< De Daemon-t nem is lehet nagyon felülmúlni.
Hogyha már ennyiszer emlegettem, akkor át is tértem rá. Dawson története után annyira üdítően hatott Daemon…szinte végigvigyorogtam mind a 382 oldalt. Egyértelműen ő a kedvenc könyves pasim és már akkor is kedveltem, amikor még nem lehetett tudni, hogy mit miért csinált. Mondjuk a Most már alig ragyogsz beköpésénél én is fel tudtam volna pofozni, de most, hogy megismerhettem az indokait… még jobban imádom. Hatalmas belső vívódáson ment keresztül mindvégig, el akarta kerülni, hogy az történjen, mint Dawson-nal. Nem akarta veszélynek kitenni Dee-t, mint ahogy azt sem, hogy az ő hibájából egyedül maradjon. Ahogy telik az idő, egyre jobban megkedveli Katy-t és egyre jobban kötődik hozzá, de őt is védeni szeretné, így megpróbál távol maradni tőle. Továbbá ő a legerősebb luxen, ezért a kolónia felől is óriási nyomás nehezedet rá. Így, hogy bele lehetett látni a fejében, már nem volt annyira arrogáns, mint kívülről nézve. Bár az adottságaival továbbra is tisztában van és hogyha akarja akkor kozmikus seggfej tud lenni, de belül ő is bizonytalan néha-néha.
Összegezve:
Borító: 5/5 Nagyon szép ^.^ Tökéletesen passzol a sorozat többi részéhez és Pepe továbbra is tökéletes Daemon….
Történet: 5/5
Kedvenc szereplők: DAEMON, Katy, Dee
Utált szereplők: Ash, Simon, Matthew
oké, hogy itt még nem tudták Dee-ék, hogy ő a hunyó, de én igen… így nem tudtam rá úgy tekinteni, mint az Obszidián olvasásakor
Kedvenc részek: Katy meg Daemon összes közös pillanata veszekedésestől, mindenestől.
Mélypont: Ralán a korábban említett pasiszemszöges „szerelmes gondolatok”… xD
Szerelmi szál: Sistergős…nagyon sistergős… De belefér a sorozatra jellemző korhatárkeretek közé.

Minden Luxen és Daemon rajongónak KÖTELEZŐ olvasmány! :D
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Jennifer L. Armentrout: Opposition- Ellenállás (Luxen 5)

Sziasztok! Ezúttal a Luxen sorozat zárókötetét véleményezem, ami igazán méltó zárása lett Cica és Daemon történetének :)


Fülszöveg:
Katy tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott. Nem hiszi, hogy Daemon örömmel fogadja a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiiktatnak a földön. Azonban a jó és a rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé – mindannyiuk végzetévé válhat.
Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret – akkor is, ha ez egyenlő az árulással.
Egy valószínűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót…

Amikor megláttam, hogy megjelent magyarul, majd kiugrottam a bőrömből- szó szerint xD. Az előző résznek szintén függővége lett ezért nagyon örültem, amikor hozzákezdhettem. A luxen-ek megérkeztek a Földre, Daemon-ék velük mentek és Katy-ék nem látták őket azóta. Vegas-ban leleplezték a földönkívülieket, így az embereken teljesen eluralkodik a félelem. Nem is ok nélkül, a luxen-ek világuralomra akarnak tűnni és mindenkit ellenségnek tekintenek, aki ebben nem működik velük együtt.
-Katy öt kötet után is a kedvenc főhősnőim közé tartozik. Az érzéseibe meg a gondolataiba nagyon jól bele tudja magát élni az olvasó. Teljesen megértettem a csodálkozását és az elkeseredését, amikor Daemon-nal újra találkozott. Szerencsére később kiderül, hogy miért viselkedett vele úgy, ahogy. Nagyon jól kezeli a helyzetet és mindent megtesz az ügy érdekében, nagyon harcias. Akkor is nagyon sajnáltam, amikor kiderült, hogy az anyukája testébe beköltözött egy luxen ;( Az nagyon tetszett, amikor nekiesett Sadi-nek xD Daemon-ban nem csalódtam, az utált/szeretett tulajdonságai ugyanúgy megmaradtak. A helyzetre való tekintet nélkül elejt akármilyen gunyoros megjegyzést és minden áron meg akarja védeni Cicát. Ő és Dawson nem engedik magukat behálózni a luxen-ek által. A közös jeleneteik most is fergetegesek, a sistergés meg a szikrák ugyanúgy adottak.
– Nagyon sok benne az izgalom, egy idő után csak kapkodtam a fejem, hogy mi történik. Rengeteg benne az akció, ami után beteljesedik a várva-várt Happy end.
– Az új ellenség legyőzéséért szövetkezni kell a régiekkel. Vagyis a körzet vezetésének a tagjaival és az arumokkal- megjegyzem, hogy az utóbbiak vezetője tényleg beteg- Nancy sem hazudtolta meg magát. Ugyanolyan kétszínű és kiállhatatlan, mint amilyen volt. A húzásai nem javultak semmit.
– Dee megint ideiglenesen átáll a sötét oldalra, mint a 3. részben, de szerencsére sikerül majd észhez téríteni ;)
Nagyon jól le lett festve a földönkívüli invázió. Az utak, városok állapota, az emberek reakciója meg úgy összességében minden. Nem lehet elég jól leírni, hogy milyen fantasztikus ez a könyv. Ahhoz, hogy meg lehessen azt érteni, el kell olvasni :) Mindig furcsa befejezni egy sok részes sorozatot és elfogadni, hogy „nincs több”. Ebben az esetben szerencsére ott vannak még a kiegészítő-kötetek.
Összegezve:
Kedvenc szereplők: Daemon, Katy, Luc, Archer
Legutáltabb szereplők: Nancy, Sadi, Eathen
Borító: 5/5 Jól látszódik, hogy mennyire szép szeme van Daemon-nak :)
Szerelmi szál: Hát…abban a stádiumban vannak, amikor nem bírnak ki egy fél másodpercet sem egymás nélkül. Amikor együtt vannak meg forr a levegő. Persze belefér a YA kereteibe.
Történet: 5/5
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Jennifer L. Armentrout: Origin- Eredet (Luxen 4)

Üdv, Kedves Olvasók! :) Itt is a legfrissebb irományom.

Fülszöveg:

Daemon bármit megtenne, hogy visszakapja Katyt.
Sikeresen behatoltak a Mount Weatherbe, ám az akciónak katasztrofális vége lett. Katy elszakadt tőlük. Elvették. Daemon számára most minden arról szól, hogyan lehetne megtalálni.

Söpörje el, aki az útjába áll? Kérdés nélkül.
Perzselje fel az egész világot, hogy megmentse Katyt? Boldogan.
Tárja fel az emberiség előtt, hogy idegenek élnek közöttük? Örömmel.
Katy számára csak a túlélés marad.

Ellenségektől körülvéve az egyetlen, amit tehet, ha igazodik a helyzetéhez. Még a Daedalusban sem mindenki őrült… de a csoport céljai rémítőek, és amit elárulnak, felzaklató. Kik az igazi rosszak? A Daedalus? Az emberiség? Vagy a luxenek?
Ők ketten együtt bármivel szembenéznek.

A legveszedelmesebb ellenség azonban mindig is jelen volt. Amikor kiderül az igazság, és a hazugságok fala összeomlik, melyik oldalra kerül majd Daemon és Katy?
Együtt maradnak egyáltalán?
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-02-24 21:29:15
Az előző rész gyilkos függővége miatt nagyon vártam az olvasást és nagyon megörültem, amikor végre megszereztem a könyvet ^^ Az előző részben kiszabadították Beth-et és Katy a védelmiseknél maradt, így Daemon mindent meg akar tenni, hogy visszaszerezze a lányt. Mint minden részt, így ezt is imádtam, a következők miatt:
– Váltott szemszög (és most nem csak a végén), imádok Daemon fejében lenni xD
– Rengeteg izgalom, akció – Damon bejutása a körzetbe, a körzeten belül a túlélés, a menekülés, a Luxen-ek leleplezése stb.
– Végre megszabadultunk Blake-től ^^ – szegény Katy kikészült miatta, hogy meg kellett ölnie, de én személy szerint örültem neki xD
– Remek leírások – teljesen magam elé tudtam képzelni minden szituációt
– Az origin-ek- csillagos ötös az ötletért. Bár nem szívesen futnék össze egy ilyen gyerekkel sem…
– Luc szereplése- már az előző részben is megkedveltem, tetszett, hogy a maffiakölyök itt nagyobb szerepet kapott. A többi origin-hez hasonlóan ő is eléggé hátborzongató tud lenni, de nagyon bírtam.
– Daemon meg Katy közös pillanatai- a szörnyűségek ellenére ugyanannyira, vagy talán még jobban imádják egymást, mint korábban. Minden együtt töltött percük szárnyalás volt ^^ A fergeteges megszólalások adottak, így valamennyire kompenzálva lett ezzekkel a helyzet
– Dee visszatérése a sötét oldalról
Összességében nagyon szerettem ezt a kötetet is. A körzeten belüli történések tényleg borzalmasak. Van néhány bolond, aki önként ment oda, de a többieket erőszakkal hurcolták oda. A luxen-eket kényszerítették az emberek meggyógyítására, ha nem tették, akkor ártottak a párjuknak. Az említett párosoknak origin-bébiket kellett gyártaniuk, akiket utána el is vettek tőlük. Nem is tudom, hogy milyen idiótának kell lenni ahhoz, hogy valaki egy ilyen helyen dolgozzon és elvakultan higgyen benne, hogy jót tesznek…. Mindenkit valamilyen szinten megtörtek az események, főleg Katy-t. Elveszítették Ash-t és Andrew-t, akit a barátjuknak hittek, elárulta őket… Így amikor a végén, úgymond egy időre megmenekülnek, akkor sem örülhetnek sokáig. Ennek is valamilyen szinten függővége lett, így kissé kiakadtam megint. Főleg, mert nem volt akkor még az Ellenállás magyarul xD De, ennek köszönhetően kezdtem el örömömben ugrálni, amikor láttam, hogy megjelent.
Összegezve:Vigyázat! Spoiler-veszély!
Kedvenc szereplők: Daemon, Katy, Luc, Archer
Legutáltabb szereplők: Blake- vele szerencsére nem lesz több gond, Matthew- komolyan nem gondoltam volna róla, hogy ő az áruló és, hogy miatta jutott anno Beth meg Dawson a Daladeus – szinte mindig rosszul írom le a nevüket, így elnézést, ha megint úgy sikerült- markába
Borító: 5/5 Hát…Pepe Toth továbbra is elképesztően néz ki…
Szerelmi szál: Még mindig sistereg közöttük a levegő, de ezek mellett nagyon sok aranyos pillanat volt. Pl. amikor Daemon Katy-t vigasztalta
Mélypontok: ahogy Katy-ékkel bántak a körzetben, Matthew árulása
Történet: 5/5*

A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Jennifer L. Armentrout: Opal- Opál (Luxen 3)

Sziasztok! Meghoztam az értékelésem a Luxen sorozat 3. kötetéről.

Fülszöveg:

Senki sem érhet fel Daemon Blackhez.
Amikor elszánta magát, hogy kimutatja az érzéseit irántam, komolyan beszélt.
Soha többé nem kételkedem benne – és most, hogy túljutottunk a zökkenőkön, újra és újra fellobbannak köztünk a lángok.
Csakhogy még ő sem védheti meg a családját, ha eltökélik, hogy kiszabadítják a szeretteiket.
Mindazok után, amiken keresztülmentem, én sem vagyok többé ugyanaz, aki voltam. Még mindig változom, és fogalmam sincs, mi lesz a vége. Lépésről lépésre fedezzük fel az igazságot, és amikor szembekerülünk a hibrideket tesztelő és kínzó titkos kormányzati szervezettel, ráébredek, hogy a képességeim nem ismernek határokat.
A halál a mindennapjaink részévé vált. Onnan kapunk segítséget, ahonnan a legkevésbé várnánk, és a barátainkról kiderülhet, hogy valójában a halálos ellenségeink – de nem fordulunk vissza.
Akkor sem, ha az eredmény örökre darabokra töri az életünket.
Egységben az erőnk – és ezt ők is tudják.

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-02-24 21:15:23
Hatalmas Luxen-rajongó vagyok, így szinte rögtön nekikezdtem ennek a kötetnek, amikor befejeztem az Ónix-ot. Dawson az előző részben kiszabadult, Adam meghalt, Katy és Daemon „rendesen” összejött. Tehát elég sok változás történt, ami további bonyodalmakat okoz. Dawson részéről ennek neve is van, Beth. Nem nyugszik, ameddig vissza nem szerezheti a szerelmét, de Daemon-ék pedig nem akarják, hogy bajba keveredjen, nem szeretnék megint elveszíteni. Végezetül megígérik neki, hogy segítenek neki megmenteni a lányt. Adam halála miatt Dee teljesen megváltozik és Katy-t okolja a történtekért, talán utálatosabban viselkedik néha, mint Ash. Katy-ék meg szeretnének mindent „jól csinálni”, mint ahogy megállapodtak, de az előbb említett dolgok nehezítenek a helyzetükön. Továbbá Blake is ismét felbukkan… Összességében ismét egy fordulatos részt kaptunk az írónőtől. :)
A főszereplőink közös pillanatait továbbra is imádom, inkább nem megyek bele az elemzésbe külön-külön, mert megint túlzott áradozás lesz a vége a kritikának. Tényleg ők lettek a kedvenc párosom. ^^ Mint az megszokható forr közöttük a levegő és a szokásos civakodások is megmaradtak, így bőven voltak olyan jelenetek, amiken nevetni lehetett. Nagyon vártam már, hogy történjen közöttük valami, így már tényleg a falra másztam, amikor valaki az utolsó pillanatban betoppant xD Mindenhol vannak olyan karakterek, akik jól tudnak időzíteni… De végül a néhány előbb említett esetek után bekövetkezett, amire vártam.
Mint korábban említettem, Dee gyökeres változáson megy keresztül. A lehető legrosszabb irányba. Ash és Andrew társaságát keresi és Katy-t hibáztatja mindenért. Pedig egyáltalán nem ő tehet róla, ami Adam-mel történt. Összességében az imádni való lány, akiért az első két részben oda voltam, felszívódott… O_o
Blake… Komolyan mondom talán még jobban megutáltam, mint Daemon >.< Hogy a történtek után képes visszatolni a képét, hogy megint átveri a szereplőket és, hogy éjszaka beoson Katy-hez… Inkább nem fejtem ki bővebben, mert nagyon sok dolog lenne kicsillagozva. Ennyire a közelmúltban egy szereplőt sem utáltam.
A vége meg… Hogy lehet így befejezni egy könyvet?! :O Tipikusan lekaparom a tapétát a falról és megőrülök-hogy-mi-fog-történni befejezés. Szerencsére akkor már volt az Origin magyarul, de akkor is nagyon falhoz vágós vég volt. Csak az kezdjen bele, aki utána rögtön tudja olvasni a 4. részt, hogy ne kerüljön ilyen helyzetbe a gyilkos függővég miatt…

Összesítve:
Kedvenc szereplők: Daemon, Katy
Legutáltabb szereplők: Blake, Will (igen, ő is visszatér… Hurrá)
Borító: 5/5 *-* Talán ez tetszik a legjobban.
Szerelmi szál: forr a levegő folyamatosan Katy-ék között
Mélypontok: Dee viselkedése, hogy a végén Katy ott maradt, Blake felbukkanása és, hogy megint átverte a szereplőket
Történet: 5/5
A kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Jennifer L. Armentrout: Onyx- Ónix (Luxen 2)

Íme Daemon és Katy történetének a második felvonásáról szóló értékelésem :)

Fülszöveg:

Daemon Blackkel összekapcsolódni szívás…
Ráadásul nemrég eltökélte, hogy bebizonyítja: amit irántam érez, az nem csupán bizarr kapcsolódásunk mellékhatása, hanem valódi érzelem. Nem tudom, mit gondoljak efelől, de tény, hogy mostanában már korántsem olyan bunkó velem, mint korábban.
De nem ez a legnagyobb problémánk.
A Védelmi Minisztérium emberei körülöttünk szaglásznak. Ha rájönnek, mire képes Daemon, és főleg, hogy mi ketten összekapcsolódtunk, akkor nekünk annyi. Az iskolában felbukkanó új srác sem hiányzott. Ő is tele van titkokkal. Tudja, mi okozza a körülöttem zajló sok furcsaságot, és segítene is rajtam… de ennek súlyos ára van.
És aztán az események még vadabb fordulatot vesznek.
Láttam valakit, akit halottnak hittem. Szóljak vagy hallgassak?
Mi történt Dawsonnal? Ki árulta el?
És mit akarnak Daemonéktól – na meg tőlem – a védelmiek?

Az már biztos: Daemon Blackkel összekapcsolódni nem egy életbiztosítás.
Senki nem az, akinek látszik. És nem mindenki éli túl a hazugságokat…
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-02-24 20:54:00
Az első rész teljesen levett a lábamról, ezért az Obszidián elolvasása után pár nappal rohantam is a könyvesboltba és rögtön nekikezdtem (2014. 12. 29. körül) és azóta már legalább négyszer újraolvastam :) A történet majdnem ott folytatódik, ahol abbamaradt. Vagyis Daemon igyekszik elnyerni Kat bizalmát és bizonyítani, hogy nem csak a kötés miatt akar vele lenni. Nem is tudom, hogy melyik kötetben imádtam jobban Daemon-t, mert a kötözködős meg a törődő énje is nagyon tetszett :) A két főszereplő közötti vitatkozások és sistergés ugyanúgy adott, mint korábban. Változást jelent azonban, hogy Katy körül furcsa dolgok történnek. A tárgyak megmozdulnak körülötte és egy komolyabb betegség alkalmával tett egy sétát a tóparton, majd utána rejtélyes körülmények között nagyon hamar felgyógyul. Mindezeknek az okát Blake az első ránézésre embersrác tudja egyedül, akihez Katy szeretne közelebb kerülni, de Daemon minden adandó alkalommal megtorpedózza a próbálkozásait.
Katy-t ebben a kötetben is szerettem, de sokszor idegesített, hogy csak ragaszkodik Blake-hez… Megértem, hogy azt a sok hónap szemétkedést nehéz elnézni Daemon-nak, de már sokszor fordult elő olvasás közben, hogy elkezdtem magyarázni a könyvnek, hogy „ezt meg mégis miért csinálod?!” stb… (Ezután a könyv után jöttem rá, hogy jobb otthon olvasnom, ha nem akarom, hogy a tanárok bolondnak nézzenek… xD) A könyvszeretete meg a talpraesettsége megmaradt, amit nagyon szerettem. Szerencsére Blake-kel kapcsolatban is felnyílt a szeme előbb-utóbb. Az új képességével kapcsolatos elemek nagyon tetszettek és a ketrecbe kerülése alatt nagyon sajnáltam. Szerencsére megérkezett időben a megmentő :)
Dee-nek továbbra is adottak a vicces beszólásai. Kívülről nézve valószínűleg Katy meg Daemon mellett sem lehetne megmaradni, de egy idő után zavart, hogy mindig egymáson lógtak Adam-mel. A kötet végén az említett Luxen-fiút nagyon sajnáltam ;( Thompson-ék közül ugyanis ő volt egyedül normális Katy-vel.
Blake, Bart, Bilbo, Biff, Benny… A regény elején egy nagyon megnyerő, normális alaknak igyekszik bemutatni az írónő, de már éreztem, hogy valami nincs vele rendben…. >.< Korábban már említettem, hogy Katy-t néha meg tudtam volna csapkodni, amiért vele próbált haverkodni… De meg is értem, egyedül ő tudta, hogy mi folyik körülötte, hiszen ő is hibrid. Amikor kést dobott a főhősnőnkhöz, akkor már tényleg nagyon a bögyömben volt, de a vége felé… Bebizonyosodott, hogy egy olyan gerinctelen disznó, mint amilyennek gondoltam. Hát… hallgatni kellett volna vele kapcsolatban Daemon-ra…
Will-en nagyon meglepődtem. Voltak érdekes húzásai és amikor Katy-ért ment az iskolába már nagyon gyanakodtam rá, hogy valami nagy gáz van körülötte… De a ketreces dologgal meg a hozzá kapcsolódó történésekkel teljesen kiverte nálam a biztosítékot.
Daemon nem okozott csalódást *-* Továbbra is oda vagyok érte. Igyekezett bizonyítani a főhősnőnknek, hogy igenis kedveli, de ezen kívül megmaradtak azok a beszólásai, ami miatt utáltuk/rajongtunk érte az első részben. Nagyon sokat nevettem a szócsatákon meg a Blake-nek adott neveken. A fadíszítés meg a hálaadási vacsora alatt is nagyon aranyosak voltak Katy-vel. A könyves videó készítése alatt meg konkrétan fulladoztam a nevetéstől xD A könyv legvégén, meg amikor összejöttek… olvadoztam *-*. Az ő szemszögéből írt fejezetek továbbra is a kedvenceim között vannak :D
Összegezve:
Kedvenc szereplők: Daemon, Katy
Legutáltabb szereplők: Blake, Will
Borító: 5/5 *
Szerelmi szál:
„Nem, nem járok Daemonnel, de képtelen vagyok kiverni a fejemből, hogy minden alkalommal robbanókeverékké alakulunk egymás mellett, úgyhogy jobb lesz, ha nem jössz túl közel?”
Kb. ez jellemzi a legjobban, ami a főhősök között folyik a kötetben.
Kedvenc rész: a könyves videó, fenyő-díszítés, a legvége
Mélypontok: szinte minden, ami Blake-vel kapcsolatos, Katy ketrecbe kerülése, Will húzása
Történet: 5/5*
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

Jennifer L. Armentrout: Obsidian- Obszidián (Luxen 1)

Sziasztok!
Fogalmam sincs, hogy ez konkrétan hányadik értékelésem erről a könyvről, de már jó párat megírtam az biztos. És egyiknél sem éreztem úgy, hogy kellően átjött mennyire szavakba önthetetlenül elképesztő sztoriról van szó…  Szóval fene vigye ezt a nagy variálási mániámat, ismét nekifutok az Obszidián véleményezésének.

Fülszöveg:

Amikor – éppen az utolsó középiskolai évem előtt – Nyugat-Virginiába költöztünk, beletörődtem, hogy vastag tájszólású emberek, melléképületek, szakadozó internet és rengeteg unalom tölti majd ki a napjaimat. Amíg észre nem vettem magas, szexi, különös zöld szemű szomszédomat. Az ég kiderült.
Aztán a srác megszólalt.
Daemon dühítő. Beképzelt. Pofoznivaló. Nem bírjuk egymást. Egyáltalán. De aztán, amikor egy idegen rám támadt, és Daemon egyetlen intéssel szó szerint megfagyasztotta az időt – akkor valami történt. Valami váratlan.
A szédítő idegen a szomszédból megjelölt engem.
Jól hallottad. Idegen. Mint kiderült, Daemon és a húga egy egész galaxisra való ellenféllel néznek szembe, akik mind az ő képességeikre pályáznak, a nyom pedig, amit Daemon rajtam hagyott, olyan fényesen jelzi számukra az utat, mint Las Vegas főútja. Csak úgy úszhatom meg élve, ha Daemon közelében maradok, amíg elhalványul a nyom rajtam.
Mármint ha nem ölöm meg addig én magam…

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-02-24 18:35:51
Ez a kedvenc könyvem és már minimum ötször kiolvastam, de még mindig olyan szélesen vigyorgok olvasás közben, mintha Marilyn Manson bejelentette volna, hogy magánkoncertet ad a szobámban. :D
Sokan mondják, hogy ez a regény nem más, mint egy Twilight koppintás, nem osztom a véleményüket. Az elemek, amikre hivatkozva másolatnak titulálják minden második YA regényben megtalálhatók akár egyszerre is. Emlékszem, hogy anno, amikor először nekiálltam még irtóztam kissé a földönkívülis regényektől, de már az első oldalakon beleszerettem a történetbe, nagyon könnyen ráhangolódtam Jennifer írásstílusára. *-* Igazán poénos és gördülékeny, kellő részletességű leírásokkal,ami azonnal beszippantja az olvasót. A pörgős, harcolós jelenetekről nem is beszélve! :D A természetfeletti szál is azonnal behálózott, nagyon bejött a luxenek és az arumok világának a felépítése,
a luxeneket említve igyekszek elvonatkoztatni Daemon-tőla két földönkívüli faj képességei és a kisebb részletekről szóló magyarázatok.
Katy már első olvasáskor bekerült a kedvenc főhősnőim közé, azóta is ott maradt a dobogón. :D A sok kis buta, rinyálós liba után kész felüdülés volt egy ilyen, talpraesettebb, tűzrőlpattantabb csaj és még mindig az
nyugodtan vedd magadra Theresa Gray. Ki merte nyitni a száját és megvédte magát. Nem nyelte csak úgy le Daemon hülyeségeit vagy vonult el sírni egy sarokba, amikor a srác bunkófaktora megemelkedett. Tetszett, ahogy reagált, amikor kiderült, hogy micsodák is Black-ék. Először eléggé beijedt, amivel tökéletesen emberi lett a reakciója. De aztán, amikor összekapta magát és előbújt belőle a paranormális regényekért rajongó könyvmoly :D Ezzel rá is térnék a másik dologra, amit nagy pozitívumnak találtam Katy-ben, azaz könyvszeretetére és, hogy ő is ír blogot. Az ezekről a témákról szóló részeket imádtam *-* Ha néha el is követett egy-két apróbb hibát,
mint pl. amikor Simon-nal ment a bálba és nem rázta le azután se, hogy rázós lett a helyzetegyszer sem kezdtem olyanokon agyalni, hogy milyen jó lenne, ha véletlenül keresztülmenne rajta egy tank . Különösen tetszett, ahogy az éles helyzetekben reagált, nem blokkolt le és gondolkozott egy évezredig, hogy mit kéne csinálni vagy menekült el, hanem cselekedett. Méghozzá hogyan! :D Ahogy például nekirontott az arumoknak, az valami fenomenális volt :D A szerelmi szál már csak hab volt a tortán. Már az első percektől szikrázott a két főhős között a levegő és imádtam, ahogy Daemon-nel folyton nyúzták egymást. Sokkal izgalmasabbnak tartom ezt a megoldást a meglátlak és majd meghalok, annyira szerelmes leszek típusú verziók helyett. Minden egyes alkalommal pukkadozok a nevetéstől, amikor egy légtérbe kerültek xD
Katy anyukáját egész jó fejnek találtam, bár ért hozzá, hogy az alapjáraton is kínos helyzeteket hogyan lehet még jobban fokozni… :D
Lesa és Carissa nem szerepelt annyira szervesen, mint a főbb szereplők, de kedveltem őket. Lesa egy tipikus nagyszájú karakter, aki szívesen feszeget kínosabb témákat is vagy akar belemenni olyan részletekbe, amikbe nem kéne beleütnie az orrát. Ezt Carissa a visszafogottságával jól egyensúlyozta és elhárította a már túlzottan necces szituációkat, amiket a másik lány generált.
Simon-t leginkább egy idegesítő szúnyoghoz tudnám hasonlítani,
ha már ennek a csoda jó hőségnek köszönhetően jelen pillanatban is kering körülöttem jó pár ezekből a kis mutáns rohadékokból, akik ellenállnak minden létező irtási technikánakamit hiába próbál az ember elkergetni vagy agyoncsapni, mindig visszarepül a füléhez. Nem azt mondom, hogy annyira masszívan utáltam…egyszerűen csak idegesített a jelenléte meg minden egyes mozzanata. A bálos rész sorait olvasva már szinte könyörögtem magamban, hogy jelenjen meg Daemon és repítse át egy másik galaxisba…
Rátérnék a másik főszereplőre, Daemon Blak-re *-*
és egyúttal oda is körmölöm a bevásárló listámhoz, hogy szerezzek be belőle egyet. Rengeteg regényt kiolvastam már, de még mindig ő a kedvenc könyves pasim és nagy eséllyel az is marad <3. Ő a megtestesítője az összes olyan tulajdonságnak, ami nálam egy fantasztikus főszereplő sráchoz kell, így már az első felbukkanásától kezdve oda voltam érte. *-* Vagány, tüzes,
khm…khm…azok a közös jelenetek Katy-velfoggal-körömmel védelmezi azokat, akik fontosak neki és kicsit se mellékesen megemlítve egyáltalán nem hülye. Van esze,
nem is kevésamit folyamatosan használ is, annak ellenére, hogy néha úgy tűnik gondolkodás nélkül, fejjel megy a falnak. Ha szánt szándékkal akar kibírhatatlan lenni, akkor nem egy egyszerű meló megmaradni mellette,
ahogy a fülszöveg is említette időnként tényleg pofoznivaló. A már alig ragyogsz beköpésnél szívesen a fejére húztam volna egy szemetest…. De még ezekkel együtt is egyenesen ellenállhatatlan *-* A beszólásai pedig egyszerűen fergetegesek voltak xD A külseje se egy elhanyagolható szempont,
azok a leírások… <3de leállok a tömény ömlengéssel és nem megyek bele részletesen. Rajta keresztül lehetett jobban megismerni a luxeneket, az ő képességei végképp fenomenálisak voltak, nem hiába Daemon az egyik legerősebb közülük. A plusz fejezetek az ő szemszögéből mindent vittek. :D
Daemon testvére, Dee valóban olyan, mint egy köteg napsütés, egy földönkívüli csingiling. Csak pörög és pörög és a körülötte lévőket tudat alatt is jókedvre készteti. Időnként kicsit sok, de mindenképpen imádni való volt a csajszi. :D Sokat nevettem a fagyis jeleneten és bejött az alakváltós adottsága.
Ash-t akárhányszor olvasom újra a regényt, változatlanul ellenszenvesnek tartom. Ha Daemon egónövelőket szed, akkor ő valamilyen felsőbbrendűségi érzetet keltő szert tolat. Néha már egészen szánalmasnak találtam. Fogadja már el, hogy nem kell Daemon-nek és lépjen tovább… -.- Attól úgysem fogja szerelmes verseket szavalva a karjaiba vetni magát, ha idiótán viselkedik Katy-vel meg Dee-vel, ha éppen a főszereplő csajjal barátkozik.
Andrew természetileg Ash férfikiadása, olyan utálatosan viselkedik, mert nincs jobb dolga típusú szereplő.
Adam egyelőre csak úgy volt, mint az ügyeletes békebíró, aki igyekszik simítgatni a feszültséget, amit a két testvére kelt.
Ezt a regényt és az egész sorozatot egy szóval tudom jellemezni: TÖKÉLETES. ^—^
Borító: 5/5* – Pepe már első ránézésre is vitte a prímet és a világítós szemek, amúgy is a gyagyáim… :D Nagyon tetszik a betűtípus és a zöld különféle árnyalatai *-*
Történet: 5/5
Kedvenc szereplők: Daemon, Katy, Dee
Legutáltabb szereplők: Ash, Simon
Kedvenc részek: Damon és Katy összes szócsatája és közös jelenete, amikor Dee kiborult a fagyi miatt, amikor Katy könyvszeretete előtérbe került, Katy anyukájának a tanácsa arra vonatkozóan, hogyan kellene átmennie bemutatkozni a szomszédoknak, amikor Katy ráborította a spagettit Ash-ékre, a luxenek képességeivel foglalkozó részek.
Mélypontok: az, hogy Katy Simon-nal ment a bálba és, hogy nem koptatta le, amikor már túl tapadóssá vált, amikor Daemon ott hagyta Katy-t a kanapén
Szerelmi szál: A YA keretei körött marad,
sajnos…de Katy és Damon között végig forr a levegő *-*
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. február 15., hétfő

Escape Plan: Szupercellla

Sziasztok! Meghoztam a legelső filmkritikámat! :)

created by HunHowrse Layout Generator on 2016-02-15 12:57:18
Az értékelésem

Röviden a filmről:
Ray-t (Sylvester Stallone) azért fizetik, hogy börtönök biztonsági rendszerét tesztelje le. Kiemelkedő a szakmában, egy igazi legenda. Az évek során minden börtönből sikerült megszöknie. Ehhez három tényezőre volt minden alkalommal szüksége: az alaprajz ismeretére, egy belső és egy külső segítségre. A szervezet, aminek dolgozik különleges megbízást kap, rendkívüli összegű fizetséggel és különleges felvételekkel, azaz semmilyen külső segítséget nem kap. Az ultrabiztonságos, az ő könyve által tervezett börtönben azonban életében először szembesülnie kell a feladat reménytelenségével.
A véleményem a filmről:
Stallone filmjei nagy kedvenceim, de eddig vonakodtam nekikezdeni ennek. A tegnapi tv műsornak köszönhetően, azonban bepótoltam ez elmaradást és nagyon is megtetszett ez az akciófilm. Már az első percekben tátott szájjal bámultam a képernyőt. Elképesztő, hogy milyen apróságokat felhasználva lehet kicselezni egy biztonsági rendszert (gondolok itt a tejes dobozra). A különböző fordulatok kellően ütősek, de el vannak hintve kisebb nyomok, amik alapján lehet rájuk következtetni. Például abból, hogy helikopterrel szállították Ray-t a börtönbe, már lehetett sejteni, hogy hol is van a Sírkő nevű szuperbörtön. Magának az "intézménynek" a belső felépítése, illetve az ott alkalmazott módszerek és az őrök maskarája eléggé erős disztópia feeling-et keltett. Az említett őrük engem végig az Éhezők viadala  kapitóliumi katonáira emlékeztettek... xD Magát a kivitelezést és az ötletet elképesztőnek találom, jól ki lettek dolgozva az elemek. A történet onnantól indul be jobban, hogy Ray összebarátkozik Rottmayer-rel (Arnold Swarzenegger), akinek a segítségével próbálja megkísérelni a szökést. És innentől kezdve jelentek meg azok a trükkök, amikkel Ray megtalálta az apró hibákat a rendszerben. A lehengerlő ötletekkel, logikával és az újdonsült barátja által szervezett eltereléssel sikerül kijutnia annyi időre, hogy meghatározza, hol is van a Sírkő. Miután a helyszínre fény derül, Ray elveszti a lendületét és kifogy az ötletekből, Később Rottmayer támogatásával összeszedi magát és igyekszik megtalálni azt a személyt, aki feltűnésmentesen segédkezhet nekik. Az új szövetségesük információi alapján be kell vonniuk még egy embert, a személyzetből, aki el tud küldeni egy üzenetet Rottmayer ismerőseinek.Az események felgyorsulása mellett is végig fent maradnak a nagy kérdések. Mi célt szolgál igazából a börtön? Bűnözők egyáltalán, akiket embertelen bánásmódban részesítve fogva tartanak? Ki intézte el, hogy Ray oda kerüljön? És Rottmayer tényleg az, akinek mutatja magát vagy van egy titka? Ezek biztosítják, hogy a film végig izgalmas maradjon. Nagyon tetszett. A színészek mind nagyon jól hozták a szerepüket és "mindenki megkapta, ami járt neki". Beleértve azt az embert, akinek a jóvoltából Ray a Sírkőbe került.
Összegezve:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Karakterek:5/4,5
A színészek alakítása: 5/5

Akik szeretik az akciófilmeket, illetve Stallone/Swarzenegger filmjeit, azoknak kihagyhatatlan.
              A J Á N L O M
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. február 10., szerda

American Horror Story: Hotel (American Horror Story 5. évad)

Sziasztok! Egy újabb American Horror Story évadot néztem végig ^^ Íme a Cortez Hotel-ben játszódó, legújabb évadról szóló értékelésem :)
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-02-10 17:03:41
Az értékelésem

Információk a sorozatról:
Kezdetnek szeretnék leírni néhány információt azoknak a számára, akik még nem láttak részt/korábban egyáltalán nem hallottak a sorozatról, leírnék egy kis bevezetést. Tehát, mint ahogy arra a címből is lehet gondolni, egy horror sorozatról van szó, ami jelenleg 5 évadból áll. Az évadok szigorúan véve mind függetlenek egymástól, tehát a történetekben nincs összefüggés, maximum kisebb átfedések. Ezért tetszőleges sorrendet lehet alkalmazni velük kapcsolatban. Nem kell hozzá ismerni az előző évad eseményeit, hogy megértse a néző a jelenlegi történetet. Olyan szinten kapcsolódnak egymáshoz az évadot, hogy a szereplőgárda hellyel-közzel megegyezik (a színészek teljesen más karaktert formálnak meg) és, hogy mindegyik évadban el van rejtve egy utalás, amiből lehet következtetni a következőnek a témájára. Az 1. évad a Murder house/Gyilkos ház, aminek a középpontjában egy régi ház áll. A tulajdonosok és a lakók pedig időről-időre, rejtélyes körülmények között meghalnak. A 2. Asylum/Zárt osztály című évadban visszább ugrunk az időben és egy elmegyógyintézet mindennapjait követjük nyomon, ahol szintén történnek megmagyarázhatatlan események. A 3. évadban New Orleans-ba látogatunk el, ahol boszorkányok történetét követjük nyomon.  A 4. Freakshow/Rémségek cirkusza évad szintén más időpontban játszódik és egy nem mindennapi, "torz" tagokból álló cirkusszal ismerkedünk meg. (Az 5. Hotel c. évadról lentebb írok majd részletesen) Továbbá felhívnám rá a figyelmet, hogy nem véletlenül horror kategóriában fut a sorozat. A gyilkosságokat, kínzásokat és egyéb "finomságokat" eléggé részletesen mutatják ezért a gyengébb gyomrúaknak nem ajánlom. De a színészek nagyon jól alakítanak, ezért "próbaképpen" szerintem megéri belenézni :).
Az 5. évadról egy kis bevezetés:
Nem ragozom tovább a dolgokat, hanem rátérek az 5. évadra, aminek a fő színhelye a Los Angeles-i Cortez Hotel. Az említett város a '20-as években Chicago mellett a bűnözés egyik paradicsoma volt. Az egyik fő szereplőnk John Low, a gyilkossági nyomozó, aki egy ügyben való nyomozása során jut el a hotelbe. Hamar rájön, hogy olyan események történnek, amikre nincsen logikus magyarázat. Olyan magyarázat...amit a nyomozása során felhasználhat, mint bizonyítékot. A másik kulcsfontosságú személy Cortez grófnő lesz, aki a hotel tulajdonosa és egyben vámpír. Azon belül is az ő előélete lényeges, illetve a személyek, akikkel kapcsolatban áll/állt. És nem is lenne egy igazi Horror Story évad, hogyha nem lenne a képben egy sorozatgyilkos, James Patrick March, aki bár kísértetként van jelen, mégis nagyobb irányító szerepet tölt be, mint az élők.
A véleményem az évadról és a szereplőkről:
Mint előzőleg is, most is a kedvenceimmel szeretném kezdeni. Az előző bejegyzésemben írtam már, hogy mennyire megkedveltem a 3. évadban Angela Bassett-et, mint Marie Laveau-t. Nos, itt Ramona Royale bőrébe bújt, aki a vámpírrá alakulása előtt egy híres színésznő volt. Rögtön szimpatikus lett, mert ismét egy erős női karakter-t kaptam Angela-tól...de mégsem lett akkora kedvenc, mint a 3. évadban Marie. Teljesen együtt éreztem vele, Elizabeth rondán kihasználta, elvette tőle, aki fontos volt neki. Miután pedig kezdett egyenesbe jönni elveszítette a szüleit is... Tetszett benne, hogy annyira eltökélten bosszút akart állni. Tényleg egy nagyon életre való és határozott nő volt, egészen addig, ameddig el nem érkezett annak a bizonyos bosszúnak az ideje... Nos, akkor nagyon berágtam rá! Mégis mi a fene lelte?! Agymosást kapott vagy amnéziát?! Végül ezt  a kis "apróságot"... leszámítva bent maradt az élmezőnyben az azt követő részekben nyújtott viselkedése miatt. A beszólásai pedig fergetegesek voltak xD
A másik két kedvencem volt még Tristan meg Donovan. Őket inkább egyszerre elemezném ki, mert bizonyos szempontból eléggé hasonlítanak. Az előbbi már akkor szimpatikus lett, amikor láttam az első képeket... Szerintem Finn Wittrock-nak jól áll ez a kis piros tincs... :D Persze Donovan egy sokkal higgadtabb, megfontoltabb egyén, de mindketten hasonló csapdába estek. Donovan-nel egy ideig vegyes érzéseim voltak és... azok is maradtak végül is. Néha sajnáltam, hogy úgy ki lett használva, néha meg jól meg tudtam volna csapkodni, hogy időnként ezt egyszerűen csak elfelejtette. Még mindig felfoghatatlan, hogy miért kellett szitát csinálnia magából, amikor le is bukhatott volna... de az ő dolga. Szerintem Ramona-val jó páros lettek volna... Hogyha persze túléli az évadot. A palacsintás résznél nagyot mosolyogtam :D Tristan olyan tekintetben erősebb, hogy megpróbált ebből kilépni.Amúgy róla szerettem volna képet betenni alulra is...de egyszerűen nem találtam róla olyat, amin áll. Egyszerűen... végigülte vagy feküdte azokat a részeket, ahol élt... Így összesítve egy nagyon szeretetéhes karakter volt...Örültem, amikor meg lett neki a boldog vég. Bár szerintem annyiban nem passzolnak a párjával, hogy Tristan a fia lehetne neki...
Lady Gaga szereplőjét sem tudtam először hová tenni. Tetszett az alakítása, mert jól hozta a szerepet. De Elizabeth-et nem bírtam megszeretni. Persze, amikor fény derült a múltjára, hogy mi történt vele korábban és, amikor rájött, hogy mit tett March, akkor sajnáltam. De, amint Ramona-val, Tristan-nal meg Donovan-nel művelt arra nincs bocsánat. A "túlélés érdekében" kihasználta a körülötte lévőket. Ezen kívül még amikkel az őrületbe kergetett, azok az arcszerkezetek voltak. Ennek a nőnek, Elizabeth-nek az arcszerkezetek a gyagyái! xD Az egyetlen pozitívumként azt láttam benne, hogy szereti a gyerekeket. Őszintén szereti őket és nekik, a többi körülötte lévővel ellentétben, nem akart ártani.
Sally a sorozat 90%-ában idegesített. A 3. évadot nézve össze-vissza nyavalyogtam, hogy túl elesett meg ártalmatlan Cordelia. Visszasírom! Sarah Paulson-nak sokkal jobban állnak az ilyen kis jóságos, aranyos karakterek. Nem csoda, hogy a korábbi évadokban mindig olyan szerepet kapott. Jól hozta azt, amit Sally-től várt az ember, azt nem vitatom. De egy ilyen szereplő nem ő. Sally-t onnantól kezdtem valamilyen szinten bírni, amikor megkapta a telefonját. Akkor aranyos volt.
James Patrick March-val érdekesen alakult a közös történetem. Kezdetnek végignéztem négy részt, mire leesett, hogy őt játssza Evan Peters. xD A másik félreértés meg abból adódott, hogy a 7. részig azt hittem, hogy a szereplőjének a neve James Parker March. Az én verzióm szerintem dallamosabb kimondva... xD De inkább visszakanyarodok magára a szereplőre, aki az évad egyik fő pszichopatája. Kétségtelenül egy beteg elme, egy vérbeli sorozatgyilkos. A beszédstílusa az tetszett, a hangsúlyozások viccesek voltak. Látszott rajta, hogy amit ledarál, azt komolyan elhiszi. Egyrészt a hideg futkosott tőle a hátamon azokért, amit csinált, hogy konkrétan egy gyilkolási játszótérnek építette a hotelt, de nevettem is rajta. Amikor valami nem úgy alakult a kis vacsoráján, ahogy tervezte, akkor olyan volt, mint egy dühöngő kisgyerek xD A végére próbáltak belőle is kihozni egy kis jót azzal, hogy összefogta a szellemcsapatot és "megfegyelmezte" őket. Végül is a Cortez Hotel nevű hajónak ő a kapitánya. Összességében nagyon bírtam a karakterét :D
John Low... Kezdetben egy semleges szereplő volt, aki megpróbálta átvészelni a szörnyűségeket. Az egyik gyereke elvesztését és azt, hogy a felesége emiatt kissé megbolondult. Mindezek mellett pedig azt, hogy ha ép ésszel nem is, de élve kijusson a Corzet Hotel nevű diliházból és megoldja az ügyet. Rajta keresztül lassacskán kibontakoztak a dolgok. Megismertük March előéletét és a '20-as, '30-as években elkövetett másik bűncselekményt is. A csirkefarmos, gyerekrablásos esetet. Erről már korábban hallottam Az elcserélt életek című filmben (amit mindenkinek ajánlok, mert nagyon jó), így jó érzés volt, hogy van, amiben képben vagyok :D Nos, amikor kiderült vele kapcsolatban a csavar, akkor azt hittem, hogy leesik az állam! Erre végképp nem számítottam! Onnantól kezdve valahogy bármit is csinált...nem bírtam tovább semleges szinten tartani vagy akár kedvelni. A felesége már a kezdettől fogva ellenszenves volt. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy hogyan viselkedhet így! Mindig is egy nagy talány volt számomra, hogy ha az egyik gyerekkel történik valami, akkor miért kell levegőnek nézni a másikat... Nagyon nem tetszett, ahogy Scarlett-tel viselkedett. "Holden a kedvenc", mindenki megértette, de attól még nem kellett volna ennyire semmibe venni a lányát. Mi annyira spéci abba a gyerekben, hogy "annyival jobb" a másiknál?! Szegény Scarlett-et sajnáltam, komoly családba született... Azt pedig, hogy szerelmes a gyerekébe...sehogy sehogy se akarta bevenni a gyomrom. Ez a nő...kimondhatatlanul önző!
Mrs. Evers-től nagy részben a frász kerülgetett. Komolyan ijesztő és mániákus. Amikor kapott Liz-től egy új mosógépet, akkor nagyot nevettem az örömén. Tényleg olyan volt, mint egy kisgyerek karácsony reggel. Nekem már a kezdetektől nyilvánvaló volt, hogy miért is asszisztált March-nak... Amikor kiderült, hogy igazából ki is jelentette fel March-ot, akkor nem csak én néztem nagyot, hanem a szereplők is.
Liz aranyos és kedves volt, ő volt egy ügyeletes békebíró, aki igyekezett elsimítani az ellentéteket. Tetszett benne, hogy amikor ő jutott el arra a szintre, hogy elege lett Elizabeth-ből, akkor nem tántorodott meg, hanem véghez vitte, amit eltervezett. Tetszett, ahogy felvirágoztatta az üzleteket és, hogy szinte mindig könyv volt nála... (Előtört belőlem a könyvmoly xD).
Iris is sok mindenen ment keresztül, nagyon rondán viselkedett vele Donovan... De nem bírtam sajnálni őt. Volt benne valami, ami annyira ellenszenves volt, hogy... nem tudtam pozitívumot találni a karakterben.
Nagy meglepetés volt Queenie megjelenése. Akkor megint azt hittem, hogy leesik az állam, amikor megláttam a Coven-ben megismert karaktert... lehetett volna más vége neki.... Persze szükség volt hozzá, hogy Ramona megerősödjön, de megoldhatták volna máshogy.
Mint a 3. évadban, itt is soknak találom a szexet... lehetett volna belőle kevesebb...vagy jobban ki takarhatták volna nem tudom... Szerintem nem kellett volna bele ennyi. A lezárást egy kicsit érdekesnek találtam, elhúzták...aztán meg mégsem lett annyira tökéletes, mint amilyenre akarhatták az előkészületekből ítélve. Hellyel-közzel minden szál el lett varrva, de hogyha már ennyi időt vett igénybe, hogy vége legyen az évadnak, akkor lehetett volna másabb.
Összesítve:
Alapötlet: 5/5
Kivitelezés: 5/4,5
Karakterek: 5/4,5
A színészek alakítása: 5/5
Kedvenc szereplők: Ramona, Tristan, Dono, James Mach
Legbetegebb szereplők: James Patrick March, A Tízparancsolatos Gyilkos, Sally
Kedvenc részek:
- Amikor Ramona kiütötte sokkolóval Dono-t
- Hogy a végén hellyel-közzel mindenki összefogott
Negatívum:
- Az, hogy szellemes Horror Story szabály miatt konkrétan semelyik bajos szereplőtől sem lehetett megszabadulni
- Sarah Paulson-nak két karaktere volt. Kicsit furcsa volt egy évadon belül két szerepben látni...
- Akiket Elizabeth behálózott, azok nem tudták normálisan utálni

Végül csak a Coven maradt a kedvenc évadom, de ez bekerült a szoros második helyre :)

                              A J Á N L O M ! :D
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01

2016. február 3., szerda

American Horror Story: Coven- Boszorkányok (American Horror Story 3. évad)

Sziasztok! Ezúttal a legújabb kedvencemről, az American Horror Story 3.évadáról hoztam egy értékelést ^^
created by HunHowrse Layout Generator on 2016-02-03 20:16:32
Az értékelésem

Információk a sorozatról:
Kezdetnek szeretnék leírni néhány információt azoknak a számára, akik még nem láttak részt/korábban egyáltalán nem hallottak a sorozatról, leírnék egy kis bevezetést. Tehát, mint ahogy arra a címből is lehet gondolni, egy horror sorozatról van szó, ami jelenleg 5 évadból áll. Az évadok szigorúan véve mind függetlenek egymástól, tehát a történetekben nincs összefüggés. Ezért tetszőleges sorrendet lehet alkalmazni velük kapcsolatban. Nem kell hozzá ismerni az előző évad eseményeit, hogy megértse a néző a jelenlegi történetet. Olyan szinten kapcsolódnak egymáshoz az évadot, hogy a szereplőgárda hellyel-közzel megegyezik (a színészek teljesen más karaktert formálnak meg) és, hogy mindegyik évadban el van rejtve egy utalás, amiből lehet következtetni a következőnek a témájára. Az 1. évad a Murder house/Gyilkos ház, aminek a középpontjában egy régi ház áll. A tulajdonosok és a lakók pedig időről-időre, rejtélyes körülmények között meghalnak. A 2. Asylum/Zárt osztály című évadban visszább ugrunk az időben és egy elmegyógyintézet mindennapjait követjük nyomon, ahol szintén történnek megmagyarázhatatlan események. (A 3. évadot lentebb részletezem) A 4. Freakshow/Rémségek cirkusza évad szintén más időpontban játszódik és egy nem mindennapi, "torz" tagokból álló cirkusszal ismerkedünk meg. Az 5. a Hotel címet viseli, ahol a Cortez Hotel története és az ott történő, rejtélyes gyilkosságok, illetve a Hotel lakóinak az élete állnak a középpontban. Továbbá felhívnám rá a figyelmet, hogy nem véletlenül horror kategóriában fut a sorozat. A gyilkosságokat, kínzásokat és egyéb "finomságokat" eléggé részletesen mutatják ezért a gyengébb gyomrúaknak nem ajánlom. De a színészek nagyon jól alakítanak, ezért "próbaképpen" szerintem megéri belenézni :).
A 3. évadról egy kis bevezetés:
Ezzel rá is térnék a fő témára, azaz a harmadik évadra. A történet párhuzamosan játszódik az 1800-as években, illetve a jelenben. A figyelem ezúttal a boszorkányokra irányul. A jelenben egy ilyen boszorkányiskola a fő színhely. A tanulókon keresztül megismerkedünk a salemi boszorkányok leszármazottainak a világával, a képességeikkel és a hiearchiájukkal. Az utóbbiban a legnagyobb hangsúly az új vezető, az új Legfőbb megtalálásán lesz. Az 1800-as évek jeleneteiben pedig Marie Laveau és Delphine LaLauire, illetve a LaLauire által elkövetett gyilkosságok állnak a középpontban. Előfordulnak majd további visszaemlékezések, amiknek köszönhetően néhány szereplő múltjába nyerünk betekintést.
A véleményem az évadról és a szereplőkről:
Ahogy olvasgattam a sorozatról, ez lett az  évad lett a legszimpatikusabb , ezért ezt is kezdtem el legelőször nézni. Az első rész után egy kicsit elbizonytalanodtam, a véres jeleneteket rezzenéstelen arccal végignéztem, inkább a "sok meztelenkedés" verte ki a biztosítékot. De kíváncsi voltam, hogy mi lesz így végül folytattam és egyre jobban tetszett. Az a szereplő, aki  már a részek nézése előtt is szimpatikus lett, az Marie Laveau volt. Az előzőleges rajongásomból fakadó, hozzá fűzött reményeimet beváltotta, rögtön megfogott. Mindig is imádtam az ilyen erős, határozott női karaktereket és ő pont ebbe a kategóriába tartozott. Az egész évadon keresztül imádtam minden pillanatát és a megszólalásait. Tényleg lehengerlő a stílusa :D Az utolsó előtti részben egy kissé érdekesen néztem egy bizonyos megmozdulásán. De amikor kiderült, hogy egy felsőbb erő hatására akarta azt tenni, megint nagyot nőtt a szememben a karaktere. Jó volt látni, ahogy a pártfogása alá vette Queenie-t és azt is, amikor Fiona-val barátnők lettek. Kétségkívül egy olyan személy, akivel nem tanácsos ujjat húzni, de ami külön megbecsülésre ad okot, hogy megvédi azokat, akik fontosak neki és, hogy csak azoknak árt, akik ellene tettek.  Ahhoz, hogy Marie-t ennyire megszerettem, Angela Bassett alakítása is nagyban hozzájárult. Remekül hozta a szerepet, tetszettek az arcjátékai  és bekerült a kedvenc színésznőim közé.
A legtöbb kovenbeli lányt szerettem. Zoe meg Nan aranyosak voltak, nekik drukkoltam is, hogy összejöjjenek a kiszemeltjükkel. Misty és Queenie pedig vagányak. Az előbbit őszintén sajnáltam, azért, ami a Hét Csoda bemutatásakor várta. Én is nagyon állatbarát vagyok, ezért megértettem, hogy mekkora érvágás volt neki, hogy békákat kellett boncolgatnia... Queenie-nél tetszett még, hogy megpróbálta jobbá tenni Delphine-t, ha nem is lett eredménye az erőfeszítésének. Szerettem a megszólalásait, jókat nevettem rajtuk. Akit egyedül nem tudtam közülük semmilyen szinten sem megszeretni, az Madison volt. Szörnyű dolgot csináltak vele az első részben és ezért sajnáltam... de utána felváltotta az utálat. Egyszerűen nem tudtam semmi jót találni benne. Két kedvenc jelenetem volt a boszipalántáktól: amikor az udvaron kergetőztek a teleportálást felhasználva és amikor Misty meg Madison összeverekedtek :D A "fogócskázás" nagyon aranyos volt a második meg vagány, temperamentumos húzás.
Cordelia-t, a boszorkányiskola vezetőjét kedveltem, olyan kis szelíd, szerethető karakter volt. Bár egy párszor előfordult, hogy idegesített. Néha túl gyengének, túl elesettnek és idétlennek találtam. Mondjuk egy ilyen "gondoskodó" anyával nem is volt csoda, hogy ennyire önbizalom hiányos lett szegény. A férje az elején szimpatikus volt, aztán utáltam, végezetül pedig megmaradt ezen a szinten. Amikor kiderült, hogy kicsoda is a fickó igazából, akkor nagyon meglepődtem. A végére Cordelia szerencsére összekapta magát és összességében megmaradt róla az első benyomásom véglegesnek. Sarah Paulson-nak pedig nagyon jól állt a karaktere és kihozta belőle a maximumot. 
Fiona-val kapcsolatban nagyon hullámoztak az érzéseim. Néha-néha sajnáltam, néha-néha tetszett, hogy ő is olyan erős karakter, mint Marie, néha-néha utáltam azért, mert totálisan semmibe vette a körülötte lévőket. Hogyha igazán szükség volt rá, akkor persze segített és részben neki köszönhetően szabadultak meg a fő fenyegetésből. Összességében, amikor összehozott valamit, ami miatt elkezdtem kedvelni, akkor a következő cselekedetével összerombolta a felállított pozitív képet. Ami talán a legjobban jellemzi, hogy egy igazi túlélőbajnok a nő. Rengetegszer okozott meglepetéseket.
Delphine LaLauire tényleg egy nagyon beteg ember, ezen nincs mit szépíteni. Szörnyűségeket művelt a házuk padlásán a rabszolgákkal és pszichopata mivoltját igazolva, ezt teljesen helyénvalónak tartotta. Amikor Queenie-vel volt vagy amikor rácsodálkozott a modern világra, akkor egy kicsit szimpatikusabb volt. De végül ő sem hazudtolta meg magát és nem bírt jó útra térni. Amit a vége felé csinált Marie-val, azzal minden jó pontját sikeresen kitörölte. Mindenkinek jobb lett volna, hogyha Queenie nem rakja össze és darabokban marad...
Zoe párja nagy részben semleges volt, nem volt vele bajom meg nem is kedveltem. Néhány pillanatában kissé megijedtem tőle. Amikor végre lett egy kis önálló akarata és kijelentette, hogy Zoe-val akar lenni, akkor jobban kedveltem. Aranyosak voltak együtt. Az anyja meg...khm...nem százas.... Jobb, ha nem is megyek bele jobban.
Papa pedig... valamilyen szinten ő is egy nagyon ijesztő figura, de meg kell hagyni, van humorérzéke. Kreatív a pokolra ítélt emberek elhelyezésével kapcsolatban. Amikor a végén megláttam az asztalnál vigyorogva, akkor nagyot nevettem.
Azt, ami az évad fő kérdése volt vagyis, hogy ki lesz az új Legfőbb, már az elején sejtettem. Igazából két jelöltem volt a pozícióra és közülük került ki az új vezető. A horrorisztikus jelenetek kellően véresek voltak, mindegyik részben viszonylag pörögtek az események. Egyszer sem volt olyan, hogy mire történt volna valami, már vége lett az adott résznek. Maga a világkidolgozás is nagyon tetszett. A salemi és a fekete boszorkányok eltérő, de mégis hasonló világa, a helyszínek. A végén "mindenki megkapta, ami járt neki".  A valós személyekről mintázott szereplőket jól kidolgozták. A Hóhér meg Madame LaLauire sorozatbeli pályafutása szorosan kapcsolódik a valós életükhöz.
Összesítve:
Alap történet: 5/5
Kivitelezés: 5/5
Karakterek: 5/4,5
A színészek alakítása: 5/5
Kedvenc szereplő: Marie Laveau
Legellenszenvesebb szereplők: Delphine Lalauire, Madison
Legbetegebb karakterek: Delphine LaLauire és Spalding, az inas
Kedvenc részek:
-amikor Marie varázsolt
- Misty és Madison bunyója
- a lányok kergetőzése a ház udvarában
Negatívum:
-Nan,Misty és Marie vége.
- az hogy végül is nem lehetett megszabadulni Spalding-tól.

                              A J Á N L O M! ^.^
A  kódolás a HunHowrse weboldal Layout Generátorával készült | Készítette: Gothic01